Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-58

142 58. országos ülés 1902 február 25-én, kedden. kat mint vezérek, (Altalános élénk helyeslés, tetszés és taps.) Krasznay Ferencz: Abból élnek! (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Olay Lajos: Ez a kenyérkeresetük! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Világcsalók!) Schmidt Károly: Kérem,rendre! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Jobb lesz hallgatni! Jön még _egyéb is.) ! Pichler Győző: T. ház! A ki figyelemmel kiséríe^a munkásmozgalmakat, (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a szélsöbaloldalon.) megfigyelhette azt, hogy ott is időről-időre feltolják magukat vezetők, a kik élősködnek a munkások véres verejtékén szerzett garasain; (Általános élénk helyeslés.) azokat nem a. szoczializmus nagy és magasztos eszméi vezetik, hanem más okból tolakodnak fel, és kitúrnak minden olyan embert maguk mellől, a ki, — mint ők mondják — nem proletár, hanem »bourgeois« és mert ama bourgeois utján szemben, találná magát a nagy intelligencziával, a mely képes volna felvilágosítani a tömeget arról, hogy_ ő csak élősködik rajta, (Ugy van! Ugy van!) \ _A munkás, amint észreveszi, hogy kihasználják,"abban a pillanatban elkergeti, elzavarja a vezetőit, és innen van az, hogy évről-évre látunk uj munkásvezetőket feltűnni, a régiekről pedig csak a rendőrség jelentéseiben vagy kriminális feljelentésekben hallunk. De a szász vezérek számitók és fel tudják használni még az egyéni intelligencziáját is a szász népnek, a mely néjmek természete nyugodt, nem igen hevül fel egyhamar, hanem tűri a vezetőknek feltolakodását, azt mondván: hagyjuk tenni őket, a mit akarnak, ne zavarjuk, ne kellemetlenkedjünk velük, semmi közünk hozzájuk. Ámde elkövetkezik az idő, a midőn a szászok be fogják látni, hogy az ő ügyüket nem mozdítják elő azok a vezetők, mert hiszen annak előmozdítására nem szorulnak ő rajok, mivel maga az állam gondoskodik róla, hogy polgárainak a jóléte meglegyen. És abban a pillanatban, a mint ezt tudomásul veszik, azon urak, a kik ma itt oly nagyon szäszoskodnak, nem fognak többé szerepelni köztük. Mi ismerjük azokat az urakat. Bocsánatot kérek a kitérésért, de az ő külföldi lapokba irt czikkeiken mindig egyetlenegy tenór-hang vonul végig. Ép ugy, mint a kormánypárti sajtóban immáron egy év óta csak egy tenór-hang van, hogy Széll Kálmán minden; ép ugy évek óta a külföldi sajtón végigvonul egy eszme, és ez az, hogy a szász népet elnyomja az a barbár magyar, a kit nyolezszáz év óta táplált az ő kultúrájával. Hisz itt is, méltóztatnak emlékezni, mindenütt az j>ackthundertjährige Kultur«-ral kiabálják tele a levegőt, hogy nyolezszáz év óta a kultúrát ők tartják itt fenn! Hát az önök lapja engem megtámadott, hogy én bevándorlott létemre most nemzeti sovinizmust hangoztatok. Engedjék meg, hogy kérdjem, hát kicsodák önök? Hogy merik önök azt mondani, hogy a nyolezszáz évvel ezelőtt bevándorolt szászok utódai? Hogy merik ezt állítani, mikor elődeik alig másfél százada, hogy bevándoroltak? Hogy merik azt állítani, hogy önök tartották fenn itt a kultúrát, holott a szász nép háromnegyedrésze alig másfél százada, hogy ide bejött? És hogy igazoljam ezt és hogy ezzel a nyolezszáz éves kultúrával egyszersmindenkorra végezzek, adatokat hozok fel. (Halljuk! Halljuk!) A történeti adatokat, t. ház, mindenki ellenőrizheti. Én azt állítom, hogy a régi szászoknak ma híre-hamva sincsen. Hiszen csak Beszterczében 1602-ben, mikor Básta György ostromolta Beszterczét, 13,000 ember veszett el. A török hódításkor 1658-ban ismét 150,000 szász ember veszett el, és 170,000 szász embert — történeti adat — rabszíjra fűzve hurczoltak el. A 18-ik században az erdélyi szászság körülbelül teljesen ki volt már pusztulva. Es akkor következett be a vándorlás. Tehát kultúrájuk csak a 18-ik századból kezdődik. Először is 1734-ben Salzburgból indult meg az a bevándorlás, még pedig azért, mert a szászok mint protestánsok ott nagy üldözésnek voltak kitéve. Oly üldözéseknek voltak a szászok a saját hazájukban, Salzburgban kitéve, hogy egy később evangélikus hitre tért szerzetes a prédikácziójában felemlíti, hogy neuhausi nemes, ki protestáns hitről katholikusra tért át, — szóról-szóra idézem — mint egy dühös eb járt házről-házra korbácscsal a kezében és ugy hajtotta el a katholizálni nem akaró jobbágyokat a kastélyába. Ilyen volt a szászok helyzete a saját hazájukban, mielőtt idejöttek. (Mozgás.) Pildner Ferencz: Nem áll! Pichler Győző: Pildner t. képviselőtársam közbeszólását honorálom azzal a kijelentéssel, hogy ama tisztelet, melylyel épen az ily szászszal szemben viseltetem, politikai szempontból is arra késztet, hogy czáfolatát elvárjam. Meglehet, hogy erre a történelmi tényre épen a bisztriczi gimnáziumi nevelés folytán elfelejtették őt megtanítani. (Derültség.) Ezeknek az üldözéseknek következtében ötezer család vándorolt ki, egyrészt Erdélybe, a hol már alig voltak szászok. Már csak egy szász néprege beszélt a szászokról. A hol pedig egy nemzetről csak regélnek, ott csakugyan közel van az a pont, hogy a magja is elpusztul. Elpusztultak, s a mint a szász rege beszéli, csak a templom harangjának titokzatos megkongása emlékeztet • rájuk, a mely az eltűnt híveket a föld alól ájtatosságra szólítja. így szól a hitregéjük a titkos harangzugásról, a mely az elpusztult testvéreket istentiszteletre hívogatja. 1734. Julius 9-én 41 család érkezett hajón Klosterneuburgba, a hol Eriedenberg Kieder János erdélyi SZRSZ, B.. kit önök szászok nagyon ünnepelnek, várta őket. Ez aztán Szebenbe előre sietett, hogy a bevándorlók számát a tanács tudomására hozza, mert a tanács küldte ki, hogy verbuváljon bevándorlókat. Augusztus 21-én