Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.
Ülésnapok - 1901-61
212 61, országos ülés 1902 február 28-án, pénteken. eddig mindig lojális volt és tűrte azokat a hangokat, de azt hiszem, a nemzet türelmének nemsokára vége lesz, nem fogja azokat többé tűrni és akkor azután a kellemetlen következményeket ne nekünk tulajdonítsák, hanem önmaguknak azért, hogy a kellő időben nem tudtak, vagy nem mertek intézkedni. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezeket akartam csak elmondani. Eínök: Az előadó ur kivan szólani. Kammerer Ernő előadó: T. ház! Ha a t. képviselő ur szemrehányást tett nekem azért, hogy a kir. udvartartás költségeit megfelelő indokolással nem láttam el, akkor nem a magam érdekéből, hanem azon bizottság nevében, a melynek mandátumából itt helyet foglalok, kötelességem erre válaszolni. Igenis, a régi eljárás mindig az, hogy a mi nóvum a költségvetésben, az mindig megindokoltassék. Itt pedig egy 35 éves gyakorlattal állunk szemben. Egyébként, miután monarchikus állam vagyunk, miután fejedelmünk van, nagyon is természetes, hogy annak udvartartási költségei is vannak. Hát én egyáltalában nem tartom szükségesnek, hogy ezt a tételt külön is megindokoljam. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi már most az udvartartás kérdését illeti, jól ismerem ennek a kérdésnek kényességét, valamint azokat a tekinteteket, a melyeket az a hely szab reám, a melyet elfoglalok. Azért e tekintetben csak egy históriai faktum felemlitésére szorítkozom és ezt Pinczehely t. képviselőjéhez intézem. (Zaj a szélsöbaloldalon) Csodálatos és misztikus összefüggés van az ország története és annak a várhegynek története között, a melyen a királyi palota áll. Ha vissza méltóztatik gondolni a legrégibb időkre, ennek a nemzetnek nagy és fényes napjaira, ugy tudni fogja a t. képviselő ur, hogy azon a hegytetőn mindig kifejezést nyert, megtestesült az a fény és dicsőség. Az Anjouk hatalma, Zsigmond király világbirodalma. Mátyás király fényes udvartartása mindig kifejezést nyert abban, a mit alkottak ott a királyi várhegyen. Ha már most elgondolom azt, hogy az utóbbi időben milyen fényes, a múlt idők alkotásait messze felülmúló épület emelkedett ott, és ha elgondolom ezt a históriai kapcsolatot, a melyre az imént utaltam, bennem oly vérmes, messzemenő remények fakadnak, (Elénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) a melyeket, azt hiszem, a históriával tudok indokolni. De nagyon félek attól, hogy ezen kérdésnek erőteljes vagy nem elég figyelmes és tapintatos kezelése ezen remények megvalósulásának igen nagyon árthatna. (Helyeslés a jobboldalon.) Csak ennyit akartam megjegyezni. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon. Egy hang a szélsöbaloldalon: Szóval, retirálnak !) Kubik Béla; Hogy bizzunk benne mi, mikor az urak is félnek tőle! (Ellenmondásolc jobbfelöl.) .Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen följegyezve. Ha tehát szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Miután senki, sincs, a ki a zárszó jogával élhetne, az előadó ur pedig már nyilatkozott, következik a szavazás. — Felteszem a kérdést: elfogadja-e a ház a kir. udvartartás költségeire előirányzott 9.300,000 koronányi tételt, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház a tételt elfogadta. Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Nyegre László jegyző (olvassa): »Ő cs. és apóst. kir. Felsége kabinet-irodája és a kabinet-iroda nyugdijai. Rendes kiadások: II. fejezet. Kiadás. Rendes kiadások 179,338 K. Farkas József jegyző: Nessi Pál! Nessi Pál: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Előbb az udvartartás kérdésénél voltam bátor rámutatni annak nagy fontosságára, hogy a koronás király közelében csak kipróbált, meghitt tanácsosok legyenek. Ennek az elvnek keresztülvitele és a miniszteri felelőség nagy elvénél fogva vagyok bátor e kérdéshez hozzászólni, midőn a kabinetirodának közel 180.000 koronát tevő költségéről van szó. {Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Én ugyanis tudni óhajtanám azt, — sajnálom, hogy nincs a ki felvilágosítson bennünket a tekintetben, ... Szederkényi Nándor: Hiszen itt van az Ő Felsége személye körüli miniszter! Nessi Pál: . . . hogy a kabinetirodánál alkalmazottak szolgák-e vagy tisztviselők? Mert ha szolgák, akkor azoknak a költsége nem ide tartozik, hanem az udvartartás költségeihez számítandó. Ha pedig tisztviselők, akkor tudni óhajtom azt, hogy a magyar törvényeknek a tisztviselőkre vonatkozó rendelkezései, u. m. azoknak minősítésére, nyugdijára, előmenetelére és kinevezésére vonatkozó határozmányai alkalmaztatnak-e ezen tisztviselőkkel szemben is és hogy e tekintetben meg van-e óva a miniszteri felelősség elve a kabinetirodáná lalkalmazottakkal szemben ? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert, t. ház, én ugy tudom, ugy vagyok értesülve, hogy nekünk a kabinetirodánál alkalmazottakra abszolúte semmiféle befolyásunk, semmiféle ingerencziánk nincs. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Pap Zoltán:, Csak a pénzt kérik tőlünk rá. Nessi Pál: Én tehát tudni óhajtanám azt, hogy melyik miniszter állapítja meg a kabinetirodára vonatkozó költségvetést, melyik miniszter terjeszti azt be; melyik miniszter vállalja el a felelőséget az iránt, hogy ezen tételek tényleg azon czélokra fordíttatnak, a melyekre megszavaztatnak? (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ismerem azt az elvet, a melyet többször hangoztatnak, mely szerint a kabinetiroda költségei pausálösszegben szavaztatván meg, ezen pausálösszeg kiutälványoztatik és ennek keretén belül tehetnek vele a mit akarnak.