Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-57

122 57. országos ülés 1902 február 2^-én, hétfőn. az egész kormány működésében feltétlenül meg­bízom, az 1902. évi költségvetést az általános tárgyalás alapjául elfogadom, (Helyeslés jobb­felöl.) Farkas József jegyző: Bartha Ferencz! Bartha Ferencz: Személyes kérdésben óhaj­tok szót kérni. T. ház! Fassie Tódor képviselő ur megvádolt két kerületet, két kerület függet­lenségi és 48-as polgárságát azzal, hogy ott izgattak a fennálló állami rend ellen, izgattak az uri osztály ellen és korteskedtek azzal, hogy a havasi legelőket kiosztják; dohánytermelést és szeszfőzdét helyeztek kilátásba az esetre, ha a függetlenségi és 48-as párt jelöltjére szavaznak. Ez a vád felmerült egy nagyváradi újság révén a budapesti lapokban is, melyre annak idején voltam szerencsés válaszolni. Ezennel visszauta­sítom ezt, és nem akarok sértőleg nyilatkozni t. képviselőtársam ellen, de ez egy rosszakaratú inszinuáczió, melynek egyetlen egy szava sem igaz. Hallottuk azt az odisszeát, a melyet a t. képviselőtársam itt elmondott, azt a bujdosást és futkosást, hogy egyik községből a másikba futott és szaladt, kővel megdobálták és daczára, hogy az ő szavai szerint az ellenzék hevesen támadta az ő személyét, itt van szerencsénk őt üdvözölni a házban. Az élete veszedelemben volt minden községben, minden hegyen és minden berekben, és jó, hogy el nem mondta hogy, mint Józsue próféta, vagy nem tudom ki, gyökérrel táplálkozott az erdőn, íme, mégis épen ül itt köztünk. Majd elmondom én, t. ház, az ő meg­választásának történetét. Elnök: Kérem a képviselő urat, tartsa ma­gát a személyes kérdéshez. Bartha Ferencz: Bocsánatot kérek, engem megtámadott az én kerületemben, Belényesen. Mindig erről beszélt: Belényesről és Magyar­Csékéről! Kubik Béla: Nem adta urát! Nem nevezett meg senkit, a ki felelős! Ezek mind általánosság­ban elmondott dolgok voltak! Elnök: A mig a képviselő ur személyes kér­désnél marad, tessék beszélni. Bartha Ferencz: Az van mondva, hogy Tárkány és Eenes falvak lakossága átment az ő kerületébe az enyémből és ott korteskedett. Ezekre akarok válaszolni. Először is nem felel meg az igazságnak az, hogy egyetlen ember is átment volna. Másodszor tény, hogy Magyar­Csékén a választási helyiségben, a folyosón, pá­linkás butikok voltak berendezve, és mikor Kovács Dénes választói akartak szavazni, erő­szakkal behúzták őket, itatták pálinkával és leszavaztatták Fassiere. Ez volt a története annak, hogy a magyar választókat csendőrökkel szét­kergették és nem hagyták szavazni, mert más­kép nem volna megérthető, hogy a népnek ilyen gyűlölete mellett Fassie képviselő még mindig életben és itt a házban van. (Igaz! a szélsőbal­oldalon.) Lukáts Gyula : Senkinek sem kellett! Hogyan lett megválasztva? Bartha Ferencz: Mikor mint jelölt fellép­tem Belényes kerületben, egy szót sem tudtam románul, ma sem tudok, tehát nem izgathattam. Tudtom és beleegyezésemmel nem is izgatott ná­lunk senki. Ez nem felel meg a valóságnak. Lukáts Gyula: Nem is volt rá szükség, az urak izgattak! Bartha Ferencz: Hanem az tény, hogy a szabadelvű párt abban a kerületben fentartotta uralmát mindenféle megtámadtatás nélkül, ugy, hogy abban a kerületben ellenjelölt nem volt. A népet felhajtották, mint a marhákat, és ha nem volt ellenjelölt, akkor hazakergették őket. Nem is tudták azok, hogy mi a szavazás. Nem is mertek arra gondolni, hogy joguk van érvé­nyesíteni votumukat. És mikor fel lettek vilá­gosítva és látták végtelen elnyomottságukat, azt a nyomorúságot, a melyben sínylődtek, akkor megfogamzott bennük a jószándék, és gondolván 1848-ra, hogy akkor mégis jobb dolguk volt, odaálltak a függetlenségi és 48-as párt elé. Pichler Győző: Most beszélj Ballagi! (De­rültség.) Bartha Ferencz: T. képviselőház! A belé­nyesi választókerületben 84 község közül egy tiszta magyar van, Tárkány. Ezt a községet, a mely mint református, tősgyökeres faj magyar község missziót teljesít, én teljes szivemből sze­retem. Szeretem minden egyes lakosát, mert en­nek az érdeme, ha a függetlenségi eszme ebben a kerületben él és átszármazott már há­rom községre is, a hol a magyarság a román­sággal vegyesen él és a hol ez a tiszta faj­magyar nép világosította fel a román atyafiakat, — a hogy ők szokták mondani, — hogy szava­zatukat most már szabadon érvényesíthetik, Lukáts Gyula: A belényesi és esetei romá­nok eljöttek a Kossuth-szobor leleplezésére Sza­lontára ! Bartha Ferencz: Kérdem én, a ki Gajári Ödön úrral szemben 1000 szótöbbséggel győztem és még néhány száz emberem volt, a ki nem szavazott le, lehetett-e ott erőszakoskodni Gajári Ödön ur kormánypártjával szemben, akkor, mikor úgyis olyan óriási többség állott a függetlenségi és 48-as párt mellé ? Lehetséges-e az, a mit a kép­viselő ur mondott, hogy megkötözve hoztuk be a választókat? Ezer, vagy ezerhatszáz embert nem lehet megkötözve behozni, de nem is ten­ném meg, ha tudnám is, A valóság az, hogy a mikor behozták a Gajári Ödön választóit, azok keresztülmásztak a püspöki udvar falán, s erő­szakkal odajöttek a függetlenségi párt táborába. Ha meg lettek volna félemlítve, akkor nem jöt­tek volna ocla önként, szabadon, keresztültörve a kordonon. Ez volt a válaszom Fassie képviselő ur beszédére. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Fassie Tódor : Személyes kérdésben kívánok válaszolni.

Next

/
Thumbnails
Contents