Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-57

122 57. országos ülés 1902 február 2^-én, hétfőn. az egész kormány működésében feltétlenül megbízom, az 1902. évi költségvetést az általános tárgyalás alapjául elfogadom, (Helyeslés jobbfelöl.) Farkas József jegyző: Bartha Ferencz! Bartha Ferencz: Személyes kérdésben óhajtok szót kérni. T. ház! Fassie Tódor képviselő ur megvádolt két kerületet, két kerület függetlenségi és 48-as polgárságát azzal, hogy ott izgattak a fennálló állami rend ellen, izgattak az uri osztály ellen és korteskedtek azzal, hogy a havasi legelőket kiosztják; dohánytermelést és szeszfőzdét helyeztek kilátásba az esetre, ha a függetlenségi és 48-as párt jelöltjére szavaznak. Ez a vád felmerült egy nagyváradi újság révén a budapesti lapokban is, melyre annak idején voltam szerencsés válaszolni. Ezennel visszautasítom ezt, és nem akarok sértőleg nyilatkozni t. képviselőtársam ellen, de ez egy rosszakaratú inszinuáczió, melynek egyetlen egy szava sem igaz. Hallottuk azt az odisszeát, a melyet a t. képviselőtársam itt elmondott, azt a bujdosást és futkosást, hogy egyik községből a másikba futott és szaladt, kővel megdobálták és daczára, hogy az ő szavai szerint az ellenzék hevesen támadta az ő személyét, itt van szerencsénk őt üdvözölni a házban. Az élete veszedelemben volt minden községben, minden hegyen és minden berekben, és jó, hogy el nem mondta hogy, mint Józsue próféta, vagy nem tudom ki, gyökérrel táplálkozott az erdőn, íme, mégis épen ül itt köztünk. Majd elmondom én, t. ház, az ő megválasztásának történetét. Elnök: Kérem a képviselő urat, tartsa magát a személyes kérdéshez. Bartha Ferencz: Bocsánatot kérek, engem megtámadott az én kerületemben, Belényesen. Mindig erről beszélt: Belényesről és MagyarCsékéről! Kubik Béla: Nem adta urát! Nem nevezett meg senkit, a ki felelős! Ezek mind általánosságban elmondott dolgok voltak! Elnök: A mig a képviselő ur személyes kérdésnél marad, tessék beszélni. Bartha Ferencz: Az van mondva, hogy Tárkány és Eenes falvak lakossága átment az ő kerületébe az enyémből és ott korteskedett. Ezekre akarok válaszolni. Először is nem felel meg az igazságnak az, hogy egyetlen ember is átment volna. Másodszor tény, hogy MagyarCsékén a választási helyiségben, a folyosón, pálinkás butikok voltak berendezve, és mikor Kovács Dénes választói akartak szavazni, erőszakkal behúzták őket, itatták pálinkával és leszavaztatták Fassiere. Ez volt a története annak, hogy a magyar választókat csendőrökkel szétkergették és nem hagyták szavazni, mert máskép nem volna megérthető, hogy a népnek ilyen gyűlölete mellett Fassie képviselő még mindig életben és itt a házban van. (Igaz! a szélsőbaloldalon.) Lukáts Gyula : Senkinek sem kellett! Hogyan lett megválasztva? Bartha Ferencz: Mikor mint jelölt felléptem Belényes kerületben, egy szót sem tudtam románul, ma sem tudok, tehát nem izgathattam. Tudtom és beleegyezésemmel nem is izgatott nálunk senki. Ez nem felel meg a valóságnak. Lukáts Gyula: Nem is volt rá szükség, az urak izgattak! Bartha Ferencz: Hanem az tény, hogy a szabadelvű párt abban a kerületben fentartotta uralmát mindenféle megtámadtatás nélkül, ugy, hogy abban a kerületben ellenjelölt nem volt. A népet felhajtották, mint a marhákat, és ha nem volt ellenjelölt, akkor hazakergették őket. Nem is tudták azok, hogy mi a szavazás. Nem is mertek arra gondolni, hogy joguk van érvényesíteni votumukat. És mikor fel lettek világosítva és látták végtelen elnyomottságukat, azt a nyomorúságot, a melyben sínylődtek, akkor megfogamzott bennük a jószándék, és gondolván 1848-ra, hogy akkor mégis jobb dolguk volt, odaálltak a függetlenségi és 48-as párt elé. Pichler Győző: Most beszélj Ballagi! (Derültség.) Bartha Ferencz: T. képviselőház! A belényesi választókerületben 84 község közül egy tiszta magyar van, Tárkány. Ezt a községet, a mely mint református, tősgyökeres faj magyar község missziót teljesít, én teljes szivemből szeretem. Szeretem minden egyes lakosát, mert ennek az érdeme, ha a függetlenségi eszme ebben a kerületben él és átszármazott már három községre is, a hol a magyarság a románsággal vegyesen él és a hol ez a tiszta fajmagyar nép világosította fel a román atyafiakat, — a hogy ők szokták mondani, — hogy szavazatukat most már szabadon érvényesíthetik, Lukáts Gyula: A belényesi és esetei románok eljöttek a Kossuth-szobor leleplezésére Szalontára ! Bartha Ferencz: Kérdem én, a ki Gajári Ödön úrral szemben 1000 szótöbbséggel győztem és még néhány száz emberem volt, a ki nem szavazott le, lehetett-e ott erőszakoskodni Gajári Ödön ur kormánypártjával szemben, akkor, mikor úgyis olyan óriási többség állott a függetlenségi és 48-as párt mellé ? Lehetséges-e az, a mit a képviselő ur mondott, hogy megkötözve hoztuk be a választókat? Ezer, vagy ezerhatszáz embert nem lehet megkötözve behozni, de nem is tenném meg, ha tudnám is, A valóság az, hogy a mikor behozták a Gajári Ödön választóit, azok keresztülmásztak a püspöki udvar falán, s erőszakkal odajöttek a függetlenségi párt táborába. Ha meg lettek volna félemlítve, akkor nem jöttek volna ocla önként, szabadon, keresztültörve a kordonon. Ez volt a válaszom Fassie képviselő ur beszédére. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Fassie Tódor : Személyes kérdésben kívánok válaszolni.