Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-52
52. országos ülés 1902 február 15-én, szombaton. 413 hasonlítjuk, azt látjuk, hogy az egyik a szabadelvüség, a másik pedig némi szűkkeblűség jele. De nézetem szerint nagyon természetes, hogy ha valakinek száz községben is van birtoka és ott a legtöbb adót fizetők között van és ugyanazon száz községnek terheit viseli, hogy azokban magát, jogait képviseltethesse és épen ezért méltányos, hogy azon birtokos a vármegye termében is vehessen részt az ő ériekei fölötti tanácskozásokban, a saját jogait, érdekeit meghízottja által védelmezhesse. (Helyeslés jobbról.) Pedig ennek nemcsak személyes előnye volna, de épen nemzetiségi vidékeken országos, nemzeti érdeke is. T. ház! Nem kérek semmi olyat, a mi méltánytalan, igazságtalan, mert hiszen ez semmiféle anyagi, s hatalmi áldozatába sem kerül, sem az államnak, sem a községeknek; hanem igenis méltányos, hogy az ilyen birtokos saját érdekeinek védelme szempontjából mindazon községben és vármegye termében képviseltethesse a maga jogait és érdekeit. (Helyeslés jobbról.) Egy másik, igen fontos és sürgős intézkedés, a mit már az igen t. pénzügyminiszter ur is bejelentett, az adóreform megvalósítása, (Halljuk! Halljuk!) a melynek helyes megoldása annyival is nagyobb nehézségbe ütközik nézetem szerint, mert mig egyrészről az államkormányhoz folyton különféle nagy áldozatokat igénylő kérelmekkel járulunk, addig más részről folyton feljajdulunk és jajgatunk a súlyos terhek miatt. Én tehát nagyon is belátom azt a nehéz helyzetet, melyben a mi általánosan nagyrabecsült pénzügyminiszterünk van, és épen ezért csakis oly dolgokat fogok az adóreform kifejtése alkalmával előterjeszteni, melyek méltányosak és lehetőleg gyakorlatilag is érvényesíthetők. Épen azért nem is fogok mindjárt előállani azzal a különben nagyon hangzatos és népszerű kéréssel, hogy általánosságban le kell szállítani a földadót, mert ezt, tessék elhinni, én magam sem hiszem el, hogy lehetséges volna. De nem is ez az első feladat, hanem az, hogy azokat az egyéb adókat, községi és más terheket, a melyek vállainkat nyomják és az adóknak a kataszter igazságtalan voltánál fogva egyenetlen viselését kell megszüntetni, mert az tagadhatatlan, hogy sok helyen, mint pl. nálunk Sopron megyében egyes járásokban határozottan méltánytalan és igazságtalan a föld kataszteri tiszta jövedelmének összeirása. A legsürgősebb feladat tehát az, hogy a talaj, a minőség, a fekvés, a klimatikus viszonyok és még a földbérleti viszonyok mérlegelése mellett vigyük keresztül a kataszteri jövedelem összeírását, és első sorban ott, a hol legjobban lehet ezeket a bajokat konstatálni és a hol legnagyobbak a feljajdulások. Azonkívül, t. ház, a föld tulajdonosa az, a kit leginkább be lehet asszentálni az adózáshoz, mert hisz a földtulajdonos még egy quadrátméter földet sem tud kivonni a megadóztatás alól, holott még mindig vannak sokan mások, a kik a kipuhatolási nehézségek mellett aránylag sokkal könnyebben tudnak az adófizetés alól kibújni, mint ezt az ingatlanok tulajdonosai tehetnék. Épen azért az adóreform keresztülvitelénél nagyon szükséges lesz ilyen kipuhatolási szisztémát is kitalálni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Azonkívül, ha épen a szegényebb sorsuakon akarunk segiteni, nagyon szükségesnek tartom, hogy azok megélhetési viszonyait szem előtt tartsuk és szem előtt tartsuk egy bizonyos mértékig a jövedelem emelkedő nagyságát is és állítsunk fel bizonyos megadóztatási léjjcsó't. (Helyeslés a jobboldalon.) De e mellett nagy súlyt fektetnék arra is, hogy a sok mindenféle adónemek rendszerét kissé egyszerűsítsük, mert ezáltal az adókezelés körüli anyagi kiadások és szellemi munkában nyerünk megtakarítást, azonkívül pedig az adózó is tisztább képet nyer, könnyebben eligazodik fizetési kötelezettsége felől, és sokszor, a midőn tévedésből rónak ki rá adót, ugy, a mint ez velem is akárhányszor megtörtént, könnyebben rájön a pénzügyi közegek ezen jóhiszemű tévedésére. Ma tény az, hogy annyi fő és alfaja uralkodik a különféle adónemeknek, hogy maga a szakértő is sokszor alig ismeri ki magát. Hogy a jelenlegi állajjotok tarthatatlanok, azt mindnyájan jói tudjuk és jól tudjuk azt is, hogy ezeken sürgősen segiteni kell és pedig első sorban épen a szegényebb sorsuak érdekében, mert azok megélhetéséről van szó, már pedig azok képezik az ország lakosságának legnagyobb részét, tehát azok jólétének előmozdítása előfeltétele az ország jóléte előmozdításának is. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Én nagyon sürgősnek tartom az adóreform mielőbbi szőnyegre hozatalát, már csak azért is, mert azt hiszem, hogy az adóreform szoros összefüggésben van a közigazgatási reformmal is és épen mivel mind a kettőtől a terhek méltányosabb elosztását várjuk, szükségesnek látom, hogy ez a reform lehetőleg egy időben eszközöltessék a közigazgatás reíormálásával. Még egy dolgot akarok említeni, a mely a pénzintézetekre vonatkozik. (Halljak! Halljuk !) En azt hiszem, igazam van, midőn azt állítom, hogy az egész ország anyagi ereje szoros összefüggésbea áll az egyesek vagyoni erejével. Az államkormánynak kötelessége ugy a közvagyonról, mint a magánvagyonról és személybiztonságról gondoskodni; de kötelessége egyúttal azt a védelmi rendszert ki is terjeszteni a szerint, a mint a tapasztalatok mutatják. És mégis még a legújabban is, olyan intézetnél, a mely épen arra volna hivatva, hogy a vagyont, a pénzeket megőrizze, mit látunk? Azt, hogy nem tudom én, indolencziából-e, tulbizalomból-e, vagy pedig abból a beteges, nagyon téves felfogásból, hogy nem szabad azt a szoros, rideg, szigorú hivatalos felügyeletet gyakorolni az egyes ilyen magánintézeteknél, a melyre szükség volna, de denique megtörtént, mint Sopronban is, hogy az