Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-68

116 68. országos ülés 1902 márczius 8-án, szombaton. A t. képviselő ur felhozta, hogy ezer sebtől vérzik az ország, és hogy a mikor ilyen szegénység van, akkor ő más czélokat tudott volna kijelölni a kormány részére. Molnár Jenő: Igaza van! Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: Tessék csak kivárni! ... Más czélokat tudott volna kijelölni az állam, a kormány részére, mint a csorbai-tó megvételét. Méltóztassanak megengedni, de ez épen olyan dolog, mint hogyha jó gyermekekhez azt a kérdést intézzük, hogy kit szeretnek jobban : az édes apjukat-e, vagy az édes anyjukat. Ez épen olyan kérdés, mintha azt mondanók, hogy miután a nép szegény, sanyarú, ne építsünk templomot, mert a templom semmiféle jövedelmet nem hoz, anyagi eló'nynyel nem jár. (Elénk tetszés.) Hát kérem, nem szabad a nagy, közérdekű czélokat egymással szembeállítani ; azok egymás mellett igen helyesen megférnek. Egy nemzet életét nem rövid évek szerint mérik, egy nemzetnek hosszú századokra kell gondolnia. Ezt az alkalmat igen könnyű lett volna elszalasztani, azonban visszahozni ez alkalmat talán örökké lehetetlen lett volna. A kormány előtt két ut állott, mikor megtudta, hogy ezen csorba-tói birtokért milyen összeg igértetett. Én hozzátehetem, a mi eddig nem volt nyilvános, megtudta, azt is, hogy az, a ki erre reflektál, tovább is hajlandó esetleg menni. A kormány előtt két ut állott: vagy ragaszkodni a formákhoz, tétlenül nézni az egészet, és akkor talán elszalasztani a helyrehozhatatlan alkalmat, vagy saját felelősségére cselekedni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) A parlamenti kormánynak épen az a jellege, hogy miután a törvényhozásból alakult és állandóan fentartja a törvényhozással az összeköttetést, mindenkor tudhatja, hogy miben számithat a ház támogatására, és miben nem. (Élénk helyeslés jobbfelöl és a középen.) S miután mi meg voltunk győződve arról, hogy nemcsak a többség, hanem az ellenzék is egészben, vagy túlnyomó részében helyeselni fogja eljárásunkat, (Ugy van! ügy

r van! balfelöl.) ennélfogva igy cselekedtünk. (Élénk helyeslés jobbfelöl és a középen.) Ezek szerint tehát köszönettel veszem a t. képviselő ur azon kijelentését, hogy elfogadja a törvényjavaslatot, de azon megjegyzését, hogy csak azért fogadja el azt, nehogy az állam tekintélye kompromittálva legyen, nem fogadom el. (Helyeslés jobbfelöl és a középen.) A kormány ezen kérdés elintézésében ugy járt el, hogy semmi elnézésre sincs szüksége, (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) A t. képviselő ur figyelmeztet bennünket, hogy jövőre hasonló önhatalmú eljárástól tartózkodjunk. Hát legyen nyugodt a t. képviselő ur; alig hiszem, hogy hasonló esetek előforduljanak, mert ez az eset egészen különleges és magában álló volt, de ha előfordulnának hasonló esetek, a kormány épen igy fog cselekedni, (Élénk helyeslés jobbfelöl és a középen.) mert vannak dolgok, a melyeket minden magyar embernek éreznie kell, a melyek mellett nem kell sokat érvelni, (Ugy van! Ügy van! jobbfelöl.) Már az a körülmény, hogy mi ennek a hazának fiai vagyunk, megjelöli az utat is, a melyet követni tartozunk. (Elénk helyeslés jobbfelöl és a középen.) Ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Elénk helyeslés a jobb- és abaloldalon.) Kubik Béla jegyző: Molnár Jenő! Molnár Jenő: T. ház! Előre is kijelentem, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslatot elfogadom, (Mozgás jobbfelöl.) de nem abból az indokból fogadom el azt, a melyet a t. földmivelésügyi miniszter ur az előbb itt felhozott. 0 először is azt mondta, hogy ez a vétel nem ötletszerűen történt, hanem hogy ő előre megfontolt szándékkal és tervszerűen készítette elő ezt a vételt, a mennyiben az eladóval folyton alkuban volt. (A. földmivelésügyi miniszter tagadólag int, Mozgás bálfeícl.) Igenis, azt méltóztatott mondani, hogy előre tervezte a miniszter ur a vételt, és szép csendesen méltóztatott eljárni, ifehogy más megtudja, és nehogy elfogadhatatlan árakat szabjanak. (Elénk ellenmondások a középen és a baloldalon, Mozgás a szélsöbaloldalon.) Legalább ez volt a miniszter ur által elmondottaknak az értelme. (Ellenmondások. Mozgás a közepén és a baloldalon.) Hogy akkor, a midőn valaki hoszszasan tervez egy vételt, olyan sürgősen álljon elő a vásárlás, szükséges, hogy a t, miniszter ur a vételt a parlament hozzájárulása nélkül eszközölje: ez a parlament budget-megszavazási jogát sérti, és én általában nagyon kérném a t. kormány figyelmét arra a körülményre, hogy az ilyen preczedensekből nagyon veszélyes esetek fognak bekövetkezni. Én tudok eseteket, a midőn nem egy földmivelésügyi minisztert ostromoltam száz és száz szegény család érdekében, hogy azokat letelepítsék; s erre mindig azt a választ kaptam, hogy, »hja én ezt a képviselőház hozzájárulása nélkül nem tehetem.« Igenis elismerem, t. ház, hogy az állam érdeke kívánja, hogy azokat a területeket ne idegen emberek kapják meg, és különösen ott, a hol nemzeti czélokról van szó, bizonyos áldozatokat is kell hoznunk, de a mai körülmények között ilyen kényelmi kiadásokat tenni, t. miniszter ur,és azután akkor állni a ház elé, a midőn a vétel már megtörtént, ez, azt hiszem, egy kicsit elhamarkodott dolog. Ebből egy érvet kell kovácsolnom a t. miniszter ur ellen és azt mondom, hogy ha majd a t. földmivelésügyi kormányhoz fognak azok az emberek fordulni és parczellázási vagy telepítési czélokra pénzt fognak kérni tőle, akkor ne méltóztassék szűkkeblűnek lenni, és ne méltóztassék akkor is mindig arra hivatkozni, hogy »hja, kérem, nincs megszavazva a pénz!« Hanem a hol a szükség előáll, ott tisztán nemzeti érdekből — mert az is nemzeti érdek ám, hogy ne vándoroljanak ki az emberek, és nemcsak az, hogy egy gyönyörű szép hely az ország számára megtartassák, — ne méltóztassék a segítséget megvonni. — Ezt