Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-35
35. országos ülés 1902 január 21-én, kedden. 63 törtök d. e. 10 órakor, napirendjére pedig tűzzük ki, a mint már előbb elhatározta a ház, a pápa-bánhidai h. é. vasút engedélyezéséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasását, továbbá a vármegyei pénztári és számvevőségi teendőknek ellátásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. (Helyeslés.) Hogyha a képviselőház ezt a javaslatot elfogadja, azt határozatkép kimondom. , Most következik egy sürgős interpelláezió. Lázár Árpád jegyző: Sebess Dénes! Sebess Dénes: T. ház! Egy igen sajnos eset késztet engem arra, hogy az előrehaladt idő daczára az igen t. ház figyelmét rövid pár perezre igénybe vegyem. (Halljuk! Halljuk!) Maros-Tor da vármegyének Alsó-Idecs községében, a mint a mai lapokban olvasható, a tagosítás alkalmával a birtokosság formaliter föllázadt, megtámadta a csendőröket, a tagositó birót, kiverte azokat a községházából, a csendőrök fegyverüket használták, 13 ember fürdik ott vérében, életveszélyesen sebesültek meg, egy azonnal meghalt; a nép lázong, a hatóság kénytelen volt katonaságot kirendelni. Ez az eset a legszomorúbb fényt veti az Erdélyben folytatott tagositási eljárásra. Fényt vet, mert eddig sötétben maradt a közvélemény előtt, s ennek világánál óhajtanám, hogy a t. ház annak misztériumaiba egy perezre bepillantson. (Halljuk! Halljuk!) Alsó-Idecs községét kizárólag szászok lakják ; a szászok pedig köztudomásúlag — hiszen a történelem is mutatja — békés, számító czirkumspektus . . . Madarász József: Körültekintő ! (Derültség.) Sebess Dénes: Körültekintő emberek, kik közt „még egy tisztességes verekedés sem fordul elő. Őrei a rendnek, ügyelnek a rendre, törvény ellen nem szegülnek, bizonyára félénk óvatossággal viseltetnek a csendőrfegyverek iránt. Hogy ilyen községben történt meg az eset, az jelentőségét nagyban emeli. A tagositási eljárásról az 1892-ik XXIV. t.-cz. és egy igazságügyminiszteri rendelet 1893-ból, a 356-ik számú intézkedik. A kik ezzel a törvénynyel foglalkoznak, a kik ezt a törvényt alkalmazzák, de legfőképen azok, a kikre ez a törvény és ez az eljárás alkalmaztatik, régóta tisztában vannak azzal, hogy ez a törvény rossz, hogy ez az eljárás veszedelmes, hogv az a birtokos-osztálynak valóságos romlását idézi elő. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloläalon.) Csupán a törvényhozás nem foglalkozik ezzel. A tfgositás elrendelése is igazságtalanul történik, épen a kisbirtokos osztályra nézve.. Ugyanis ott a birtokosság nem számszerűit dönt, hanem holdarány szerint; természetesen előtérbe nyomul a vagyonosabb birtokos elem, az elhelyezkedés, a választás joga a vagyonosabb nagybirtokosokat illeti és épen azok, a kiknek érdekében kell, hogy a tagosítás megtörténjék, a kisbirtokosság, igazságtalanul hátraszorul. (Elénk helyeslés a szélsöbaloläalon.) A legnagyobb visszaélést a m. kir. kincstár követi el a tagosítás alkalmával. (Halljuk.! Halljuk!) A királyi kincstár ugyanis a tagositási munkálatokból bizonyos részleteket a kataszter czéljaira átvesz. Ez által egy olyan ellenőrzési szerepet vindikál magának, a mely nagyban hozzájárul ahhoz, hogy egy tagositási eljárás 5—6—10 évig is elhúzódjék. Igaz, hogy a költségekhez a mérnöki dijak mintegy 20 százalékával hozzájárul, de ezek alig 10 százalékát teszik az összes költségeknek, viszont a királyi kincstár ez által egy olyan munkálathoz jut, a mely neki 5—6-szor annyiba kerülne, s ezt a terhet is a szegény kisbirtokososztály vállaira sózzák. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloläalon.) Ez tehát, azt hiszem, jogos panasz. A tagosításnál eljáró mérnökök eljárása is erős kritika tárgyát kell, hogy képezze. Hogy enyhén fejezzem ki magamat, nagyon elszaporodtak az inkompatibilitási esetek a mérnökök között. A székely humor ezeket a tagositó mérnököket négyszemközti uraknak nevezi. (Élénk derültség a szélsöbaloläalon.) Ez, t. képviselőház, megmagyarázza, milyen rend szerint, milyen módon vitetik itt a tagosítás keresztül. Nagyon gyakran megtörténik és meg is történt — én magam tudok eseteket rá, — hogy mikor egy-egy községben a tagosítás keresztülvitetett, s az a nyomorult kisbirtokos viselte a költségeket, viselte azokat a hátrányokat, a melyek egy ilyen tagosításnál felmerülnek, ós mikor a birtokát kikapta, megkapta azon a helyen, a hol a régi birtoka volt, csakhogy félakkorát kapott és a költségeket is ő viselte. (Zaj és ellenmonäások balfelöl.) Megtörtént, majd fogunk adatokkal szolgálni. T. képviselőház! Ha ilyen eset épen a szász földön történik, ez az eset jelentőségét' emeli, de minket ilyen viszonyok között csodálkozásra nem kényszerit. Éri nagyon jól ismerem az igen t, földmivelésügyi miniszter urnak az intenczióit és különösen jóakaratát, a melylyel az erdélyi viszonyok iránt viseltetik; ezt el kell ismernem annyival is inkább, mert ha el nem ismerném, gyengiteném azt az álláspontot, a melyet ezen kérdésnél elfoglalok. Épen ez jogosit fel arra, hogy evvel a kérdéssel az igen t. földmivelésügyi miniszter úrhoz forduljak. Mél-' tóztassék a földmivelésügyi miniszter ur intézkedni, hogy ez a tarthatatlan állapot végre-valahára megszűnjön, hiszen naponta halljuk, olvassuk, hogy a kisemberek a vagyoni romlás szélén állanak, romlanak, összeesnek, rajtuk segíteni kell, meg kell őket védelmezni. (Tetszés és helyeslés a szélsöbaloläalon.) Vigyük át már egyszer ezt a praktikus életbe, történjék már végre-valahára egjszer egy gyakorlati kísérlet, hiszen a kisbirtokos osztály szenved leginkább ennek a tagositási eljárásnak a súlya alatt, és én nem mondok nagy szót, ha azt mondom, hogy Erdély kisbirtokos osztályának nagymérvű