Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-60

180 bO. országos ülés 1902 február 27-én, csütörtökön. kózni egészen még sem lehet. (Ugy van! jobbfelöl.) Hát körülbelül, mint mondtam, 2364 ilyen önálló gyáripar Tan. Ebből az 1848-tól 1867-ig terjedő időben, tehát 20 év alatt, alapíttatott 488. 1867-től egészen mostanig alapíttatott 1876. Tehát a vámszövetség fennállása óta ebből a 2364 gyárból 80% alapíttatott. Hát ez nem olyan eredmény, a minőt kívánok. Én ennél sokkal többet kívánok. Mert hirdetem és állítom, hogy Magyarországnak mai gazdasági világában és a mai modern államéletben nem lehet nélkülözni az ipari fejlődést, és egy olyan szerződést, mely ezt lehetetlenné teszi, semmi körülmények közt hasznosnak, üdvösnek nem tartok. De hát a mi a fővárost illeti, itt ugy áll a kérdés, hogy 1873-ban volt 28 ipari részvénytársaság, — ez már egészen pontos szám, mert ezeket pontosan lehet tudni — és rendelkezett ez a 28 ipari részvénytársaság 52 millió korona alaptőkével. Az évek fejlődését nem fogom felolvasni, de a mai időig, 1900-ig alapíttatott 163 gyár 377 millió koronával. Ez egészen autentikus szám. Az ipari részvénytársulatok részvénytőkéje 1898-ban kitett 395 millió koronát. Azonkívül azon társaságoknak, a melyeknek igazgatósági székhelye a külföldön van, az alaptőkéje kitesz 166 millió koronát. Hát nagyon kismérvű fejlődés ez ahhoz képest, a hogy mi gyáriparunkat fejleszteni kivánnók. Hogy így nehezebben és lassan megy: ez áll. De hogy a gyáripar fejlesztése nem lehetetlen, azt ezek a számok, gondolom, egészen világossá teszik. Igen könnyen bánik el ezzel a nagy kérdéssel, a t. képviselő uraknak egynémelyike, a kiknek megjegyzéseit erre vonatkozólag itt-ott felírtam magamnak. Azt mondja a többek közt pl. Kossuth Ferencz t. barátom, hogy vigyük mi nyersterményeinket máshová. Hát igen természetes, hogy azon esetben elviszszük és kell is, hogy vigyük, és fogunk is találni piaczot, nehezen bár, de fogunk találni ; de mégis azt tartom, hogy ha közelebb találunk piaczot, olyant, a melyet nem kell még előbb keresnünk, és nem esik nagyon messzire, ez a mi nyersterményeinknek inkább válik előnyére, mint az, a mit előbb még keresni kell, amint hogy az osztrák iparnak életérdeke, hogy idehozhassa, erre a mi védett fogyasztási piaczunkra az ő iparczikkeit. Azt mondja Holló t. képviselőtársam, hogy abból áll viszonyunk Ausztriával, hogy mi nyersterményeink feleslegét odadobjuk. Hiszen bár többet dobhatnánk oda! És Magyarországra azon évek voltak jók, a midőn sokat dobtunk oda, és ezután is azok az évek lesznek a jók, ha minél többet dobunk oda. Nem mondom, hogy ez abszolút jó; az lenne jó, ha a belfogyasztás venné fel (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és remélem, minél nagyobb mértékben oda is fogunk jutni idővel. De a t. képviselő uraknak figyelmébe ajánlottam már az imént, hogy azzal, ha mi az adott viszonyok közt arra az útra megyünk, a melyet a t. képviselő urak tanácsolnak, maga a vám egyszerre, rögtönözve nem teremti ám a nagyipart, a gyárak tömegét, a mely a nyerstermények egész feleslegét felveszi. Rögtön nem jutunk odáig, ennek sok más előfeltétele van és gondoljuk meg: védvám csak azon előnyök feláldozásával létesíthető, melyekkel az együttlét jár, ha tisztességes és méltányos alapon történik a szerződés. Azt mondja Kossuth Ferencz t. kéj)viselő ur, hogy a földmivelést az országnak nem lehet megvédenie közös vámterületen. Ez egészen feje tetejére tett állítás. Maga a vámszövetség létezése a földmivelésnek legnagyobb védelme; különösen ebben van a jogosultsága és igazolása. (Igaz ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon. Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) A mit a képviselő ur mondott, azt nem lehet állítani semmi körülmények között. Krasznay Ferencz: A nagybirtokosoknak, a latifundiumoknak használ! Széi! Kálmán miniszterelnök: A nagybirtokosoknak? Engedelmet kérek, hogy lehet igy kategorizálni a földmivelés érdekeit ? Ha nagybirtokos nem birja eladni az ő nagy feleslegét, akkor a kisbirtokos sem tudja eladni az ő kis feleslegét. Ha a nagybirtokos nem tudja eladni a maga száz ökrét és 1000 sertését, akkor a kisbirtokos nem birja eladni az ő tehenét vagy pár sertését. Ily egészségtelen gazdasági theoriákkal ne tessék jönni, mert ezek meg nem állhatnak. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Azt mondják a t. képviselő urak, hogy az osztrák uralom az, a mely védekezik ezen egyezség ellen, vagyis a statusquo fentartása ellen, a melyen a mai viszony Ausztriával nyugszik, nem az osztrák népek. Engedelmet kérek, az osztrák népnek nagy buzgóságát eddig nem vettem észre, hogy a kiegyezést, a melyet az osztrák minisztériummal kötöttünk annak idején, és a mely a recziproczitás alapján fennáll a törvény értelmében, mondom, nem vettem észre, hogy azt nagy buzgósággal sietnének elfogadni. Ez nem jelenti azt, hogy a mi egyezségünk 1 apituláczió az osztrák érdek, vagy miféle uralom előtt. Nem olyan a kiegyezés, a mely az osztrák érdekek uralmát biztosítja egyoldalulag. Ez sem az osztrák érdekeknek, sem a magyar érdekeknek nem kedvez kizárólag, hanem középen van az igazság. Kompromisszum ez, a melyben mindkét fél érdekei megvannak óva, a mely nem akarja sem az egyik, sem a másik félt legyőzni. Nincs itt sem győztes, sem legyőzött, hanem mindkét félnek érdekei a mennyire lehetséges, a középúton egyesülnek és a középúton fogják megtalálni az érvényesülést. Azt mondja Kossuth Ferencz t. képviselő ur, hogy ez a viszony veszedelmes Magyarországra és Magyarország földmivelésére, hogy kihasználják arra, hogy lenyomják búzaárainkat. T. ház! Ha ily tételekkel illusztráltatik a mi viszonyunk Ausztriával, természetesen pál-