Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-60

188 60. országos ülés 1902 február 27-én, csütörtökön. tesz, hogy elismeri az újkori magyar alkotmányosság államegységét, meg nem állhat. Itt egy ezeréves történelmi múlttal biró állam áll, a mely önöket, szászokat, — akiket a maguk egészében nagyrabeesülök, mert nem hiszem, hogy többségök azokat a tanokat vallaná, a miket itt-ott hallottam, törekvő, munkás nép, köztük igen sok jó, becsületes, derék magyar hazafit ismerek, túlnyomó többségben (Altalános élénk helyeslés.) itt is ülnek, én azt a munkás népet hazafiasnak tartom, (XJqy van! TJgy van! Általános élénk tetszés.) de azoknak mondom, a kik nem ugy gondolkodnak — és annak a jó népnek mást prédikálnak : ez a magyar állam, még pedig az egységes, régi magyar állam tartotta, óvta és védte önöket, mert különben elpusztultak volna. (Ugy van! Ugy van! minden oldalról.) Az önök hétszáz éves ittléte, szokásaiknak, nyelvüknek, kultúrájuknak éber gondozása mellett is, a mit nagyrabeesülök, mindezeknek megtartása mit bizonyít ? Azt, hogy, a magyar államnak óvó keze védte önöket. (Általános éljenzés és taps.) ISTe engedjék irni: hogy önöket erővel magyarosítják. Ez nem igaz. De önök — és ezt Lindner képviselő ur tette, a kitől leginkább csodálom, — olyan hangokat hallatnak itt, mint a milyeneket Lindner képviselő urnak egyik kijelentésében hallottam, hogy ez az ország megígérte 1861-iki és 1865-iki felirataiban, hogy a nemzetiségekkel és a nem magyar ajkuakkal a testvériség és egyenlőség alapján bánik el, és azt mondja rá Lindner képviselő ur: de annak daczára csak a horvátokkal szemben váltotta be igéretét az ország. Itt vannak a föliratok. Nem olvasom el. Hát önöknek még az 1868: XLIY. t.-cz. sem elég? Hát önök beváltatlannak tartják ezeket az Ígéreteket ? Az ilyen kijelentés, hogy nem váltotta be a nemzet igéretét, oly világot vet Lindner képviselő ur belső gondolkodására és törekvésére, hogy óvatossá, sőt gyanakodová tesz önkéntelenül minden embert, mikor erről van szó. ( Altalános élénle helyeslés.) Mit szóljak azokról a felszólalásokról, melyek Veszelovszky, de főleg Pavlovics és tegnap Kollár képviselő urak részéről történtek? Nem az a hang az, melyen önöknek állítólagos panaszaikat elő kell adniok. (Elénk helyeslés.) Itt adják elő, a mi bajuk van, nem másutt, sem Turócz-Szentmártonban, sem Prágában, sem Szebenben, sem Bukarestben. Itt adják elő, és mi megbeszéljük mindazt, a mi jogos bajuk önöknek. (Élénk helyeslés.) De ne azzal az introdukezióval, a mivel Pavlovics képviselő ur tette, hogy meghozták sine nobis de nobis az 1868-iki törvényt. Ez a magyar állam szuverenitásának teljes megtagadása, mikor azt mondja a képviselő ur, oldják meg a nemzetiségi kérdést, mert addig hazafiságról nem beszélek. Kijelentem, hogy ezt büntetlenül csak az immunitás örve alatt mondhatta a képviselő ur. (Altalános éljenzés és taps.) Nincs ebben az országban kétféle haza és kétféle hazafiság. (Igaz! Ugy van!) Itt csak egy hzzafiság van, mely a magyar államhoz, a politikailag egységes magyar nemzeti államhoz ragaszkodik őszintén. (Általános élénk helyeslés.) Pichler képviselő urnak tanát sem fogadom el. Én nem állok arra a tirannikus álláspontra, melyet ő^einlitett, mert ez nem igazságos és nem méltányos. Higyjék meg a képviselő urak nekem, a ki pedig minden izemben és gondolkozásomban magyar vagyok és magyar leszek, (Elénk éljenzés a jobboldalon.) én azt tartom, hogy ennek az országnak a maga nagy bajaival, a maga nagy czéljaival, a maga nagy feladataival nem repulziy, hanem attraktív politikát kell folytatnia: (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) ennek az országnak, a mennyire csak lehet, nem elnyomás, nem erőszak, nem is elnézés és gyengeség kell, de öntudatos politika, (Elénk helyeslés.) erély, ha kell, asszimiláló törekvés, ahol helyén van (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) és az asszimiláló és attraktív erővel kell ide csatolni ennek az országnak mindén jó gondolkodású, hű fiát, (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsíbaloldalon. Az elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) hogy minél kevesebben legyenek olyanok, és minél ritkábban halljunk oly nyilatkozatokat, a melyek elitélésében, gondolom önök mögött nem maradtam, (Altalános helyeslés. Igaz! Ugy van!) Azt tartom, hogy a magyar állani a maga imponáló erejével, a maga óvó és védő kezével, jó közigazgatással és gyors igazságszolgáltatással és érdekeik gondozásával csatolja össze és tartsa együtt ennek az országnak minden lakosát, az ország jövője és fejlődése érdekében. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Az azután ne tegyen különbséget közöttünk, hogy valaki micsoda nyelven imádja a maga Istenét, csak szeresse ezt a hazát ugyanazzal az érzelemmel, ugyanazzal a melegséggel, és ragaszkodjék hozzá azzal az erővel, mint a hogy ragaszkodnia kell, ha azt akarja, hogy ezt az országot közös erővel tartsuk fenn és tegyük erőssé és virágzóvá. (Elénk helyeslés.) Már most ezeket a kérdéseket elhagyom. De lehetetlen, hogy ne reflektáljak egy beszédre, a mely a múlt napok egyikén a velem szemben ülő képviselő ur részéről elhangzott, a mely beszédben oly tömegét találtam az éles ós igen gyakran személyes támadásoknak, hogy meg fogja nekem engedni t. képviselőtársam, hogy ezzel egy kicsit részletesebben foglalkozzam, mert ezzel tartozom önönmagamnak. (Halljuk! Halljuk!) A mi a pótervári utat illeti, a képviselő ur ezt a kérdést újból szőnyegre hozta. Én kijelentettem az első alkalommal, hogy nem tiszteletlenség a főherczeg iránt, nem tiszteletlenség azon férfiú iránt, a kit választott, vezetett bennünket, gróf Széchenyit és engem, hanem az, hogy azt, hogy egy nem politikai természetű útra — és Pichler képviselő ur fejtegetései