Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-62

234 62. országos ülés lí)02 márczius 1-én, szombaton. becsesebbnek, értékesebbnek tartom azt, a mi az ember reputáczióját, a mi a becsületét illeti. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Épen azért a lelkiismeretességet itt is a legnagyobb mértékben alkalmaztatni kivánom, főképen olyanokkal szemben, a kik a háztól távol vannak, a kik tudomást sem szerezhetnek arról, a mi itt történik. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ajánlom ugy a tételnek, mint a jelentésnek elfogadását. (Miénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Pap Zoltán: A tanácsteremről beszéljen ! Elnök (csenget): A miniszterelnök ttr kivan szólani! Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Kötelességem nyilatkozni a beadott javaslatot illetőleg, miután, a mikor tegnap a házban felszólaltam, az még beadva nem volt. Mint már tegnap megmondottam, abban egyetértek, hog:y ez az épület, ez az országház, bármily monumentális és bármily diszes középülete lesz is a fővárosnak, és bármennyire szimbóluma a mi ezredéves alkotmányos életünknek, mégis a mi gazdasági és egyéb tekintetben való állásunkkal arányban nincsen. Ezt megmondtam. (Tetszés a bal- és a szélsöbaloldalon.l De nincsen arról ma szó. Ma arról van szó, hogy tudomásul vétessék ez a jelentés, a mely beszámol ennek az épületnek a múlt esztendő végéig való költségeiről és építkezéséről. Már most az mondatik, hogy meg kell vizsgálni mindazt, a mi történt, és pedig parlamenti ütőn, mert ott nagyobb bajok vannak. Ma már talán nem tartatik fenn az a tétel, hogy visszaélések történtek, hanem minden esetre hiányok tapasztaltatnak és ugy ezt, mint az építkezési költségek dolgát meg kell vizsgáltatni. Hát én. t. ház, nem vagyok ebben a nézetben ; eltekintve tisztán a bizalmatlanságnak, vagy bizalomnak a kérdésétől, a parlamenti bizottság kiküldetésének a természetétől, annak czéljától, azon reflextől, a melylyel az bir mindig a kormánynyal szemben, ettől egészen eltekintve, azt állitom, hogy ennek a kiküldetésnek czélja nincs. Kubik Béla: Tiszta vizet önteni a pohárba! Széll Kálmán miniszterelnök: Mert mi lenne a czélja, mi hát az a tiszta viz ? Ha nem történtvolna az országház épitésének az előrehaladásáról évről-évre jelentés, ha a zárszámadások e költségek minden részét fel nem vennék, ha nem volna ennek az országnak számvevőszéke, a mely, mint a törvény mondja, az országgyűlés nevében, úgyszólván a képviselőház nevében, úgyszólván mint annak orgánuma ellenőrzi a kormányt, a mely számvevőszék átvizsgálja ezeket a számadásokat is, ha mindez nem volna, akkor érteném, hogy a képviselőház elhatározza, hogy ha. eddig nem vizsgálta meg senki, most azok a számadások megvizsgáltassanak. Ha, kérem, ezenkívül az a helyzet állott volna elő, hogy ez a 37 millió korona kiadás egészen ismeretlen dolog lett volna eddig, ha ugy volna, mint a hogyan tegnap hallottam Bartha Miklós képviselő úrtól, hogy 7 millió, hallottam azt is, hogy 3 millió volt annak idején preliminálva és soha senki többről nem hallott, s most egyszerre előbukkan ez a 32 milliós dolog: ez olyan horribilis eltérés volna az eredeti preliminárétól, hogy akkor érteném, hogy a képviselőház elhatározza, hogy meg kell vizsgálni a dolgot, mert lehetetlen, hogy rendesen ment volna ott minden. Kubik Béla: De a szolgálmányt csak most látjuk! (Zaj. Elnök csenget.) Széll Kálmán miniszterelnök: De nem három millióban lett preliminálva, sem nem hétben, hanem közel 10 millióban, 9 és fél millió írtban berendezés nélkül. A berendezés már akkor pár millió frtban volt kontemplálva és ez a dolog természetében rejlik. A /után az építkezésnek olyan momentumai merültek fel, a melyek akkor nem voltak előreláthatok. A fűtés és világítás bevezetése ujabb tétel... (Zaj a baloldalon.) Kubik Béla: Ez a fűtés is botrányos dolog! (Zaj a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Jól van, de a költséget szaporítja. Arról, hogy helyes-e, nem-e, beszélni fogunk. Kubik Béla: Ezt akarjuk mi is! Széll Kálmán miniszterelnök: A ház fogja majd a dolognak adminisztráczióját átvenni és akkor lesz alkalom azokról itt beszélnünk. Én most azt akarom igazolni, (Zaj a baloldalon.) — engedjék meg, hogy igazolhassam, a mit a t. ház előtt felderíteni jogom és kötelességem, — hogy, mikor ma 32 millió koronáról van szó, akkor nem állott elő ez a túlkiaclss olyan módon, mint a hogy azt feltüntetik azok a feltevések, a melyeket itt hallottam az előirányzatra vonatkozólag. Előttem fekszik az akkori miniszterelnöknek 1896-iki jelentése. Abban egyenesen meg van mondva, hogy 1B—17 millió írtba fog kerülni ez az épület. (Mozgás balfelöl.) Ezt tárgyalták 6 évvel ezelőtt, tárgyalták a képviselőházban, tárgyalták a pénzügyi bizottságban és igy közöltetett mindenütt a nyilvánosság minden orgánumával. Azt mondani tehát, hogj

r ma bukkanunk rá arra, hogy 32 millió koronáról van szó, nem lehet, mert 6 év óta közkézen forog az akkori miniszterelnöknek az a jelentése, a mely elmondja az okokat, a melyeknek ismétlésébe én nem bocsátkozom, miért fog az országház 32 millió koronába kerülni. Ez. gondolom, nem meglepetés, ezt tudnia kellett mindenkinek és igy ez okot nem szolgáltat arra, hogy ezt meg kell vizsgálni, mert egy hallatlan, egy előre nem látott és most meglepetésszerűen előálló horribilis összegről van szó. (Felkiáltások a szélsőbal-oldalon: Ezt nem mondta senki!) Én most csak megmotiválom azt, miért nem tartom szükségesnek a vizsgálatot. Ez az egyik ok. A másik ok, a miért azt