Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-59

156 59. országos ülés 1902 február 26-án, szerdán. rületben? Tapasztalom azt, hogy az adóprés szörnyen működik és jó alanynak bizonyul; és hogy viszontszolgálatot is kapjanak attól a kormánytól, azt nem tapasztalom. Ez a vidék nagy szőlőtermelő vidék; az olasz bor behozatala azonban teljesen tönkrejuttatta azt. Ma az olasz bor behozatalával azt nyertük, hogy a nagy fáradsággal és költséggel fentartott szőlőtermést 7 krajczáron vagyunk csak képesek értékesíteni. Hát ha már nem tudunk nagyobb árat elérni, a tisztelt miniszter ur legalább azzal segíthetne, hogy ott konyakgyárat létesítene, vagy ha erre nem képes, akkor legalább szállítsa le a fogyasztási adót a minimumra, A hét-krajczáros borért ugyanis első sorban a községgel szemben fizetjük meg a fogyasztási adót; ha pedig Budapestre hozzuk el, ugy a 7 krajczáron felül megint fizetünk utána adót. Saját borunk után tehát többet fizetünk, mint a mennyi annak tényleges névértéke. Ez lehetetlen állapot. T. ház! Ez a vidék egyúttal nagy gyümölcsöző és zöldségtermelő vidék és múltkor már volt róla szó, hogy Kalocsán konzervgyárat fognak felépíteni. Ez azonban nem ment tovább a jóakaratnál, azt hiszem, azért, mert az odavaló községek nem akarták elhinni, hogy az a konzervgyár létesüljön és működhessék jó utak nélkül. Mert a ki még nem hallotta életében annak a Sárköznek a hírét, nem tudja magának elképzelni, hogyan lehet az, hogy Magyarország szivében utmesterek és utkaparók által fentartott utakon az év 9 hónapjában közlekedni nem lehet. Ezt a megrovásnak minden szavával lehet illetni. Első volna tehát, t. miniszter ur, az útnak a megcsinálása. Most van alkalma megmutatni a kormánynak, ha jóakarattal van a szegény nép iránt, hogy tud rajta segíteni. Most, mikor annyi munkanélküli van, a kormánynak nagyon könnyű módozatai vannak a kezében. Itt vannak Ó-Budától fel Komáromig a nagy kőbányák. Viziutak mellett vannak, a melyeken a köveket könnyen lehet elszállítani hajókon ugy Pest megyébe, mint a Bácskába. Ha pedig egyszer azok le vannak szállítva, van ott elég munkáskéz, mely azokat az utakat könnyen kiépítheti. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az adózóktól kipréselt milliónyi többletet, t. kormány, ne gyűjtsük mi arra, a mi talán még 50 év múlva sem lesz szükséges, hogy t. i. szabad kikötőket éjátsünk a Dunán, vagy pedig arra, hogy csatornázzunk, a mi még elmaradhat. Ne gyűjtsük a nemzet filléreit arra, hogy legyen azután min ágyukat venni. Van nekünk a Dunán elég szabad kikötőnk, úgyannyira, hogy a fővárosnak partjavadalma a múlt évben sem volt kellően kihasználva. Itt tehát nincs szükségünk szabad kikötőkre, a nélkül is eléggé lebonyolítjuk a forgalmat. Azután meg nincsen is arra szükségünk, hogy minden vidéki városból a nagy malmok konkurrencziájának megvédése szempontjából mindent ide a fővárosba konczentráljunk, hanem a vidéki városokban is teremtsünk kereskedelmi góczpontokat, és ezt azzal érjük el, ha sürgősen kiépítjük a baja-báttaszéki dunai hidat. (Elénk helyeslés a szélsőbáloldalon.) Ha ez ki lesz építve, akkor a Nagyvárad, Arad, Temesvár és Eiume felé menő utakat hozzuk rendbe, és akkor a t. kormány meg fog győződni róla, milyen nagy arányban fognak fejlődni a vidéki városok, a kereskedelem és az egész nemzet jóléte. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Akkor azután lesz vállalkozó is a gyárakra is, t. ház, és nem fog bennünket készületlenül találni minek lenni kell: az önálló vámterület. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbáloldalon. Halljuk! Halljuk!) Erre nézve Vészi József t. képviselőtársam a múltkor felajánlotta nekem, hogy annak idején majd egy magyarázattal fog szolgálni az önálló vámterület kérdésében, tehát kérem, hogy azt mentől hamarább megtegye. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, t. ház, hogy ennyi ideig is igénybe vettem türelmüket; (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) még csak azt mondom a t. túloldalnak, hogy legyen vége annak a sablonos nagy bizalomnak a kormány iránt, a melytől egyedül várják, hogy bajainkon segíteni fog, hanem kiáltsa oda egyhangúlag, hogy: »Munkára fel; ütött a tizenkettedik óra!«A költségvetést nem fogadom el. (Elénk helyeslés a szélsőbáloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Farkas József jegyző: Kollár Márton! Kollár Márton: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Ha nem lennék erősen meggyőződve arról, (Halljuk! Halljuk!) hogy az a lovagiasság, a mely a magyar nemzetet történelmének minden szakában díszítette (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) ország-világ szemében, a magyar jellemnek még ma is egyik fő ékességét képezi; ha érezném, hogy megfogyatkozott már itt az igazság érzete, a mely azt kívánja, hogy a megtámadott fél szavai is figyelemmel meghallgattassanak : nem merném felemelni szavamat e helyen, jóllehet, ha valahol, akkor a törvényhozás eme csarnokában uralkodnia kell a méltányosság és igazságosság szellemének. Minthogy azonban a magyar parlamentet manapság is — sajnos, egypár üléstől el kell tekintenem — a különböző álláspontok higgadt és igazságos megítélése emeli Európa többi parlamentjei fölé, a jóakaró meghallgatás reményében felbátorodva, akarok felszólalni ama nép érdekében, a melyet egyik képviselőtársam e helyen nemrég súlyos szemrehánvással illetett. " Beöthy Ákos: Halljuk! Halljuk! Kollár Márton: Mélyen t. képviselőház! E reményemet nem csekély mértékben fokozza az a tudat, hogy egy boldogtalan, szerencsétlen népről akarok szólani, a melynek bajai nemcsak igazságos meghallgattatást érdemelnek, hanem — higyjék el uraim — részvétet is. Mert, ha igaz az, hogy a nemes jellem ellensége iránt is részvétet érez, ha az a meg nem érdemelt csa-