Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-67

98 67. országos ülés 1902 márczius 7-én, pénteken. kutfő-gyüjteniények és folytatásuk beszerzésére és beköttetésére 2.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Bevétel. Rendes bevételek 12.614 K. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Vármegyék közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadásai. Rendes kiadások: XVII. fejezet, 3. czim. Rendkívüli kiadások : Átmeneti kiadások : IX. fejezet, 3. czim. Rovat. Kiadás. Rendes kiadások. Vármegyék közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadásai az 1893. évi IV. t.-cz. alapján 9,721,951 korona. Elnök: Az előadó ur kivan szólani. Jakabffy Imre előadó: T. ház! Ezzel a tétellel kapcsolatban van a vármegyei, közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadások fedezésére szükséges 522.437 kor. 77 fillér póthitelről szóló törvényjavaslat (írom. 10, 54), a melyet a t. háza belügyi költségvetéssel együttes tárgyalásra méltóztatott kitűzni. Ez az összeg tizenhat vármegye fizetésének és javadalmazásának emelésére, valamint a vármegyei tisztviselők hivatali átalányának rendezésére vétetett igénybe. E törvényjavaslat szükséges voltát, a költségvetést ismertető előadói beszédemben részletesen bátorkodtam feltüntetni. Kérem az ott felhozott indokok alapján, hogy ezt a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben is elfogadni méltóztassék. Kubik Béla jegyző: Bizony Ákos! Bizony Ákos: T. képviselőház! Ha méltóztattak figyelemmel kisérni azt az irányt, azt a szellemet, a melyet én eddigi felszólalásaimban ezekre a dolgokra vonatkozólag követtem, akkor méltóztatnak azt is tudni, hogy én a vármegyék dotáczióit nemcsak, hogy nem sokallom, sőt ellenkezőleg, csekélynek tartom és ép azért én az 522.437 korona 77 fillér póthitelt igen szivesen megszavazom, sőt szivesen megszavaztam volna nagyobb összeget is, mert, -— a mint már emiitettem, — csakugyan nem tartom megfelelőnek, hogy mig maga a csendőrség tizenegy millióba kerül, az összes vármegyei dotáczióra csak tizenhárom millió van előirányozva. De nem azért szólaltam fel, hanem felszólaltam azért, mert az igen t. miniszterelnök ur szíves volt az iménti beszédében rólam is megemlékezni és két olyan dolgot imputált nekem, a mely nézetem szerint sem nem helyes, sem nem igazságos. (Sálijuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) A miniszterelnök ur mindenekelőtt kifogásolta, hogy én kárhoztattam azt a korlátlan felebbezési jogot, a mely a községek és törvényhatóságok határozatai ellen fennáll, és a melynek eredménye az, hogy végső fokban úgyszólván minden ügy a kormány által döntetik el, a miből én azt következtettem, hogy nálunk igazi önkormányzat nincsen. A miniszterelnök ur erre először is azt jegyezte meg, hogy a jogbiztonság, a magánosoknak érdeke, a jogállam követelményei kívánják azt, hogy a felebbezési jog meg ne vonassák. Engedelmet kérek, nem azt mondtam ón, hogy ne lehessen felebbezni, hanem kifogásoltam azt, hogy minden ellen lehet felebbezni és mindent a miniszter ur elé lehet hozni. A kettő között pedig óriási a különbség. Hogy azokban az ügyekben, a hol magánosok vannak érdekelve, a hol közigazgatási hatóságok magánegyének sérelmére határoznak, felebbezés legyen: ez természetes; azonban, hogy a községeknek, vármegyéknek a legszorosabb értelemben vett belügyeiben, a maguk gazdasági kérdéseiben is korlátlan felebbezési joguk legyen egész a miniszterig, ennek nézetem szerint semmi jogosultsága sincsen. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A miniszterelnök ur hivatkozott arra, hogy mi nem veszszük azt tekintetbe, hogy uj törvények hozattak és hogy ezek a sérelmek orvosolva vannak; hivatkozott a közigazgatás eg}

rszerüsitéséről szóló 1901 : XX. törvényczikkre, a mely nézete szerint ezeken a bajokon már segít. Engedelmet kérek, egyáltalában nem segített. Ennek a törvénynek 2. §-a azt mondja, hogy két egybehangzó határozat ellen rendszerint nincsen helye felebbezésnek, de kiveszi az a) pontban a községek és rendezett tanácsú városok, illetőleg törvényhatósági városok vagyonát, javadalmait, gazdászatát, valamint az általuk kezelt alapoknak az ügyeit, tehát ép azokat az ügyeket, a melyekben az önkormányzatnak legpregnánsabban kellene kidomborodni. Ezekben kivételesen meg van engedve e törvényben, hogy igenis két egybehangzó határozat ellen is lehet felebbezni a miniszterhez. Ellenkezőleg áll tehát a dolog, mint a mint méltóztatott mondani. Azonkívül a 11. §. azt mondja, hogy továbbra is érvényben marad a főispánoknak stb. felterjesztési joga, minélfogva a főispánok minden határozatot a miniszter ur elé hozhatnak, még akkor is, ha magánfelek azt nem felebbezik, Másik észrevétele az volt a miniszterelnök urnak, hogy én kifogásoltam azt, hogy kiküldöttei által az adminisztrácziót megvizsgáltatja. Azt mondotta a miniszterelnök ur erre, hogy ha nem vizsgáltat, akkor ezt hibáztatják, ha pedig vizsgáltat, akkor az ellen tesznek kifogást. Szóval, hogy szeretnők, hogy erélyes legyen, de csak másutt és nem ott, a hol mi vagyunk érdekelve. Engedelmet, először is én nem kifogásoltam azt, hogy a miniszterelnök ur ellenőriz; ellenkezőleg, az én nézetem szerint a rendszeres ellenőrzés nemcsak kívánatos, hanem szükséges is. A mit kifogásoltam, az az, hogy indokolatlan kirohanások történnek, bizonyos czélzatossággal felfújnak aprólékos dolgokat és az egész vármegyét az ország színe előtt kompromittálják kellő ok nélkül. Azonban ne méltóztassék azt gondolni, mintha én saját érdekemben szólottam volna. Engem Borsod vármegye érdekel a legközelebbről, de Borsod megyének adminisztrácziójával én részemről semmiféle összeköttetésben sem állok; ellenkezőleg, egyedül csak én kép-