Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-69

69. országos ülés 1902 márczius 10-én, hétfőn. 153 halnak el, hanem azt is, hogy épen ezen rossz közegészségügyi viszonyok folytán hányan mennyi ideig munkaképtelenek. Arra a szegény családra. ha az apa megbetegszik, nagy csapás, ha kéthárom hónapig fekszik az ágyban és nem tud kenyeret keresni. Nemcsak, hogy a költségeket kell fedezni, hanem sokszor épen ezen betegségek folytán egyszer mindenkorra azt a munkaerejét sem nyeri vissza, melylyel azelőtt birfc. Ezek is mind számbaveendők és épen azért végtelen fontossággal bir, hogy módot kell arra találni, hogy a közegészségi hiányok, a lakásviszonyok, ugy a városokban, mint leginkább a községekben javíttassanak és ott a közegészségellenes hatányok nem a község, hanem az állam költségén megszüntettessenek. Ép ugy állami feladat ez, mint a ragályos kórok elleni védekezés. Sajnos, a ragályzó és fertőző kórok elleni védekezés csak 50 százalékban tekintetik az állam feladatának, 50 százalék a község terhét képezi. A ki tudja, hogy az a község mivel és mennyire van agyonterhelve, az joggal kérdezheti, hogyan áldozhat az a község azért, mert oda valahonnan nem is egy községi lakos, hanem egy vándorló koldus behurczolta a ragályozó, fertőző kórt, a mi által százával munkaképtelenekké lesznek annak a községnek lakosai, mely megfizeti a védekezési költség 50 százalékát. Ez minden logikával ellenkezik. Az a behurczolt ragályzó és fertőző kór nemcsak annak a községnek veszedelme, hanem az egész vidéké, s az csak véletlen körülmény, hogy egyik-másik község elkerüli és abba nem hurczolják be. Ezért föltétlenül sokkal helyesebb irányban kell elintézni ezt a kérdést, mint a hogyan az el van intézve a betegápolási törvényben. Határozottan a mellett vagyok, hogy ezt a feladatot az állam teljesítse. Nagyon fájdalmasan intézkedik a betegápolásról szóló törvény, a mely azt mondja pl., hogy az unoka az öregapáért, az öregapa az unokáért tartozik megfizetni a betegápolási költséget. Ez oly messzemenő dolog, hogy képes tönkretenni egy öregapát, sőt kivándorlásra készteti, {Igaz! Ugy van! a baloldalon.) ha ő elzüllött unokájáért Pesten — hol, gondolom, 1 forint 25 krajezár a kórházi napidíj — kénytelen két-három hónap betegápolást megfizetni. Esetleg egész vagyonát kénytelen feláldozni, hogy unokájáért a betegápolási költséget megfizesse. Ez oly messzemenő biztosítása az állam pénzének, hogy azt a humanizmus, de, lehet mondani, a családfentartás szempontjából is feltétlenül helyteleníteni kell. (Helyeslés a haloldalon.) Ha még odáig menne a törvény, hogy az apa a fiáért, a fiu az apáért fizessen, az lehet helyes; de hogy öregapa unokájáért s unoka az öregapáért felelős legyen, azt a mostani viszonyok közt kívánni nem lehet. Még egy kérdést ajánlok a t. miniszter ur szives figyelmébe, a melyről szintén biztatólag szólt a múlt költségvetés alkalmával, és ez a KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. IV. KÖTET. tiszti főorvosi vizsga kérdése. Nem akarom most tárgyalni ezt a kérdést; annak idején tüzetesen beigazoltam állításomat s a t. miniszterelnök ur is belátta, hogy a tisztiorvosi vizsga nincs helyesen megoldva; ép ugy nyilatkozott a kultuszminiszter ur és az igazságügyminiszter ur is a törvényszéki orvosi vizsgáról. ígéretet birok, hogy ezt a kérdést tanulmány tárgyává teszi és lehetőleg egyesíteni óhajtja azt a sokféle vizsgát, mely tisztán felesleges pénzpazarlás a vidékről feljövő orvosokra. Ezért kérem én a t. miniszterelnök urat, legyen szives ezen kérdést tanulmánya tárgjává tenni, ezen vksgákat egyesiteni és a legszűkebbre összevonni. Ezekben voltam bátor a t. képviselőháznak szives figyelmét igénybe venni. Kérem a t. miniszterelnök urat, hogy azt a képet, a melyet talán sötétre festettem, ne ugy fogja fel, hogy én mindezért a jelen kormányzatot teszem felelőssé. Én csak azt kérem, hogy a mennyiben a mostani kormányzat ezen javíthat, ne lépésekkel, hanem — minthogy óriási a mulasztás — ugrásokkal javítsa ezeket a dolgokat a nemzet és a polgárok jól felfogott érdekében. Hiszen nem mindegy, hogy jövőre csak fél millióval szaporodjék hazánk lakossága, avagy pár milló polgárral több legyen ebben a hazában. (Helyeslés.) Azért kérem a t. miniszterelnök urat, legyen szives tárgyilagos felszólalásomat figyelmére méltatni. Hiszen mindazt, a mit az egyes specziális dolgokra nézve elmondtam, kivétel nélkül aláirná minden orvos. A mi pedig azt a sötétre festett képet illeti, azt abból a statisztikából merítettem, a melyet a t. miniszterelnök úrtól kaptam és a mely megmutatta, hogy milyen a mi közegészségügyi helyzetünk, melyen csak nagyobb áldozatokkal lehet segíteni. Ha más czélokra tudunk milliókat áldozni, akkor nem szabad ezrekkel fukarkodni, mikor aránylag kis áldozattal egész vidékeket tehetünk boldoggá közegészségügyileg. Tegyük meg ezt, mert ez az áldozat a legnagyobb kamatokat fogja hozni. Ajánlom a t. miniszterelnök urnak szives figyelmébe, a miket most elmondtam. (Tetszés és éljenzés a néppárion.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Én azt az érdeklődést, azt a buzgalmat, a melyet Major Ferencz t. képviselő ur és mások, a kik ennek a kérdésnek tárgyalásánál felszólaltak, tanúsítottak, a magam részéről nemcsak hogy értem, de a legmelegebben üdvözlöm. (Helyeslés.) mert magam is a gondozásomra bizott ügyek közül, mondhatom, egygyel sem foglalkozom nagyobb előszeretettel s egygyel sem érzem magamat annyira összeforrtnak törekvéseimben, vágyaimban és igyekezetemben, mint éppen a közegészségügygyei. (Általános helyeslés.) Mert én is azt tartom, hogy nincs ennek az országnak összes állapotai közül egynek se akkora fontossága, mint épen a közegészségügynek. Mert hiszen egészséges lélek egészséges testben 20