Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.
Ülésnapok - 1901-62
232 62. országos ülés 1902 márczius 1-én, szombaton. mintha nem is lenne közmunkák tanácsa! Pedig van közmunkák tanácsa és az államnak kerül pénzébe. Annak kellene ez irányban résen lennie, hiszen a terveket tulajdonképen nemcsak felülvizsgálja, hnncm késziti is városrendészeti szempontból. Hát hol van az az intézmény, a melyik ilyenképen tudja bemutatni Budapestnek fejlődését? A jövő nemzedék ilyen építkezésekre és ilyen rendezésekre fog visszatekinteni, a melyek semmi esetre sem mutatják azokat a példákat, a melyeket a modern város fejlődésében látunk, nézzük akár Berlint, akár Parist, vagy akármelyik nagy vjírost. Ezekben igenis mindenütt meg lehet találni az arányokat ós a méreteket és az állam részéről hozott áldozatoknak ellenértékét meg is lehet találni legalább a művészi kivitelben. De nálunk csak eltussolt középületekről, elfussolt rendezésről ós utczákról lehet beszélni. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Tehát igenis itt az ideje, hogy egyszer a képviselőház is kiterjeszsze figyelmét ezen irányban és erre nagyon alkalmas, hogy ezen alkalomból kifolyólag ilyen indítványt fogadjunk el, a melynek alapján alkalom nyilik erős kritikát és egyúttal ellenőrzést is gyakorolni és ép azért ón részemről igenis pártolom Szederkényi Nándor t. barátomnak beterjesztett indítványát. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: T. ház! (Zaj.) Csendet kérek. Szólásra senki sincs feljegyezve. Kérdem a t. ház tagjait, kíván valaki még szólani? (Nem!) Kubik Béla: Hát a miniszterek közül talán valamelyik csak megvédi? (Zaj.) Elnök: Ha szólani senki nem kíván, a vitát bezárom. Az előadó ur kíván szólani. Kammerer Ernő előadó: T. ház! A pénzügyi bizottság nevében kérnem kell, hogy az állandó országház építésének állapotáról benyújtott miniszterelnöki jelentést (Írom. 77,104) elfogadni méltóztassék, és ha ezt elfogadják, ezzel szemben természetesen elesik az a határozati javaslat, (Ellenmondások balfélfíl.) a melyet Szederkényi Nándor képviselő ur beny r ujtott. Megmondom azt, miért nem óhajtom elfogadtatni. Azért, mert ezeknek a kérdéseknek elbírálására szakértelem, nagy gyakorlat szükséges és én ezt a szakértelmet, ezt a gyakorlatot a ház elnökében, a ház régi kipróbált tisztviselői karában és a ház erre hivatott bizottságában teljesen meglelem, annál inkább, mert igy ezeknek teljesen szabadságukban áll azokkal a szakemberekkel konzultálni, a kikre szükségük van, ha esetleg változásokat tartanak szükségesnek. Ez alkalomból reflektálnom kell azoknak egynémelyikére is, a mik az állandó országházra és illetőleg annak építésére nézve itt elmondat tak. Bartha Miklós urnak kritikája volt a legkeserűbb, a legélesebb, a legmesszebbmenő, és én épen ebben találom a gyógyírt is, mert az 6 túlzásaiban lelhetnek azok vigasztalást, a kiket az ő kritikája ért. (Tetszés jobb felöl) Egyébként Bartha Miklós ur is művész: 6 a szónak, a tollnak a művésze. Ot is elragadja e művészi hév nem. egyszer és — nem szeretem ezt a szót használni, de vele szemben mégis alkalmazom, — ő is ad nekünk szeczessziós képeket nem egyszer. (Derültség és tetszés jobb felől.) Legyen tehát ő is elnéző és kritikájában enj r hébb művésztársai iránt. (Helyeslés jobbfeVil.) A parlamenti palota építésével egy uj, nagy, szokatlan és , nehéz feladat szakadt a magyar művészekre. Élőképekre nem igen hivatkozhattunk, mert hiszen a parlamentek Európaszerte akkor rendszerint más és nem erre a czélra épült, de erre a czélra felhasznált épületekbe helyeztettek el. Vissza kellett nyúlnunk egész a Themse ])artjáig, a "Westminsterig és itt befolyással volt reánk az a büszkeségünket képező analógia, a mely a magyar és az angol parlamentarizmus között megvan, A magyar művészet: ójűtészet, festészet, szobrászat, s a magyar műipar ennek a nagy, uj és szokatlan feladatna]? teljes odaadással és komolysággal igyekezett megfelelni. Hogy ma, utólagosan nagyon sokat jobban és másként csinálnánk meg, az nagyon természetes: mert bocsánatot kérek a népies hasonlatért, de Balog koma is sokkal okosabb volt, mikor visszajött a vásárról, mint mikor a vásárra ment. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Várady károly: Megvoltak a tervek, a szerint csinálták! Kammerer Ernő előadó: De hivatkozhatom még egy más dologra is. A német állam azóta építtetett nagy parlamenti palotát ugyebár és annyival kedvezőbb helyzetben volt, hogy figyelembe vehette már a mi tapasztalatainkat. És a mikor idejött az az éleses/.ü és határozott meggyőződésű koronás vendég, vájjon melyik parlamenti palotának adta az elsőbbséget ? Nem titok, hiszen egész Európában beszéltek akkor erről. Nagy feladatok álltak előttünk és ma talán ezeket a feladatokat sok tekintetben máskép oldanék meg. Miért ? Azért, mert művészi viszonyaink ezen 20—25 év alatt óriási mértékben fejlődtek. Egy nagyon egyszerű példára hivatkozhatom, a mely szembeötlőbbé fogja tenni a dolgot. Ott van József nádor szobra a Józseftéren, azt még idegen művész készítette, mert akkor nem volt olyan magyar művész, a ki ennek a feladatnak megfelelni képes lett volna. Deák Ferencz szobra, Széchenyi szobra mily idegenszeriien hatnak ránk ugyebár az ő, majdnem mondhatnám, esetlenségükkel. De akkor nem volt olyan művész, a ki jobbat tudott volna készíteni. Mennyivel másként hat reánk itt a szomszédban az az Arany-szobor. Mennyivel közelebb áll hozzánk az Arany-szobor Toldija és Piroskája! Ujabban pedig mint a felburjánzó, elősarjadzó tavasz, ügy tűntek fel egyegy pályázaton uj meg uj művészeink. Annyira fejlődtünk és -haladtunk, hogy ma sok mindenfélét másként volnánk képesek elkészíteni, mint