Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-51

384 51. országos ülés 1902 február lk-én, pénteken. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha azonban olyan politikai pártnak alakítása volna czéljuk, a milyent pl. Németországban észlelünk: (Egy hang: Ezt senki sem mondta I) akkor ennek ok- és időszerűségét részemről nem érteném s ez magyarázatra szorult volna, A két országban a helyzet nagyon különbözik egymástól. Németországban hatalmas ipari fellendülést észlelünk, melynek folyománya a mozgó tőke nagymérvű gyarapodása. Érthető tehát a földbirtok félelme, hogy hatalmát és szupremacziáját elveszti. Ha a porosz junker báró Stirmm és Krupp ellen védekezik, jól teszi, mert ugy vagyonban, mint jövedelemben ő a gyengébb fél. Nem érthető azonban az ilyen védekezés nálunk, hol kereskedelem és ipar alig létezik, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) és a mi létezik, az is pang, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) hol a kereskedők és iparosok a népnek csak egy kis töredékét kéj^ezik ugy vagyonban, mint jövedelemben, hol egy latifundium többet ér_ az összes nagy kapitalisták vagyonánál. (Élénk ellenmondás a baloldalon.) Nálunk, ismétlem, ez a félelem alaptalan. Be fogom bizonyítani. (Felkiáltások: Nehéz lesz!) Bizonyítják pedig ezt a következő igen érdekes és igen tanulságos statisztikai adatok, (Halljuk! Halljuk ! Félkiáltások a baloldalon: Természetesen az adóalap!) Az adóalap is. Poroszországban 1899-ben az adóstatisztika szerint a 3000 márkát meghaladó évi jövedelem összege 4144 millió márka; esik ebből a földbirtokra 86 7 millió, a tőkére 1080 millió, az ipar- és kereskedelemre és bányászatra 1304 millió, egyéb haszonhajtó foglalkozásokra 892 millió, tehát az összes adójövedelemnek csak 21 százaléka ered ingatlanból. 1892-től 1899-ig az ingatlan jövedelme 15°/

0-al növekedett, az egyéb jövedelem pedig 33°/o-al. Ugyancsak Poroszországban 1899-ben azok vagyona, a kiknek 3000 márkánál nagyobb jövedelmük van, 60,527 millió márka, a miből ingatlanra a forgó tőkével együtt 25,153 millió esik. Magyarországban 1895-ben 168 volt azon földbirtokosok száma, a kiknek kataszteri tiszta jövedelme meghaladja az 50.000 forintot; ellenben csak 37 volt azok száma, a kik 50,000 frtot meghaladó kereset után fizetnek harmadosztályú kereseti adót. (Felkiáltások a néppárton: Eltagadják! Zaj.) Akkor a statisztika hazudik. (Mozgás és zaj a néppárton.) Elnök: Kérem, ne tessék a szónokot közbeszólásokkal zavarni! Sándor Pál: Németországban 1895-ben az 500 hektárnál többet biró birtokosok száma 4080, összesen 4,460.000 hektár területtel, ugy, hogy egy birtokosra átlag 1067 hektár esik. Nálunk ugyanekkor az 1000 holdat meghaladó birtokosok száma 3977, összesen 12,948.000 katasztrális hold területtel; vagyis egy birtokosra átlag 3256 hold esik. jóval több, mint Poroszországban. Tehát kétségtelen, t. ház, hogy a hatalmas tőkék nálunk a főuraknál és a főpapságnál vannak elhelyezve (Ellenmondások a néppárton.) és nem a kereskedőknél és iparosoknál, a kik kevés kivétellel nyomorognak. (Ugy van! jobbfelöl.) Ettől a szegény és az utolsó időkben még különösen elszegényedett osztálytól félnek önök ? Ezek ellen a hatalmas szervezkedés és a nagy zászlóbontás teljesen felesleges. Ezeket önök elpusztíthatják akkor, a mikor akarják. (Felkiáltások a néppárton: De nem akarjuk! Dehogy nem akarják!) Igaz, védeni fogják ezek létérdeküket, megélhetésüket, de hiábavaló ez a harcz, ha önök pusztulásukat elhatározták volna. Förster Ottó: De mi védjük őket! Sándor Pál: Azt csak mondják. Ha azonban sikerülne az agrár-köröknek amúgy is gyenge kereskedelmünket még jobban megbénítani, akkor az csakis az agrár-érdekek rovására történhetnék. Mert az Ausztriától való függést elősegítené, a mellett, hogy kereskedelmi és ipari alakulásunkat jóval megnehezítené. A gazdasági függést elősegítené, mert ha valamikor álmunk megvalósulna ós Magyarországot önálló vámterületnek rendezhetnők be, (Egy hang a szélsöbaloldalon; Adja Isten!) akkor az első főkövetelmény, hogy tanult, önálló és független, gazdag kereskedői karral bírjunk. E nélkül nem boldogulhatunk. A kereskedelmi és ipari alakulásokat pedig megnehezíti, mert Magyarország kereskedőinek igen kevés mozgó tőkéje van, és ugy az ipar, mint a kereskedelem a külföldre van utalva; ez pedig, látva az agrár-mozgalmat és annak prevaleáló erejét, nem lesz botor, tőkéjét a gazdasági szeszélyek hazájában elhelyezni. Nálunk a mezőgazdasági érdekköröknél óriási erők vannak felhalmozva ugy tőkében, mint intellektuális erőben, a melyek ipari czélokra felhasználhatók volnának, ha a bizalom és jóakarat segítségül jönne. Az volna az igazi agrár-politika, ha ezek a körök karolnák fel a kereskedelmet és ipart, mert ez által biztosítanák maguknak termékeik legjobb értékesítését. De végre is, én tévedhetek. Meglehet, hogy tisztán gazdasági czélok vezérlik agrár képviselőtársaimat, és nem azon szándék, hogy ezen a réven nálunk is politikai pártot alapítsanak, így kívánnám legalább én is magyarázni agrár képviselőtársaim politikáját és igy igenis megférne az agrárizmus és merkantilizmus akármelyik párt keretein belül, ha gazdasági kérdésekben különböző árnyalatokat képviselnek is. Hiszen nem lehet feltételezni egy pártról, legyen az bármilyen, közjogi, vagy más alapon álló párt, hogy annak minden egyes tagja teljesen, minden izében egyformán uniformisba legyen bujtatva. Lehetnek egy ideának követői a nélkül, hogy azért az individualitásnak abszolút lelki rabszolgaságára sülyednének. Vagy talán a t. függetlenségi pártnak nem volt-e előkelő és mindnyájunk által igen nagyra becsült tagja, Herman Ottó, a republikánus? Vagy a t. nép-