Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-63

63. országos ülés Í902 márczius 3-án, hétfőn. 255 attól az időtől, hogy neki törvényes jogczime legyen nyűg- vagy kegydijra, akkor az ellenzék Angliában nem végzi ki őt ma, hanem a kivégzést három hónappal elhalasztja. (Egy hang a ozéUöbaloldalon: De Anglia gazda;/ !) Kérem, majd rátérünk a parallelákra is. Már most, a mikor Disraeli Benjámin akár 1852-ben, akár 1.858-ban megbukott, a parlamentben bukott meg, s a kormány mindkét esetben kisebbségben volt és az ellenzék volt többségben, mert hiszen különben ez a bukás be nem következhetett volna. Az akkori angol ellenzék és a mai magyar kormánypárt ugyanazon dinamikus helyzetben vannak. Akkor az angol ellenzék volt többségben és nem buktatta meg a minisztert, ma a magyar kormánypárt van többségben és szintén nem buktat meg minisztert. Hát én nem látom át, hogy a t. képviselő ur hol találja meg itt az ellentétet és mit diffikultál? (Helyeslés a jobboldalon.) De én bátor vagyok különben kimutatni a t, ház becses figyelmének kikérésével, hogy ez a Disraeli-féle eset egyáltalán n m történt meg, hanem csak a t. képviselő urnak a fikcziójában volt meg. Gondolom, ez érdekes specimenje lesz annak, hogy a mikor a képviselő ur kivesz egy esetet idegen országok történetéből, közjogi fejlődéséből, hogy mekkora lelkiismeretességgel és alapossággal hozza elénk az ő históriai anyagát. T. ház! Határozottan állítom és fentartom a t. képviselő urnak imént tett bővebb kifejtése után is, hogy a Disraeli-eset abszolúte nem történt meg és be fogom bizonyítani azt, hogy soha meg sem történhetett. (Halljuk! Halljuk! jobbról.) Disraeli négyszer volt kormányon. Gr. Wilczek Frigyes: Nem is élt! Vészi József: Kérem gr. Wilczek urat, amit, mint tételt felállítok, azt mindjárt be is bizonyítom ; méltóztassék kritikáját addigra, fentartani. (HaVjuk ! Halljuk ! jobbról.) Tehát Disraeli négyszer volt kormányon és négyszer bukott meg. Molnár Jenő: Ha a szegény néptanítókról volna szó, akkor nem beszélne ilyen hosszasan ! (Mozgás. Halljuk! jobbról.) Vészi József: Molnár Jenő képviselő ur legyen szíves a hozzá közelebb ülő Rakovszky képviselő urat felkérni arra, hogy szálljon vitába velem a néptanítók sorsa érdekében, én azonnal kész vagyok ott is a néptanítók érdekében síkra szállni, de ha ő a gazdag miniszterek nyugdijáról száll velem vitába, akkor nekem is erről kell beszélnem. (Halljuk! Halljuk! jobbról.) Disraeli először 1852-ben lépett hivatalba. Akkor 305 napig volt hivatalban. Utóbb 1858-ban lépett hivatalba és megbukott 1859 június havában. A képviselőházban leszavazták. Akkor egy évig és 113 napig volt hivatalban. És így az ő 1852-iki és 1858-iki miniszterkedése együtt kitett két évet és 53 napot. T. ház! 1858-ban az 1869-iki nyugdíjtörvény természetesen még nem volt érvényben, tehát a Vilmos király idejéből való 1822-iki és 1823-iki nyugdíjtörvényt kellett alkalmazni. Azon törvény szerint, már nem emlékszem tisztán, négy vagy öt évi, de négy évnél semmi esetre sem kevesebb idő követeltetett meg egy minisztertől ahhoz, hogy nyugdíjra joga legyen; kisebb rangú tisztviselőknél pedig tíz évi szolgálati idő kellett, hogy nyugdijt élvezhessenek. Méltóztatnak tehát belátni, hogy mikor Disraeli megbukott, akkor azt a szívességet neki az ellenzék nem tehette meg, mert összesen mindkétszer csak két évet. s ötvenhárom napot töltött a hivatalban. Az ellenzék pedig minden esetre jobban volt tájékozva akkor a miniszter szolgálati idejének és nyugdijképességének egymáshoz való viszonyáról, mint a hogyan most van tájékozva t. kéjmselőtársani. Megengedem, lehetséges, hogy a t. képviselő ur talán téved a dátumban. Hiszen volt Disraeli még kétszer miniszter. Nézzük meg hát későbbi miniszterkedését. Harmadszor 1866ban lépett kormányra és megbukott 1868-ban. Ekkor már két évig és 157 napig volt hivatalban, tehát ez a három szolgálati idő adott volna neki nyugdijképességet. Meg kell tehát Rakovszky t. képviselő úrral együtt vizsgálnunk azt, hogy vájjon ezen harmadik alkalommal megtette-e neki az ellenzék azt a szívességet, hogy három hónapig lazsirozta a bukását. Itt a t. ház színe előtt konstatálom, hogy ekkor sem tette meg neki az ellenzék ezt a szívességet. Mert 1867 végétől kezdve 1868-nak amaz időpontjáig, mikor a házat Disraeli feloszlatta, az ellenzék egyre-másra folytonosan leszavazta. A kormány mindig kisebbségben volt, az ellenzék folyton és folyton ostromolta és minden ostroma diadallal végződött, de a leszavazott Disraeli hivatalában maradt, és minden egyes leszavaztatása után kijelentette, hogy ő ennek a többségnek szavazatával nem törődik, mert arról van meggyőződve, hogy az ország többsége nem korrespondens a ház többségével, és kijelentette, hogy a nemzethez fog appellálni. Appellált is 1868 vége felé és az ország közvéleménye megbuktatta, a mennyiben a választások eredménye Disraelit kisebbségbe juttatta. Méltóztatik tehát látni, t. képviselőház, hogy harmadszor sem volt Disraeli abban a helyzetben, hogy az ellenzéktől ily szívességet elfogadhatott volna, és harmadszor sem volt az ellenzék oly nagylelkű hangulatban, sem oly kényelmes poziczióban, hogy a t. képviselő ur állítása szerint, neki ajándékozott volna három hónapot a nyugdijképességhez. A negyedik Disraeli-kormányra nézve már nem állithatja senki, hogy ez az eset akkor történt volna, mert hiszen Disraeli 1874ben jutott kormányra, dicsőségesen kormányzott 1880-ig; akkor sem tehette tehát az ellenzék neki azt a szívességet, hogy lazsirozzon neki három hónapot, mert 1880-ban megint a választásokon maradt Disraeli kisebbségben és