Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-63

63. országos ülés 1902 márczius 3-án, hétfon. 261 lyeslés jobbfelöl.) Ma is megmutattam, Major képviselő ur tanuskodhatik róla. De, engedelmet kérek, a házszabályoknak az a tétele, hogy szót kérhet bármikor az, a ki a házszabályokhoz kivan szólni, nem azt jelenti, hogy szót kérhet bármikor £IZ. a. ki akár a házszabályok módosítását, akár a házszabályok autentikus magyarázatát akarja napirendre hozni, mert akkor e czimen minden napirendet meg lehetne szakítani, hanem azt jelenti, hogy szót kérhet bármikor az, a ki azzal a kérdéssel kivan foglalkozni, vájjon az adott esetben helyesen magyaráztattak-e a házszabályok? (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Azt hiszem, a házszabályok lojális magyarázata mellett ezt másként nem lehet érteni. Méltóztassék engem a házszabályoknak ezen liberális, de egyszersmind szigorú felfogásában támogatni, és ne méltóztassék épen a kisebbség részéről, melynek oltalma a házszabályok szigorú és pontos betartása, azok laza kezelésére nézve preczedenseket alkotni. (Helyeslés jobbról.) Ha Pichler képviselő ur nem a házszabályok a jelen esetben való alkalmazásának helyességét vonja kétségbe, hanem egész általánosságban a házszabályoknak interpretácziójáról akar értekezni : akkor neki e felszólaláshoz nincs joga, és én nagy sajnálatomra kénytelen volnék őt felhívni, hogy álljon el a szótól, vagy a szót tőle elvonni. Kérdem tehát a képviselő urat, hogy a házszabályoknak a jelen esetben való alkalmaellen tesz-e kifogást, s ha igen, méltóztassék e kifogását kifejteni; ha pedig nem ezt akarja tenni, egyéb tárgyakra kiterjedő felszólalást meg nem engedek, mert azt a házszabály tiltja. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Pichler Győző: T. ház! Miután az elnök ur én hozzám nyilt kérdést intézett, arra a kérdésre én azonban neki nem akarok felelni, s miután az előbb az igen t. elnök ur azt mondotta, hogy ha még egyszer kényszerülne az én beszédemet megszakítani, elvonná tőlem a szót, a mit bizonyos lojalitással nem tett meg, én most elállók a szótól. (Helyeslés.) Elnök: A miniszterelnök ur az inditványt, melyet a házszabályok értelmében és a házszabályok természetével megegyezően adott he — ezt konstatálnom kell, nehogy a mai eljárásból a jövőre nézve házszabály ellenére preczedens alkottassák, mert a házszabályok az ülés meghosszabbítását czélzó indítványnak benyújtására semminemű időpontot nem állapítanak meg — visszavonta, s egyszersmind kilátásba helyezte, hogy azt a holnap reggeli ülés elején be fogja adni. Ennek folytán elesik az, hogy a holnapi ülés folyamán történjék erre a szavazás és egészen uj eljárásnak lesz helye. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Major Ferencz képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. Major Ferencz: T. ház! Előbb, mikor a konzulátusi vizsgákról szóltam, a t. miniszterelnök ur velem szemben azt az állítást tartotta fenn, hogy a konzulátusi vizsgákon a magyar nyelv helyet foglal. (Halljuk! Halljuk!) Én akkor azt mondtam: nincs kezemnél a rendelet, de azonnal ki fogom keresni, és a t. háznak be fogom mutatni. Most abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy állításomat szórói-szóra beigazolhatom. Nagyon sajnálatos dolognak tartom ezt, s ez jól jellemzi a közös ügyek kezelését, hogy nem kellő ügyet vet a magyar kormány a közösügyi dolgokra, hogy ott a magyar állameszmének megvalósítására nem ügyel, s ennek legeklatánsabb példája, hogy ily nagyfontosságú kérdésről nincs tudomása a t. miniszterelnök urnak magának, nem is lehetett tudomása, mert egészen mást állított, mint a mi a külügyminiszter által kiadott rendeletben foglaltatik. Ebben határozottan ki vannak tüntetve mindazon kellékek, nyelvek és tantárgyak, melyeket írásban és szóban követelnek a konzulátusi akadémiát végzett konzuli attaséktól. Nem fogom felolvasni az egész rendeletet és untatni a t. házat, hanem megmondom a számot, a kinek tetszik, utánanézhet, s csak az erre vonatkozó passzust fogom felolvasni. A rendelet megjelent a Budapesti Közlöny 1899. deczember 14-iki számában, s az illető passzus a következőképen szól: A cs, és kir. külügyminisztérium rendelete a cs. és kir. konzulsági fogalmazói szolgálatba való belépésről és a konzulsági attaséi vizsgálatról. (Olvassa): 6. §. A vizsgálat írásbeli és szóbeli, s a következő tárgyakra terjed, A. Írásbeli vizsgálat: 1. Nemzetközi jog franczia nyelven. 2. Nemzetgazdaság német nyelven. 3. Eorditás angol nyelvről németre. B. szóbeli vizsgálat: 1. Nemzetközi jog franczia nyelven. 2. Nemzetközi magánjog és büntetőjog német nyelven. 3. Konzulsági ügy német nyelven. 4. A tengeri hajózásra vonatkozó törvények és szabályok olasz nyelven. 5. Nemzetgazdaság német nyelven. 6. Nemzetközi kereskedelmi isme és kereskedelmi földrajz német nyelven. 7. Az osztrák és a magyar közjog német nyelven (Mozgás és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Aha!) és végül 8. pont: az angol nyelv. (Nagy zaj. Mozgás a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Ez a paritás! Szégyen!) Konstatálnom kell, t. képviselőház, hogy az egész rendeletben a magyar nyelvről egy hang sincs; ezt akartam a t. ház előtt konstatálni. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezért interpelláltam két izben, már a múltban, de kitérő választ kaptam, ma pedig kétségbe vonta a miniszterelnök ur, hogy az attaséi vizsgán igenis nem rendes tantárgy a magyar nyelv. Itt a rendelet, a mit felolvastam, abban egy hang sem fordul elő a magyar nyelvről. (Elénk helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Hivatkozom a múlt évben adott válaszomra, és hivatkozom azokra, a miket ma mondottam el. Én kitérő választ nem adtam. Akkor is meg-