Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-64

64. országos ülés 1902 márczius k-én, kedden. 9 TJgy van! a szeísöbaloldalon.) és mindazok a kontroverziák, a melyek maguk közt az orvosok közt, és a melyek az orvosok és a közönség közt felmerülnek, illetékes, kijelölt, elfogulatlan tényezők előtt biráltassanak és döntessenek el. Mert hiszen maga a büntető-törvénykönyv az orvosi visszaéléseket azok kényes természeté­nél fogva nagyon enyhe büntetés alá venni volt kénytelen, mert csakugyan azok feleit a részle­tekig menő tárgyalásokat teljesen a birói hatás­körbe adni gyakorlatilag képtelenség. Kell tehát oly szervről gondoskodni, a mely mindazokat a kényes természetű ügyeket, a melyek társadalmi és egyéni szempontokból megoldásra várnak, el­intézhessék. És ha a t. belügyminiszter ur nem tud más szervet, gondoljon legalább az orvosi kamarák felállítására. (Helyeslés a szélsöbalol­dalon.) Polczner Jenő: Csakugyan lehetne valamit csinálni ezen a téren! Babó Mihály: A csendőrség szolgálati sza­bályzatára vonatkozólag, daczára annak, hogy az uj bűnvádi perrendtartás életbeléptetése kö­vetkeztében nagyon is indokolt és szükséges volna, hogy az újra átdolgoztassék, a t. belügy­miniszter nr ez ideig semmiféle intézkedést nem tett. Pedig ha szem előtt tartja a bűnvádi per­rendtartásban letett elveket, lehetetlen kitérnie a t. belügyminiszter urnak és a kormánynak, hogy a csendőrségi visszaélések a r polgári bíró­ság hatáskörébe utaltassanak. ÍElénlc helyeslés a. szeísöbaloldalon.) Képtelenség az, hogy midőn a polgárság érdekéről, személyi biztonságáról, egyéni szabadságáról, becsületéről, életéről van szó, és esetleg ezekkel szemben követtetnek el visszaélések, azok elbírálása a katonai biróäág hatáskörébe tartozik, a melyről tudva van, hogy tisztára azt nézi, vájjon a szolgálati szabály­zatot sértette-e az illető, vagy nem. Ha a for­mák szerint ölt vagy követett el visszaélést, nem éri büntetés. A közbiztonság tekintetében, t. ház, talán elég arra utalnom, hogy a belügyi kormányzat ez ideig még nem érezte magát elég erősnek és képesnek arra, hogy a czigányok ügyét rendezte volna és azoktól megszabadította volna Magyar­ország közönségét, és ha ezt az egy kérdést 34 éven keresztül nem tudta megoldani, vájjon remélhetjük-e azt, hogy akkor sokkal fontosabb, nevezetesebb, életbevágóbb, nagyobb körültekin­tést és gondosságot igénylő ügyekben képes lesz a belügyi igényeket teljesen kielégíteni? Áttérek egy másik tárgyra, a közigazgatási tanfolyamok kérdésére, melyet a belügyminiszteri költségvetés 100.000 koronával támogat. Mikor a közigazgatási tanfolyamot rendszeresítették törvény alapján, az a czél lebegett a kormány és a törvényhozás előtt, hogy előkészíttessék az a lehetőség, miszerint az állami közigazgatás életbeléptekor az alsó fokon elegendő számú kép­zett egyén álljon rendelkezésre. Az a kérdés, t. ház, hogy vájjon azzal az összeggel, azokkal az KÉPVH. NAPLÓ. 1901 — 1906, IV. KÖTET, eszközökkel, melyeket e czélra felhasznál, képes-e azt a feladatot teljesiteni, melyre vállalkozott? Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nem, mert ha a Magyarország jövendő közigazgatási tiszti­karának túlnyomó részét képező jegyzőket ily összeggel akarja megteremteni ós csak azon esz­közöket bocsátja rendelkezésükre, melyeket ad, akkor azt a kifogástalan szinvonalat, melyen Magyarország jegyzői kara ma áll, egyáltalában felebbemelni nem lehet. Nem gondoskodott a belügyminiszter ur arról, hogy a közigazgatási tanfolyamoknál rendszeres tanári állások szervez­tessenek, nem gondoskodott arról, hogy a meg­felelő tankönyvek rendelkezésre álljanak, és bár a jelentésekből meg kellett gj-őződnie arról, hogy az az egyéves előgyakorlat, melyet a törvény megkíván, kevés és azt ki kell terjeszteni, mert hiszen könnyebbé teszi az elméleti képzettség elsajátítását is, a t. belügyminiszter ur erről sem gondoskodik, hogy ez irányban a változás meglegyen. Van még egy kérdés ezzel kapcsolatban és ez az, hogy az 1893 : XX. t.-cz. 3. §-ának gya­korlati alkalmazása különféle magyarázatot, nyer az egyes közigazgatási tanfolyamok vezetősége részére. A törvény ugyanis világosan kimondja, hogy azok, a kik a törvény életbeléptekor köz­igazgatási szolgálatban állnak és legalább 6 osztályt végeztek, 1 évi gyakorlatuk van, a köz­igazgatási tanfolyamra a kedvezményes három éven belül is felvehetők, tehát nem kell nekik 8 osztály elvégzését kimutatniok. A közigazga­tási tanfolyamok vezetőségeinek egy része azokat, a kik az egyévi gyakorlatnak a törvény életbe léptét megelőző voltát nem tudták kimutatni, nem vette fel. Kérdem a t. belügyminiszter úrtól, hogy mi lehetett a czélja a törvény azon intéz­kedésének, hogy kedvezményt nyújtson és külö­nösen a miniszteri rendeletnek, mely kedvez­ményesnek tekinti a három esztendőt, s külön folyamodások nélkül hogy tud érvényt szerezni annak, hogy azok. a kik szolgálatban voltak, fel is vétessenek? ha csak a magyarázó rende­letet ki nem adja. Kötelessége a belügyminiszter urnak azon fiatal emberek érdekében, kik a köz­igazgatás egyszerűsítéséről szóló törvény életbe­léptekor gyakorlatban voltak, egy ujabb rende­letet kibocsátani, mely őket a kedvezményes idő alatt feltétlenül a tanfolyamra lépésre jogosítja. Igen sokszor szokott a belügyminiszter ur dicsekedni a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvény megalkotásával; mikor azonban az kér­deztetett tőle, hogy melyik téren nyilvánult meg a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvénynek a hatása, lakonikus egyszerűséggel azt felelte, hogy sokat kivannak az urak, de nem tudják, hogy az a törvény a múlt év deczember 31-éig életbe sem lépett. Újévi ajándékul meglepte az országot azzal, hogy az életbeléptetési rendeletet a múlt évvégén kiadta; azonban abban mindent találunk, csak egyszerűsítést nem. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Az előkészítés a tár­E

Next

/
Thumbnails
Contents