Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-54

48 hk. országos ülés Í902 február 18-án, kedden. kívül a herczegasszony annak a vidéknek valósággal védangyala, az egész vidék számára tart fenn iskolákat, a melyek párjukat ritkítják. Mondhatni, hogy az egész vidék szegénysége ebből a majorátusból él és ezer és ezer ember talán kénytelen volna kivándorolni, ha ez a nagybirtok nem állana fenn. Ha meg is engedem, hogy vita tárgyává tétessék egy gazdasági majorátus szocziális szempontból: az erdő-majorátusok azonban vita tárgyai nem lehetnek, mert ilyen erdő-majorátusokat mennél többet kell létesíteni, a kultúra, az egészségügy és a szegénység miatt; s azért örömmel üdvözlöm a minisztériumot, valahányszor ilyen majorátust létesít. Nem élünk, t. ház, Pláto respublikájában, a hol az összes emberiséget csak maga a bölcs Pláto képviselte, hanem élünk különböző felfogású, jellemű és szellemű néjaek társaságában. A tapasztalat is bizonyítja, hogy a népek bizalma kezd hidegülni a tisztviselők iránt, a mikor látja, hogy szegények, a mikor bizonyos gondokkal küzködnek. A szegény nép a gazdag emberen a hamis ékszert is valódinak tartja, a szegény emberen a valódi ékszert is hamisnak nézi. Azt gondolja a nép, hogy mindent tisztán önzésből tesznek, a mit tesznek. Ha a tisztviselők jobb helyzetben lennének, akkor nem gondolkodnék ugy. Ebből az okból magam is hozzájárulok a tisztviselők ama mozgalmához, a melylyel javítani akarnak megélhetési viszonyaikon. Jelenleg azonban időszerűtlennek tartom az egész mozgalmat, mert általános a panasz, hogy nincs pénz. Altalános az elszegényedés; és ha volna is pénzünk, első sorban az országot fentartó elemre, a parasztgazdákra, a kisbirtokosokra kellene fordítani, ezeken kellene segíteni első sorban. Üdvözölném azon reformokat, a melyeket a priori üdvözölt Rubinek t. képviselőtársam. De ezeket egyelőre csak a holdban látom. Üdvözölném azonban, ha itt volnának, a miket a miniszter ur is emiitett; üdvözölném, ha a minimális birtokot nem adóztatnák meg, ha a kis parasztgazdának személyes hitelt adnának, a mire a kisgazdáknak, kisbirtokosoknak és kisiparosoknak nagy szükségük van. És ha már ez a gyakorlatba átvitetnék, akkor is első sorban szükséges az, a mit a Rajna vidékén létesítettek a parasztság megmentésére; hogy minél több hitelszövetkezeteket állítsanak fel. Ezzel mentették meg a rajnamenti parasztságot. Ki kell oktatni a parasztgazdát a megélhetési viszonyokra, és ha ebben a tekintetben otthonos, segítsünk rajta hitel dolgában ; akkor aztán nekimehetünk nagyobb mozgalomnak is, nagyobb kiadásnak is. És ha ezt elértük, akkor első sorban a kishivatalnokokon, és pedig okvetlenül segíteni kell, mert különben oly nagy proletár sereggel állunk szemben, a melylyel nem küzd meg sem golyó, sem fegyver. De ezt is csak akkor fogom megszavazni, ha a legszegényebb sorsú hivatalnok, a szegény tanitó oly fizetésben részesül, a melyre állásánál fogva rászolgált. Ausztriában pl. a tanítót behelyezik hivatalába 800 írttal és fel megy 1600-ig. A mi tanítónk 300 írttal nyomorog és még többet követelnek tőle, mint Ausztriában. Ott ugyanis meg van szabva 40 gyermek oktatása egy tanteremben, nálunk 100—120 gyermeket kell oktatni. Azt mondja Bornemisza t. képviselőtársam az ő felszólalásában, hogy a tanítók nem igen törődnek a néppel az iskolán túl. Nem is lehet. Hogyan tenné? Hiszen az iskolán túl kénytelen kenyér után nézni. Molecz Dani: Ugyanazt mondta Bornemisza, Trubinyi János: Mihez kezdjen avval a 300 írttal? (Mozgás a középen. Közbeszólások: Hát a xräspökök!) A püspökök adnak, de mindent nem adhatnak. Deczember 7-én a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur adott itt egy kis felvilágosítást és egy kis ígéretet, hogy igenis a tanítóknak majd bedugja a száját egy kis segélylyel. Hát kérem, vagy valamit vagy semmit. Kérdeztem akkor a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrtól, honnan van a megkülönböztetés állami és felekezeti tanítók közt. Nem adott választ, de nem is fog adni, mert azt a választ, a, melyet ő adhatna, nem meri a ház elé vinni. Én kijelentem, hogy ebben az országban nem ismerek semmiféle különbséget a tanítók közt, nem ismerek sem állami, sem felekezeti tanítót, hanem csak magyar tanítót és megkívánom, hogy ez a magyar tanító állásához mérten legyen ellátva, hogy megfelelhessen annak a nagy nemzeti hivatásnak, mely reá hárul. T. ház! Nehéz viszonyok közt élünk és ezeket az igazán terhes felhőket még nagyobbá tette az a kellemetlen állapot, melybe a magyar társadalmat az egyházpolitikai törvényekkel hozták. Azóta a társadalom megbomlott, a felekezetek közti féltékenység quasi dühöng és e mellett még közállapotaink oly mizerábilisak, hogy ezek szanálásához mindnyájunknak kezet kellene fognunk. Ez a jelenlegi viszonyok mellett lehetetlen, mert nem bizunk egymásban és épen ennek a legelső követelménye az volna, hogy becsüljük meg egymást az egész vonalon. Ha megbecsültük, talán megértjük egymást, és ha megértettük egymást, talán meg fogjuk találni azon módokat, hogy az akadályokat, melyek köztünk vannak, el is fogjuk hárítani és ha ezt megtettük, akkor azok a terhes felhők, melyek hazánk felett tornyosulnak, közös akczióval el lesznek oszlatva és jobb viszonyok fognak beállani az országban. (Helyeslés balfelöl.) Ennek a kormánynak a költségvetését el nem fogadhatom, hanem a Buzáth Ferencz képviselőtársam, valamint Molnár prelátus által beadott javaslathoz csatlakozom. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Az idő előrehaladván, a tanácskozást félbeszakítjuk és annak folytatását a holnap d. e. 10 órakor tartandó ülés napirendjére tűzöm ki. Ezzel az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 órakor.)