Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-61

01. országos ülés 1902 mádik emelet magasságára a háznagyi irodát, ugy, hogy ím valaki azt akarja megtudni, vájjon van-e aznapra jegy a karzatra, először fel kell mennie bizonytalanra a harmadik emeletre. Ennyire nem törődött ennek az épületnek hivatásával az építész és az a bizottság, a melynek feladata lett volna állandóan ellenőrizni az építést. A képviselőház tagjai közül senki sem vette magának azt a fáradságot, — pedig, a mint már emiitettem, minden esztendőben jelentést tett a kormány a képviselőháznak az építkezés állásáról, — hogy itt felszólaljon és az egyes észlelhető hibákat felemlítse. Még csak az sem került szóba, hogy egyszerűen nincs annyi hely a tanácskozó-teremben, mint a mennyi képviselőt közjogunk Magyarország részére megállapított. (Élénk mozgás a bal- és a szélsóbaloldalon.) Mikor a padokat már megcsinálták, (Halljuk ! Ralijuk!) akkor vették észre, hogy a képviselő urak nem férnek oda be. Akkor ugy próbáltak rajta segíteni, hogy a padközi sikátorokat oly piczinyre vették, hogy két egymással szemközt találkozó képviselő nem is férhet el egymás mellett. De ez nem volt elég. A karzatokat tudvalevőleg márványoszlopok tartják félkörben. A karzatok alja, a márványoszlopok mögött, már nem kiegészítő része a teremnek, az már egy hátsó folyosó. Csináltak tehát két sor padot, s azokat hátra arra a folyosóra helyezték el. Mivel az pedig épen a legnagyobb perifériáját képezi a teremnek, tehát az a két sor pad képes legtöbb ülőhelyet befogadni, ugy hogy meg is számítottam. 108 képviselőnek így jut hely a karzatok alján, a termen kivül. (Mozgás és zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Hallatlan!/ De azért a képviselők összes számának ma sincsen helye. Ugy látszik, azzal vigasztalták magukat az irányadó körök, hogy hiszen úgyis van már 9 jegyzője a képviselőháznak, mire beköltözik az uj házba, lesz 10. és ez a szám maid emelkedik még a pártok alakulása szerint, és végre majd annyi jegyző lesz elfoglalva az elnöki pulpituson, hogy nem lesz szükség annyi helyre, mint a mennyi közjogilag meg van állapítva. Rakovszky István: A felügyeletért is fizettünk ! (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) Bartha Miklós: Annak a honfoglalási képnek, a melyet annak idején boldog emlékezetű Munkácsy Mihály a kormány megbízása folytán festett a képviselőháznak vagy főrendiháznak — nem tudom bizonyosan, melyiknek volt szánva, — de egyik ülésteremben kellett volna elhelyeztetni. Miként sikerült a kép. az nem tartozik ide. De azt a képet Munkácsy Mihály festette. Azok, a kik csak némileg foglalkoznak esztétikával, jól tudják, hogy vannak a művészet terén bizonyos nagyságok, a kiknek egyetlenegy ecsetvonása többet ér a jövő nemzedék előtt, mint más közönséges halandónak talán igen sikerült KÉPvn. KAPLÓ. 1901—1906. in. KÖTET. ibruár 38-án, péntekem 217 képei. És minthogy véletlenül egy Munkácsy Mihályunk élt abban az időben, a mikor az uj országházat építették és minthogy az uj országházban festmények is vaunak, ennélfogva esztétikai értékre nézve mindenesetre csökken az a monumentális épület, a melyben Munkácsynak egy képe sincsen. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Különben jellemző e tekintetben Magyarország vezető elemeire nézve, hogy Munkácsynak nagy képei: a három Krisztus-kép, Milton és Mozart halála, amelyek mind nagyon sikerültek és világhírű termékek, egyik sincsen Magyarország birtokában. Hát nagy képei közt ez a legkevésbbé sikerült kép, a melyet a honfoglalásról festett; de mégis csak ő festette, még pedig az országház számára. Festette, szegény, olyan megrendelésre, a hogyan szoktak uri emberek az iparosoknak, tapeczirereknek és más embereknek megrendeléseket tenni, hogy a kép magassága legyen 3 méter, a hosszúsága legyen 15 méter, mert a hely csak ennyit enged meg. Egy szalagot kellett, hogy befesssen, a mely szalagon lehetetlenség egy festészeti szempontból jeles dolgot előállítani. De ez a kép, miután architektonikus szempontból nem lehetett jól elhelyezni, onnan kimaradt. E helyett jöttek más képek, szintén czollstok szerint megrendelve és négyszögméter szám szerint fizetve. (Derültség a baloldalon.) Pályázatot nem hirdettek, t. ház, mert előkelő művész azt mondja, hogy ő nem pályázik. Ez lehet hamis ambiczió, de igy van világszerte. Kezdő, névtelen emberek szoktak pályázni. A renaissance nagymesterei nem pályáznak. Azokat a Vatikánban is, a Pittiben is megbízták ilyen vagy olyan képek és szobrok előállításával, ők belefektették munkájukba egész tehetségüket, és nem a pályázat lelkesítette őket, hanem a halhatatlanság és ez mindenesetre többet ér a pályázatnál. A pályázatot tehát, mondom, innen kizárták. Azonban tudjuk, hogy van a magvar művészeknek egy nagy gárdája Magyarországon ; van közöttük selejtes is. de vannak köztük igen előkelők, kikre méltán lehet büszke Magyarországnak mai kultúrája. Neveket nem említek, de monumentális festészettel foglalkozó igen nagyhírű művészeink is vannak. Azt hiszi a t. képviselőház, hogy ezeket bízták meg azzal, hogy egy ilyen 34 millió koronás monumentális épületnél, a mely századokra kell, hogy szóljon és kell, hogy hirdesse a mai korszak műveltségét is, azt hiszi a t. képviselőház, hogy ezek közül a nagy festők közül bíztak meg valakit!? Nem. Egészen névtelen, ötöd-, tized-rangu embereket bíztak meg. (Felkiáltások balról: Sógorokai, komákat!/ Mások nem is vállalkoztak r arra, hogy quadrátméter szerint dolgozzanak. Es igy létrejöttek ott (Egy hang a szélsöbaloldalon: Mázolások !) — nagyon helyes a kifejezés — mázolások, a melyekhez képest Budapestnek bármelyik kávéházába, a hol falfestmények vannak, méltóztassanak benézni, azok a kávéházi falfest-