Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.
Ülésnapok - 1901-56
84 56. országos ülés 1902 február 22-én, szombaton. egy hosszabb cziklusra visszapillantani és kimutatni, hogy mily mérvben, hol, mely tételeknél, miképen emelkedtek kiadásaink. Miután azonban t. képviselőtársam az utolsó 10 évi cziklust vette számítása alapjául, ragaszkodom én is ehhez és az utolsó 10 évre visszamenőleg kívánom megvilágítani a kérdést. Először is az állami adósságokkal találkozunk és azt látjuk, hogy 10 év alatt, 1892-től bezárólag 1901-ig, a mi államadóssági szükségletünk összesen nem egészen 2 százalékkal emelkedett, a mi évenkint 0'2 százalék emelkedésnek felel meg átlag, a mi, azt hiszem, egyenlő a semmivel, ha tekintetbe veszszük, bogy ezen időre esik a valutarendezés, a valutaarany beszerzése, a mit hivatali elődöm — amint méltóztatnak tudni — ugy vitt keresztül, hogy abból az államra semmi ujabb megterheltetés nem származott. Azonban el van terjedve az a vélemény, különösen a t. ellenzéknél, hogy a mi fmaneziális helyzetünk rosszabbulását, költségeinek emelkedését legnagyobb részben a közösügyi kiadások idézik elő. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalöldalon.) Nézzük meg, hogy miképen alakultak a közösügyi kiadások ? A közösügyi kiadások, illetőleg azoknak reánk eső része, 1892-ben tett 33'9 millió forintot, 1901-ben 41 millió forintot, vagyis az emelkedés 21 °/ 0 , az évi emelkedés átlag 2'1 tized százalék, ugy, hogy sem az abszolút összeg, sem a perczentuális emelkedés nem mondható valami horribilisnek. És ha t, képviselőtársam, Beöthy Ákos ur azt mondja, hogy rengeteg összegeket dobunk bele Boszniába, én igen kíváncsi volnék, ha t. képviselőtársam megmutatná nekem, hogy hol vannak költségvetésünkben azok a rengeteg összegek, melyeket Boszniára költünk, mert ily összegeket én egyáltalában nem ismerek. Beöthy Ákos: A mit 25 év óta költöttek, azt értem. Lukács László pénzügyminiszter: A mi a honvédelmi kiadásokat illeti, ezek körülbelül ugyanazon mértékben emelkedtek, mint a közösügyi kiadások, a mennyiben ezek emelkedése az utolsó 10 év alatt 22"8 °/ 0 , tehát az átlagos emelkedés itt is körülbelül 2"2 °/o. A pénzügyi tárcza kiadásai szintén 22 °/o-kal emelkedtek az utolsó 10 év alatt, a mit indokolt az a körülmény, hogy fogyasztási adórendszerünket az utolsó években jelentékeny változásokon vittük keresztül: legnagyobb mértékben ez idézte elő a kiadások emelkedését, a mivel szemben azonban a bevételek is megfelőleg emelkedtek. Az eddig felsorolt tételek közt tehát egyet sem találunk olyant, a mely kiadásainknak nagymérvű emelkedését bizonyítaná. De nézzük már most, mennyit költöttünk adminisztraczionális, igazságszolgáltatási, vallás- és közoktatásügyi, földmivelésügyi, , kereskedelemügyi, közlekedési czéljainkra és miképen emelkedtek ezek aíJdadások? (Halljuk J Halljuk!) Itt azt látjuk, hogy az igazságügyi kiadások az utolsó 10 év alatt 40 °/o-kal emelkedtek. A földmivelési tárcza kiadásai az állami jószágok szükséglete nélkül 63 % kai emelkedtek. A belügyi tárcza kiadásai 73 °/o-kal, a kereskedelmi tárcza kiadásai, államvasutak és gyárak nélkül, 90 °/ 0-kal növekedtek, a vallás- és közoktatásügyi tárcza kiadásai 140 °/ 0-kal. Azt hiszem, ezek a számok, amelyeket mindenki ellenőrizhet és a melyek kétségbevonhatatlan bizonyítékot képeznek, elég világosan mutatják, hogy nem a rendszerben, nem Ausztriához való viszonyunkban kell a hibát keresni, hanem hogy a kiadások emelkedésének oka a kormánynak és a törvényhozásnak az a törekvése, hogy anyagi és szellemi téren minden irányban haladjunk, fejlődjünk, megalkossuk a fejlődésnek előfeltételeit, (Ugy van ! jobbfelöl.) mert nekünk, kiket sok százados mulasztás terhel, kétszeres kötelességünk a haladásban vissza nem maradni a nyugati kultur-államokkal szemben, hiszen nálunk minden megállapodás e téren nemcsak stagnácziót, hanem egyenes viszszaesést jelent. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Ezen kivül Kossuth Ferencz t. képviselőtársam azt mondja, hogy nálunk az adózóképesség nem növekszik oly arányban, mint maga az adó. Tehát az adó növekszik. Én pedig az adók emelkedése alatt nem érthetek egyebet, mint uj adótörvények megalkotását és ezzel kapcsolatosan az adólábnak, az adókulcsnak, az adótételnek emelését. Mindenki tudja, hogy több mint 10 év óta egyetlen adóemelés sem történt ebben az országban ; az én időmben pedig semmiféle olyan törvény, a mely az egyenes vagy fogyasztási adókat emelte volna, nem alkottatott. (Ugy van! jobbfelöl.) Az a körülmény, hogy az 1902-dik évi költségvetési előirányzatban egyenes és fogyasztási adók czimén nagyobb összeget illesztünk be, mint megelőző évben, ez nem adóemelés, ez nem egyéb, mint az eddigi tapasztalatok, a zárszámadásilag mutatkozó eredményeknek alapján való preczizebb előirányzás vagyis közeledés az előirányzásnak azon módjához, a melyet a t. képviselő urak, mint a budgetírozás ideálját állítanak elénk. Nagyon csodálkozom tehát, hogy midőn a kormány meg akarja közelíteni azt az elvet, a melyet a t. képviselő urak az ellenzéken felállítanak, akkor ugyanezért támadást intéznek a kormány ellen. (Tetszés jobbról és a középen.) Egy további okát a kiadások emelkedésének abban látja Kossuth Ferencz képviselő ur, hogy a t. képviselő urak, akkor, a mikor költséggel járó törvényjavaslatokat szavazunk meg, nem vetnek számot magukban arra nézve, hogy milyen költségemelkedés származik az ilyen törvényjavaslatok elfogadásából, mert azt mondja, ha az lenne a szabály, hogy semmi, költséggel járó tövényt megszavazni. nem lehet a nélkül, hogy a ház egyúttal a fedezetről is gondoskod-
