Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-58

58. országos ülés 1902 február 25-én, kedden. 147 Elnök (csenget): Csendet kérek. Korod! Lajos: Azután kezdtem olvasni, de már egynéhány lap után láttam, észrevettem, hogy ez nem igen komoly politikai könyv . . . Krasznay Ferencz: Nem okmány! Korodi Lajos: ... és kérem be is bizonyítom, hogy ennyi az egész és mindent megmondtam, a mi a valóságnak megfelel ugy, a mint történt, és azt tessék szem előtt tartani, hogy mindig életemben ugy tartottam, itt és otthon és mindenütt. Más emberek nemcsak azt mondják, a mi a valóságnak megfelel. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Hát kik azok ?) Lukáts Gyula: A szászrégeni pinczéreket is felhozzák! Korodi Lajos: A »Kronstädter Zeitungínak, a mikor megjött a könyv, irtam két-három sort, hogy fogok irni erről a műről, nyomtatványról, vagy könyvről, a hogy tetszik. És az a három sor, hogy »Megjelent egy könyv, a minek neve ez meg ez,« és az ott megjelent; és megjelent még az is, hogy »visszatérünk még erre és a bírálat még fog jönni.« De mikor azután láttam, hogy itt nem olyan könyvről van szó, a mely ezt megérdemli, ez a bírálat nem is jött és ott áll az a könyv a könyvtáramban, a német szövegű, a magyar szövegű és az a harmadik vastag könyv, a melynek nem emlékszem már a nevére. Hát ez az egész. Hiszen lehetséges lett volna, hogy külföldre is irjak erről a műről, (Zaj a szélsőbaloldalon.) de nem irtam. Ha az volnék, a mit Önök belőlem csinálni akarnak, irtam volna, de nem irtam. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Nem mi csináltuk azt!) Nem irtam, mert nem tartottam tisztességesnek. (Felkiáltások a szélsobaloldalon : Ez már helyes!) T. Eákosi.... (Felkiáltások jobbfelöl: Az már Viktor! Nagy derültség.) Kérem, én azt hittem, hogy Pichlernek még Pichler a neve, nem tudom, miért kaczagnak. Vészi József: Azért, mert az egyik Győző, a másik Viktor! Korodi Lajos: Hát Rákosiról akarok beszélni. Azt mondta nekem Eákosi t. képviselőtársam a szerdai ülés után — itt a gyorsirodában találkoztunk — hogy valamit elfelejtett mondani, igen sajnálja: hiszen ő ki akar békülni a szászokkal. Lukáts Gyula: Nem hiszem, hogy ilyen bolondot mondott volna! Korodi Lajos: Azt mondotta, hogy elfelejtette ezt elmondani. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez privát dolog!) Hát kérem, a politikai életben privát módon is ugy beszél az ember, a mint érzi. Hát én azt hiszem, hogy Eákosi kéjjviselő ur ki akar békülni a szászokkal. Nessi Pál: De nem a vezetőkkel! Pichler Győző: Bocsánat, egy kis tévedés van! Itt a képviselő beszélt, fent már a »Kakas Márton« szerkesztője. (Derültség.) Korodi Lajos; Hát most már talán harmad vagy negyed izben látom, hogy milyen ez a kibékülés. Láttam ezt abból is, hogy miféle közbeszólások vannak itt napirenden. Kubik Béla: Méltóak az illető egyénekhez! Korodi Lajos: Én ilyen fegyverekkel nem szoktam küzdeni, ilyen közbeszólásokkal iem. Ilyen szavakat én nem is szoktam használni, sem a privát életben, sem itt, sem sehol. Ha ez talán egyiknek vagy másiknak tetszik, nekem nem tetszik; és ha ekkép akarják megoldani a nemzetiségi kérdést, hát tegyék meg, de hát aztán nem én árulom el. vagy valaki más a képviselőházat vagy a magyar politikát, hanem az ilyen viselkedés árulja el. (Mozgás.) Az is árulja el, hogy itt egy szász tag nem beszélhet öt j)erczig a nélkül, hogy közbeszólásokkal ne zavarják. (Mozgás.) Barta Ödön : Beszélt itt szász képviselő órahosszat, közbeszólás nélkül! Csak azóta van ez napirenden, a mióta önök bejöttek! (Folytonos nagy zaj a bal- és a szélsobaloldalon. Az elnök hosszasan csenget.) Kubik Béla: Van a szászok közt is tisztességes ember! A legnagyobb tisztelettel hallgattunk meg másokat! (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon. Nagy zaj. Az elnök ismételten csenget. Felkiáltások a szélsobaloldalon: Mindig kihallgattuk a szászokat!) Korodi Lajos: Például, mikor Lindner beszélt! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak, mert különben kénytelen leszek a képviselő urakat névszerint megszólítani. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Mit leczkéztet Ö itt bennünket !) Korodi Lajos: Hát ha nem akarnak meghallgatni, akkor nem beszélünk, hanem haza megyünk, és csak irunk. (Nagy zaj a bal- és a szélsobaloldalon.) Kubik Béla: Csak tessék, állunk elébe! (Zaj. Az elnök ismételten csenget.) Lukáts Gyula: Lesz még államügyész Magyarországon ! Körmükre koppant majd az írásukért ! (Folytonos nagy zaj és nyugtalanság a bal- és a szélsobaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak! Méltóztassanak nyugodtan meghallgatni a szónokot. Itt minden képviselőnek egyenlő joga van, t. ház; épen ugy meg kell hallgatni az egyiket, mint a másikat. (Mozgás és zaj a balés a szélsobaloldalon.) Lukáts Gyula: Hiszen leczkéztet bennünket! Elnök: Ne méltóztassék feleselni. Respektálni kell a házszabályokat, melyek törvény erejével birnak. Justh Gyula: Ne leczkéztessen bennünket! Az elnöknek rendre kellett volna őt utasítani! (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Kubik Béla: Ez kötelessége az elnöknek! 19*