Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-62

228 62. országos ülés Í902 mdrczius í-én, szombaton. tegnap itt kifejtett azon nézetében, a mely ennek az épületnek berendezésére vonatkozik, hogy t, i. az építők szem elől tévesztették e parlamentnek technikai és adminisztratív életét; egyáltalában nem tartották szem előtt azt, a mi egy parlament életében a legfontosabb : a parlament nyilvánosságát; nem tartották szem előtt a technikai részt, s azokat a szempontokat, a melyeket Bartha Miklós t. képviselő ur részletesen kifejtett maga a képviselői kötelesség teljesítése körül felmerülő nehézségekkel szemben, nem tartották meg adminisztrative azért, mert egyes helyiségeket idegen — bár nagyon kulturális — czélokra engedve át, azokat a helyiségeket, a melyek a parlamenti működésnek úgyszólván életfluktuácziójával vannak szorosan összekötve, tudtommal ugy helyezték el, hogy az teljesen lehetetlenné teszi azt, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldálon.) hogy a képviselők kontaktusban, folytonos érintkezésben legyenek a különböző hivatalokkal. Nagyon sok olyan képviselő van pl., igen t. ház, a ki daczára annak, hogy évek óta tagja ennek a háznak, a gyorsírói hivatal irodájában nem fordult meg, mert itteni szereplése nem tette szükségessé azt, hogy ő azt is tudja, hogy a gyorsírók irodája hol van, a hol kinek-kinek — nem a gyorsírók működésének elíenőrzéseképen, — a saját beszédét, ha gonddal van reá, korrigálnia kell, kijavítania kell. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Nagyon sok képviselőtársam van talán, a ki a könyvtár helyisége iránt sem viseltetik nagyobb érdeklődéssel, épen azért, mert itteni működése nem tette szükségessé azt, hogy a könyvtárt nagyon látogassa. (Derültség a szásöhaloldalon.) Ámde azok, a kik kicsi, vagy nagy tehetséggel, szerény vagy kiváló tulajdonok folytán érdeklődnek mindezen dolgok iránt, azok más szemmel nézik a parlamenti élet e belső fluktuáczióját; azoknak nemcsak az ülésteremre és a karzatra van szükségük, (Derültség a bal- és a szélsöbaloldálon.) hanem szükségük van azokra a helyiségekre is . . . Beöthy Ákos: A hol dolgozni kell! (Ugy van! balfelül.) Pichler Győző: ... a hol megtalálják azon segédeszközöket, a melyek az ő működésüket a parlamentben előmozdítják, elősegítik. (Helyeslés a szélsöbaloldálon.) Az ellen pedig, t. ház, a leghatározottabban tiltakoznom kell, hogy meghonosítsák minálunk a sajtóra nézve a parlamenti életben azt a felfogást, a melyet tisztára a bécsi parlamenttől tanultak, (Jjgy van! a szélsöbaloldálon.) Az uj magyar parlamentben ugyan olyan helyen van a hírlapírók karzata, mint a bécsi parlamentben. A ki látogatta a bécsi parlamentet és megfigyelte azt háborús vagy csendes időkben, az megfigyelhette azt is, hogy ott a hirlapirók ki vannak zárva abból az életből, a melyet átérezni, felfogni .. . Beöthy Ákos: És visszaadni! (Ugy van! Ugy van! balfelöl,) • Pichler Győző ... és visszaadni nekik első kötelességük. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldálon.) . . . azok látják, hogy ott a hirlapirók a parlamenti életnek mintegy az előszobájában, sőt mondhatnám a mosókonyhájában vannak elhelyezve és a parlamenti élet belső termeiből, a hol nem szabad, hogy titkok legyenek, a hol nem szabad rejtve lennie semminek, teljesen ki vannak zárva. Az érintkezés a zsurnalisztika és a képviselőház közt, a sajtó harczosai és a képviselők közt teljesen lehetetlenné lesz az által, hogy ha az a karzat oda tétetik, a hirlapirók pedig teljesen el lesznek különítve a forgó élettől és valamelyik mellékutczába lesznek beszorítva. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Mert akárkinek akármilyen véleménye lehet a sajtóról és egy-két más oldalról különböző véleményeket hangoztattak; de egy bizonyos: t. i., hogy nincsen egyetlenegy párt sem, a mely abban a helyzetben lett volna, hogy nagyon válságos helyzetben a sajtó hathatós segélyére ne szorult volna. (Helyeslés a szélsöbaloldálon.) Ennélfogva a leghatározottabban tiltakozom már eleve az ellen, hogy nálunk meghonosítsák azt a rendszert, a mely meghonosult a bécsi parlamentben, a hol a zsurnalisztika úgyszólván teljesen ki van rekesztve abból a térből, a melyen folyik a parlament élete és be van szorítva egy kátyúba, a melyből nézhet, de nem mozdulhat, láthat, de nem érthet belőle semmit, (ügy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Végül nagyon figyelmébe ajánlom az igen t. miniszter urnak, valamint az építőknek és a vezetőknek a padoknak elhelyezését is; és itt kérem a figyelmet különösen arra, a mit Bartha Miklós t. képviselőtársam tegnap kifejtett. Meggyőződhetik arról bárki, méltóztassék két képviselőtársamnak, bármelyik párthoz tartoznak, együtt elmenni a parlamentbe és méltóztassék ott a harmadik padba leülni és feltenni, hogy az a pad, a melynek a közepére ők leültek, jobboldalt tele van képviselőkkel, ugy hogy jobbra nem mehetnek ki és igy balra kellene kimenniök. Méltóztassék aztán elgondolni azt, hogy ha mellette ül az a társa, a kivel együtt jött, hogy hogyan kerüli ki azt az egy embert. Az, ha két ember találkozik ott a padsorok között, hogy egymást kikerülhessék, lehetetlen. Kénytelenek személyes kérdést csinálni az ügyből és átgázolni egymáson, különben nem távozhatnak onnan. Mindenki meggyőződhetik arról, hogy nem túlzás, a mit mondok; méltóztassék csak megnézni azoknak a padoknak elhelyezését; mindenki megláthatja. De kérem, méltóztassék figyelembe venni azt is, hogy mennyi hely, spáczium marad a gyorsíróknak, az előadói szék és egyáltalában a miliő számára, hogy mégis szabadon mozoghasson a képviselőház. Méltóztassék tudomásul venni, hogy az a terem ugy van csinálva, hogy ez a terem hozzá viszonyítva nagy — akár hogy kihozzák is, hogy a méretek egyenlő nagyok. Hiszen itt az elhelyezésről van