Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.
Ülésnapok - 1901-54
32 54. országos ülés 1902 kasszálja azokat és ha nem inkasszálhatja, akkor ráfizet. Mégis mi történt 16 esztendő óta? Ezeket az alapdijakat hozzászámítják a házbérjövedelemhez és ezek után is kivetik azt a 20 és 3 és 1 i 2 százalékos adót. Ezek az alapdijak kitesznek 40.000 lakórész után 120.000 koronát, a mely jövedelem ott a házbérjövedelemhez hozzászámittatik. Ez után kivetnek 22.000 koronát évenkint. 16 esztendő óta tehát ennek a városnak polgársága 320.000 K,-át fizetett adóba oly jövedelem után, a mely tényleg nincs meg. A legszebb azután az, hogy ez a 120.000 K. alapdij ott a társulatnál szintén meg van adóztatva. Ez oly visszás állapot, hogy igen tanácsos volna ezt a törvény helyes magyarázatával megszüntetni. Itt az 1883: VI. t.-cz.rol van szó, a melyet tévesen értelmeznek. A mi a III. osztályú kereseti adót illeti, az a városokban túlnyomólag a kisipart és kereskedelmet terheli. Hogy a kisipar miként áll, azt gondolom, nem kell fejtegetni. 1872 óta, a mióta kikezdték, mindig hanyatlik, ma már alig birja megküzdeni a létért való harczot. Eizetési képessége napról-napra fogy és nem történik semmi, mint másutt, hogy részben a szakoktatás terjesztésével, részben a szövetkezés elősegítésével segítségére siessenek. De magában véve ez a III. osztályú kereseti adó hibás alapokon nyugszik, a mennyiben a minimális tételek a lakbér és üzletbér után számittatnak. Már most a városokban évről-évre drágulnak a viszonyok, tehát a lakás is. Az mindennapi eset, hogy egy üzlet-ember, a ki öt esztendő előtt kétszáz forintért birt lakást és 100 forintért üzlethelyiséget, most annak kétszeresét kénytelen fizetni. Ez nem jelent vagyonosodást, hisz ez nagyobb terhet jelent és mégis ezt veszik alapjaid a minimális tétel kiszámításának és ez alapon felemelik az adót. Épen olyan a pénzügyi törvény a kereskedőkre nézve. Ellenkezésbe jut a kereskedelmi törvénynyel, a mely megszabja a kereskedőnek, hogy mi képezi az ő vagyonát, mi képezi az ő jövedelmét. Ha nem ugy állítja fel a mérleget, a mint az előírja, akkor még meg is büntetik. A pénzügyi törvény ezzel nem törődik, külön kiszámít olyan jövedelmet is, a mely neki nincs és az után veti ki a harmadosztályú kereseti adót. Három év előtt egy czég Pozsonyban rendelkezésére bocsátotta a kivető bizottságnak az összes könyveit, 35 darabot. Bebizonyította, kimutatta, hogy neki 64.000 frt tiszta jövedelme van. A kivető bizottság és a felszólamlási bizottság azt mondotta: nem igaz, neked 116.000 frt a jövedelmed és a szerint adóztatták meg. Ez a kereskedő, nem birván ily viszonyok között folytatni üzletét, üzemét először lejebb szállította, végtére megszüntette, és igy az állam elvesztett becses adótárgyat. Azt hiszem, hogy országos érdek az, hogy ne csak uj ipart teremtsünk, hanem, hogy a meglevőket is fcntartsuk. E mellett egy kérésem volna a t. pénzügyfebruár 18-án, kedden. miniszter úrhoz az adózó nép érdekében. Az adóreform, a mely kilátásba helyeztetett, még nem lesz meg oly hamar. Azonban a bajok olyanok, hogy azoknak orvoslása legalább részben sürgőssé válik. Az idén nyáron megint működni fognak az adókivető bizottságok. Nessi Pál: De mennyire! Molecz Dani: Nincs arra ok a jelenlegi üzleti pangás mellett, hogy adóemeléseket javasoljanak a pénzügyi közegek, sőt ellenkezőleg sok ok van arra, hogy leszállítást javasoljanak ott, a hol azt indokoltnak találják. A t. pénzí ügyminiszter ur nagyon megnyugtatná az adózó közönséget, ha utasítaná közegeit, hogy ily irányban járjanak el az adókivető bizottságok előtt, hogy tartózkodjanak indokolatlan emelést javasolni, szorgosan vizsgálják meg az ügyeket, és ott, a hol alaposnak, indokoltnak mutatkozik, maguk is a leszállítást hozzák javaslatba. (Helyeslés a ssélsöbaloldalon.) Nessi Pál: Helyes! Ilyen hangot szeretünk mi! Molecz Dani: A hol a nép érdekéről van szó, ott köztünk semmi különbség nincs. (Elénk helyeslés jobbról.) Ugyanazt a jogot veszem magam számára igénybe, hogy ezekről a padokról szintén legjobb tudomásom és lelkiismeretem szerint védjem a népet (Helyeslés jobbról.) Nessi Pál: Bár igy volna a szavazásnál is, Molecz Dani: T. ház! Ilyen körülmények között a városok, kivetkőztetve jövedelmükből, megfogyva erejükben, agyoncsigázva látva a lakosságot, csoda-e, ha versenyre kelnek a kormány előtt mindenféle állami intézmények létesítése érdekében ? Csoda-e, ha egymásra Hezitálnak ha még anyagi áldozatokat is ajánlanak fel, a melyek anyagi helyzetüket_messze túlhaladják. Természetes, hogy a kormány a neki tett ajánlatokat elfogadja. Már egész rendszerré vált, hogy minden állami intézmény létesítésénél azoktól a nyomorult, úgyis agyonsanyargatott városoktól még anyagi áldozatot is követel. (Ugy van! balfelöl.) Ezen állapotok nem tarthatnak igy tovább. Én azt állítom, t. ház, hogy nekünk nincs is városunk a szó modern értelmében. Nincs olyan városunk, a mely a müveit külföld városaival bármely tekintetben egy színvonalon állana. Vannak ugyan városaink, a melyeknek még a régi jó időkből van törzsvagyonuk, de az is már milliókkal van megterhelve. Vannak városaink, a melyek a saját tevékenységük utján gazdasági téren iparkodnak maguknak mellék-jövedelmet szerezni és ha igazságos akarok lenni, be kell vallanom azt is, hogy a kormány az utóbbi években sok jóindulatot tanusit a városokkal szemben. Iparkodik rajtuk segíteni, a hol lehet, de hát az mind kevés. Ezeken az állapotokon igy palliativ eszközökkel változtatni nem lehet. Itt csak egy gyökeres reform hozhat javulást. Ezt nem vádkép hoztam fel, mert nem ezen törvényhozásnak, nem is ezen kormánynak a
