Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-51

51. országos ülés 1902 pedig olcsóbban adtuk az angoloknak és a cseheknek. De vannak itt sokkal nagyobb különbségek is. (Halljuk! Halljuk!) Vegyük pl. az 1901. és az 1900 évek közti különbségeket. Itt azt látjuk, hogy a liszt-árak közül a 7-es liszt június második felében 3 korona 30 fillérrel lett drágább; ugyanakkor, vagyis június második felében 1 korona 60 fillérrel lett olcsóbb a nullás liszt. Itt pl. 4 korona 90 fillér a különbség a két adat között, ott, a hol a fehér lisztet anynyival olcsóbban, és a barna lisztet annyival drágábban kellett fizetni. Ha mi egyszerűen csak azt a 6 millió métermázsa átlagot veszszük alapul, akkor, minthogy a mi népünk drágábban fizette a barna lisztet, mi pedig olcsóbban adtuk a finom lisztet: ez, hacsak 2 koronára teszszük is mázsánkint az árkülönbözetet, 6 millió métermázsánál 12 millió korona különbséget tesz ki. Nem akarom a t. házat ezen egész kimutatás felolvasásával untatni. (Általános Halljuk! Halljuk! kiáltások.) Augusztus 2-án . . . (Élénk felkiáltások balfelül: Melyik évben?) — Tessék azt az évet választani, a melyiket tetszik, mindegyikre vonatkozólag felelek. Pichler Győző :

t 1901-ben! Sándor Pál: És melyik évvel hasonlítjuk össze, az 1899-iki vagy az 1900-ik évvel? Pichler Győző: Az 1899. évvel! Sándor Pál: A 7-es liszt ára pl. 1901. augusztus első felében 1 korona 20 fillérrel csökkent, a nullás liszt pedig ugyanazon évben 3 korona 70 fillérrel hanyatlott, tehát 2 korona 50 fillér a különbség. Ha pl. a deczember hónapot veszszük, a mely könnyebben érthető talán azért, mert ekkor emelkedés volt, a deczember hónap kedvezőnek mutatkozik. November második felében a nullás liszt 60 fillérrel, a 7-es liszt pedig 2 korona 80 fillérrel emelkedett. Ez azt bizonyítja, hogy a barna liszt rovására nyomták le a finom liszt árát, ugy, hogy malmainknak ó'szszel ugy kellett kalkulálniuk, hogy felvették egyszerűen azt, hogy veszitenek 80 fillért a finom liszten, és nyernek 2 koronát a barna liszten- így csinálták meg a kalkulusaikat és igy vették a búzát, mert természetes, csak ugy lehet venni a búzát, a hogy a lisztet el lehet adni. Ezzel bebizonyitottam, hogy a finomabb liszt proporczionálisan visszafejlődött, mig a barna liszt, tehát a népnek életmódja megdrágult. Az őrlési forgalomnak még egy előnye van (Halljuk! Halljuk!) és pedig az, hogy az őrlési forgalommal kényszerithetjük a malmokat arra, hogy egész üzemüket fentartsák. Mert ha átengedjük a malmoknak az őrlési forgalom előnyét, akkor megkövetelhetjük tőle, a mint eddig mindig meg is követelte a minisztérium, hogy a teljes üzemet fentartsák. De átmegyek már most Rubinek Gyula t. képviselőtársam adataira. O azt mondja, hogy Ausztria-Magyarország fogyasztása mindig na"ebruár lh-én, pénteken. 389 gyobb lesz. Ezt állítani akkor, a mikor statisztikai adatokkal foglalkozunk, egy kissé merész. Mert nézzük csak azokat az adatokat, a melyeket grőf Zselénszky Róbert és Rubinek Gyula t. képviselő urak hoztak fel. Azt állították ugyanis, hogy mindamellett, hogy 1896-ban a termés jóval nagyobb volt, mint 1900-ban és 1901-ben, mikor gyenge terméssel rendelkezett Magyarország, ugyanis majdnem ugyanannyit vittek ki, mint 1896-ban, azaz 1896-ban kivittek 15,700.000 métermázsát és 1P00. és 1901-ben pedig 700.000 métermázsával kevesebbet. 1900ban az aratásunk volt 38 millió, 1901-ben 35 millió, 1896-ban pedig 44 millió métermázsa, tehát körülbelül 8 millió métermázsával volt több 1896-ban, mint 1901-ben. Ha mi ]896-ban ugyanannyit vittünk ki, mint 1901-ben, akkor hova lett az a 8 millió métermázsa különbség ? Akkor mi azt csak megehettük 1896-ban. Erre hát vájjon azt lehet mondani, hogy a fogyasztás Magyarországon növekedett? Nem. Növekedett a szegénység. Nem vagyunk elég gazdagok arra, hogy a lisztet megegyük, nem vagyunk képesek búzalisztet fogyasztani, hanem a kukoriczaliszthez kell folyamodnunk. Ez a két adat, a melyet éppen agrár-körökből hoztam fel, bizonyitja legjobban, hogy minden ilyen állitásnál nagyon óvatosnak kell lenni, mert nagyon hamar tévedhetünk. A nép megszokta, hogy ha olcsó a búza, akkor megeszi a búzalisztet, ha pedig drága, akkor nem eszi meg a kenyérlisztet, hanem eladja és megél másból, mert a búzalisztért pénzt kap. Különben ez az egész vita, hogy kiviteli állam vagyunk-e vagy nem, mellékes. Itt csak arról van szó, hogy milyen árban értékesíthetjük mi a búzánkat és hogy őrlési forgalom mellett értékesithetjük-e jobban,vagy a nélkül? (Ugy van! Ugy •van! a jobboldalon.) Ez a főkérdés, nem pedig az, hogy kiviteli állam vagyunk-e vagy nem. (Helyeslés jobbról.) Hogyha ezzel akar valaki brillírozni statisztikai adatokkal, az az én nézetem szerint hibát követ el. (Helyeslés jobbról.) Áttérek most az árakra. ArjDaritásnak a kereskedelmi forgalomban azt szokás nevezni, hogyha az egyik piaczot a másikkal összehasonlítjuk, pl. a mi az utolsó időben a Klein Gyula-féle igen szép grafikus tabella alapján oly könnyen lehetséges volt, összehasonlitottuk a londoni és a budapesti árakat 1887-től 1900-ig. A budapesti kereskedelmi és iparkamara megvizsgálta e statisztikai adatokat az őrlési forgalom tekintetében és a következő eredményre jutott. Azt hiszem, ezek az adatok még nem ismeretesek. (Halljuk! Halljuk!) 1887-ben emeltük fel a vámokat 50 krajczárról 1 frt 50 krajczárra. 1887-ben kezdődött a vámháboru Romániával. Ez tartott 1891-ig. Ebben a négy évben nem volt sem őrlési forgalom és alig volt behozatalunk is; ebben a négy évben tehát, a vám miután fel lett emelve, őrlési forgalom nem létezett, minden tekintetben