Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-61

210 61. országos ülés 1902 február 28-án, pénteken. osztrák Reichsrath kiküldötteivel, és pedig megállapítják alkotmányos módon; hogy ez hogyan volt 1848 előtt, azt tudják a képviselő urak. Várady Károly: Gott erhaltét kérjük! Mi lészen a Gott elhaltéval? Széll Kálmán miniszterelnök: Hát nézze t. képviselő ur, ha ön beszél, én akkor nem szoktam azt mondani, a mit a t, képviselő ur most mond, hogy a mikor még ezt az egy témát sem fejtettem ki végleg, máris azt mondja, hogy nem hallott még arról, vagy erről, majd talán reákerül erre is a sor. (Hulljuk ! Halljuk!) Az 1899-iki törvényre nézve azt mondja nekem Rátkay László képviselő ur, a mely törvény ugyan, nem tudom, mennyiben tartozik az udvartartás költségeihez, hogy itt is érvényesül egy akarat, a mely nem kompetens, hogy érvényesüljön e kérdésben. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a viszonosság nem ugy értendő ebben a törvényben, mint a hogy én magyarázom, hanem ugy kellett volna érteni, vagy alkalmazni, hogy miután törvényt hoztunk, az osztrákok is hozzanak törvényt. Hát ez az egész 1899-iki törvénynek teljes félremagyarázása. Annak az esztendőnek az a XXX-ik törvónyczikke épen azért hozatott meg, mert Ausztriában az alkotmányos gépezet akkor nem működvén és ott a vámszövetség létesítésére irányzott tárgyalások sikerre nem vezetvén, ennek hiányából és ezen okból csináltuk meg a viszonosság alapián azt a törvényt, hogy egy vacuumba bele ne jöjjünk, hanem a gazdasági kérdések ezen az alapon, a statusquo és a visszonosság alapján fentartassanak. Ha Ausztriában törvényt alkotni lehetséges lett volna, akkor a vámszövetségi törvényt csináltuk volna meg, s akkor ez a viszonossági törvény nem lett volna szükséges, a melyre épen azért volt szükség, mert ott a 14-ik §. alaj)ján léptették életbe azt, a mit mi ezen törvény alapján életbeléptettünk. A t. képviselő ur hivatkozik ugyanezen törvénynek 4-ifc szakaszára is. Én a 3—4. és 6-ik szakaszoknak garancziáit tegnap a t. ház előtt kifejtettem; ahhoz, a mit tegnap mondottam, ragaszkodom ma is, elég bőven kifejtettem, s azt hiszem, hogy a törvénynek tiszta szellemét és valóságos értelmét állítottam oda. Ahhoz szó nem fér, ahhoz tartom magamat most is. Nem magyaráztam a törvényt félre, hanem ugy magyaráztam, a mint az a törvény szavainak megfelel. Igenis külföldi szerződéseket nem lehet kötni a tarifa-revizió előtt. (Ejy Jiang a szélsőbaloldalon : Hát Mexikóval?) Ez ennek a törvénynek a lényege és ezt tegnap is konstatáltam. Hát nincs semmiféle nexusban ez a kérdés, mert más sem akar semmi egyebet, mint a mit a törvény mond, a mit én is akarok és a mit be is fogok váltani. (Helyeslés a jobboldalon.) A kabinet-irodára vonatkozólag, (Halljuk! Halljuk!) — ámbár ez a kérdés nem ide tartozik, mert hiszen külön tétel alatt van, — Rátkay képviselő ur különböző kifogásokat emel. (Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) Többek között azt mondja, hogy nem is tudják hová czimezzák a kegyelmi kérvényeket, sem pedig a leveket; hogy ottan nem fogadnak el kihallgatásra senkit és ő nem is tudja egyáltalában, hogy mi van azzal a kabinetirodával. Hát azt mindenki tudja, hogy ez a kabinetiroda létezik. Minden posta felveszi a levelet, a sürgönyt, a mely oda van intézve. Egy egyszerű sürgöny is eljut a kabinet-irodához és ott ellátás alá vétetik. Ott senki sem lehet zavarban. De az ő Felsége cziméro küldött sürgönyök is a kabinet-irodához mennek és ott senki sincs e részben korlátozva. A mi pedig a kihallgatásokat illeti, hát higyje meg a képviselő ur, hogy nemcsak dekoráltak járnak oda kitüntetést megköszönni, nemcsak tisztelgők jelennek meg ott, hanem igen sok kérelmező szegény ember is. A nép bármely rétegéből jelentkezzék bárki, ha tisztességes ember és igazolni tudja magát, bebocsáttatik. De hogy igazolnia kell magát az illetőnek, az a dolog természetében van. Hiszen bárki jöjjön a ház elnökéhez, vagy a képviselő úrhoz magához, megkérdik tőle az előszobában, hogy kicsoda és micsoda, (Helyeslés.) mert hiszen nyitott ajtók mellett nem lehet kihallgatásokat tartani. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi a kitüntetéseket illeti, erre nézve annyit jelentek ki, hogy én is közel állok a magam nézetével a t. képviselő ur nézetéhez. Én sem adok azokra a kitüntetésekre nagyon sokat, higyjék el, ezek képezik az én mesterségem legkeservesebb részét. (Tetszés a baloldalon.) Dehát monarchikus államban vagyunk és miután sok ember előtt azok a kitüntetések igen nagy becscsel bírnak, ezt a gusztust és felfogást nem lehet megváltoztatni, tehát alkalmazkodunk hozzá. Bár ne lenne meg ez a hiúság az emberekben. De nem történik olyan sürüen és olyan nagy mértékben, mint a hogy a t. képviselő ur gondolja. Hanem a czimek és kitüntetéseknek ez a kórsága tagadhatatlanul megvan mindenütt, azt nem lehet kiküszöbölni, az az emberi természetben rejlik, és tessék megnézni a legradikálisabb, a legliberálisabb, a legdemokratikusabb országot, Amerikát, talán nagyobb mértékben van meg ez ott a kívánságokban és az aspiráczi ókban, mint nálunk. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) A mi pedig a Gott erhaltét illeti, (Halljuk ! Halljuk! a széiscbaloldalon.) miután a képviselő ur nagy súlyt helyez rá, én ez elől sem térek ki. (Halljuk! Halljuk!) Nyilatkoztam egyébiránt már ebben a kérdésben a t. ház előtt egyszer, a múlt nyáron. Az a Gott erhalte nem mai dallam. Méltóztatnak tudni, hogy ez a múlt század végén, 1797-ben keletkezett .... (Egy hang a szélsöbaloldalon: De keserű a nemzetnek!) gondolom Haydn szerezte és a század elején énekelték először Bécsben. Azóta az a bevett gyakorlat és szokás, hogy a katona-