Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.
Ülésnapok - 1901-58
58. országos ülés 1902 térhetek, ugy, mint ő beszédében, és megkövetelheti az ország is tőle, hogy a pénztárkészletek létét ki ne magyarázza, hanem megindokolja. Mert eddig csak kimagyarázta, félremagyarázta; helyes, döntő indokot nem mondhatott; az igazi indokot nem is lehet és nem is szabad bevallania, mivel akkor talán összhangzásba jönne azokkal, amiket én a katonai követelésekre nézve mondtam, a mely követeléseket én szoros összefüggésben lévőknek tartom a pénztári készletek felhalmozásával. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalion.) Ki nem kerülheti a miniszter ur azt, hogy egyenesen és őszintén reáutaljon arra, hogy mi van a valutarendezéssel, hogy áll ez a kérdés és ne hagyja homályban az országot az iránt, hogy azon nagy áldozatok, melyeket hozott a nemzet a valutarendezés érdekében, nem dőlnek-e dugába az ausztriai — nem intrikáktól, hanem egyenesen Ausztria ellenséges indulatából. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) (Az elnölä szélcet Tallián Béla foglalja él.) T. ház! Az általános vita keretében, azt hiszem, több kérdést felölelni, mint ezt a két nagyon fontos kérdést, a melyek közül az elsőt csak azért emiitettem, mert a konverzió miazmái töltik el a levegőt, azt hiszem, szerénytelenség volna tőlem, és azért, végezve a pénzügyminiszter ur pénzügyi politikájának általános jellemzésével, engedje meg a t. ház, hogy egy kevésbbé száraz tárgyra térjek át, és pedig a nemzetiségi kérdésre, különösen pedig kedves szász testvéreink ügyére. (Felkiáltások: Szünetet kérünk!) Talán a t. ház megengedi, tekintettel arra, hogy már fél egy van és a ház szünetet még nem tartott, hogy öt pereznyi szünetet kérjek az elnök úrtól. Elnök: A t. ház beleegyezésével az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Méltóztassanak helyüket elfoglalni. (Zaj.) Pichler Győző képviselő urat kérem, sziveskedjék beszédét folytatni. Pichler Győző: T. ház! A mostani költségvetési vita alatt merült fel egy évtized óta jóformán először, hogy nemcsak erről az oldalról vetették fel a nemzetiségi kérdés megoldandó nagy feladatait, a melyek terén pártunk és különösen Komjáthy Béla t. képviselőtársam három év óta úgyszólván vezető szerepet játszik, hanem az u. n. nemzetiségi képviselő urak is, a kik abban tetszelegnek maguknak, hogy önmagukat nemzetiségi képviselőknek tüntetik fel, szintén felszólaltak, és különösen a szászok folytak be a vitába és a Lindner t. képviselőtársam által elmondottak révén megindított eszmemenet talált viszhangra és ló'n vita tárgyává. Természetesnek találom, hogy a szász képviselő urak most mint önálló párt jelennek meg KÉPYH. NAPLÓ. 1901 1906. in. KÖTET. február 25-én, kedden. 137 ebben a házban. A múltban nem szerepeltek mint önálló pártalakulás, mert akkor alkudozások utján bizonyos aspiráczióknak kielégítéséért szívesen feladták minden különállásukat, és betértek az egyedül üdvözitő kormánypárt kebelébe ós mint kormánypártiak szerepeltek. Innen magyarázható az, igen t. szász képviselő urak, . . . Madarász József: Nincs szász képviselő! Németül beszélő lehet, de szász képviselő itt nincs! Pichler Győző: Csak u. n. szász képviselő urak. Tévednek azon képviselő urak, kik a szász aspirácziót itt hangoztatták, ha azt biszik, hogy csak ezen az oldalon talált az ő fejtegetésük nagy ellenzésre. Én nem megyek addig, hogy a szabadelvű pártot azzal gyanusitsam, hogy ez az ő fejtegetésük a szabadelvű párton visszhangra talált, hanem azt állitom, hogy egyenesen visszatetszést okozott, hanem a szabadelvű párt e kérdésben is bebizonyította régi opportunisztikus felfogását, mert nem reagált, csak csöndesen hallgatta a szász aspirácziókat fejtegető képviselők szavait, mert mindig azon gondolkozott, hátha még visszacsaljuk őket és megint egypárral többen leszünk és megint a számmal uraljuk az ország helyzetét. (Belitska Béni tagadólag int.) Belitska Béni képviselő ur leint, s azt mondja, nincs igazam. Belitska Béni képviselő urat én olyannak ismerem, hogy ő neki soha sincs elég kormánypárti képviselő, mert minél nagyobb a kormánypárti képviselők száma, annál kevésbbé tűnnek fel azok, kiket mint leltárt átvesznek az egyes változó kormányok. Én mindenekelőtt a nemzetiségi törvénynyel akarok néhány pillanatig foglalkozni. Megtette ezt előttem fényes fejtegetésével Hódossy Imre képviselő ur a szabadelvű párt részéről. Saját pártunk részéről is megtették pártunk tagjai. Én csak egyre akarok ráutalni, s ez az, hogy a nemzetiségi törvény első alineájában ki van fejezve az, bogy mit czéloz ez a törvény, és ki van fejezve határozottan minden kétséget kizárólag. Az 1868 : XL1V. t.-cz. ugyanis kimondja: »Miután Magyarország összes honpolgárai az alkotmány alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatlan egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja.« (Igaz! Ugy van! a középen.) Ebben ki van fejezve az alapelv, az »egységes nemzet«, melynek egyenjogú polgárai vannak. A törvény szellemét kifejezi a másik alinea, mely egyenesen kimondja, hogy itt csak bizonyos grammatikai engedmények vannak. Veszelovszky Ferencz: Megszorítások! Pichler Győző: Helyes, felállítja a határt, a meddig ezen engedményekben elmehetünk. A második alinea igy szól: »Minthogy továbbá ezen egyenjogúság egyedül az országban divatozó többféle nyelvek hivatalos használatára nézve és csak annyiban eshetik külön szabályok alá, a mennyiben ezt az ország egysége, a kőris
