Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-50
380 50. országos ülés 1902 február 13-án, csütörtökön. a trónörökös utazását a maga értékének jelentőségében egészen devalválja. Széll Kálmán miniszterelnök: Ezt sem tettem ! Csak az önéből! Visontai Soma: Hát akkor kérdem a t. miniszterelnök úrtól, hogy ha egyáltalában nem bir politikai jelentőséggel,... Széll Kálmán miniszterelnök: Azt sem mondtam ! Visontai Soma: . . . hanem egyszerűen udvariassági aktusnak, mint méltóztatik mondani, tekintette, a melynek nyomában semmiféle oly megállapodások nem jöhettek létre, a melyek iránt a parlamenti férfiú érdeklődik, akkor mégis miért vette magának azt a jogot, hogy alkotmányos módon, mint miniszterelnök is, sőt mint parlamenti pártvezér is beleavatkozzék. Széll Kálmán miniszterelnök: Ahhoz jogom van! (Helyeslés a jobboldalon.) Visontai Soma: És vétóját adja a trónörökösnek egy udvariassági aktusa kapcsolatában. (Ugy van! Tjgy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen, t. ház, engedelmet kérek, az a tény, hogy a t. miniszterelnök ur a parlamentáris kormányzás szempontjait szükségesnek látta érvényesíteni ez utazással szemben, az a tény, hogy a t. miniszterelnök urnak szemet szúrt a kiválasztott egyén és pedig szemet szúrt nem egyéni kvalitásaiban, egyéni jelentőségében, hanem szemet szúrt az ő politikai szereplésénél fogva, pártvezéri minőségénél fogva, és hogy szükségesnek látta éjien ezen pártvezéri minőséget szembe állitani az ő kormányzási politikájával, ez világosan bizonyítja, t. ház, hogy itt igenis politikai horderejű, diplomácziai jelentőségű ténynyel állunk szemben... Széll Kálmán miniszterelnök: Hátha ön jobban tudja, akkor ugy van! (Derültség jobbfelöl.) Visontai Soma: ... a melyre vonatkozólag tehát a miniszterelnök ur igenis intézkedett, de kellő előrelátás hiányában csak későbben intézkedett, és pedig olyanképen, hogy midőn már a kényelmetlenséget, a szertelenségét felidézte, és oly körülmények közt, midőn épen a kellő harmóniát kellett volna megóvni, disszonancziát idézett elő, akkor ezen intézkedésen tul többé a parlamentarizmus elveiből folyó azt a hatalmat tovább érvényesíteni nem tudta és nem volt képes az 1867 : XII. t.-cz.-ben is biztosított jogánál fogva a koronánál keresztülvinni, hogy tehát gróf Zichy helyett magyar kisérő mégis elmenjen. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Ahhoz is sok szó férne, ha nemcsak a t. miniszterelnök ur kijelentésével állnék szemben, a ki devalválja ezt az utazást, ha elfogadnám, a mi az én szent meggyőződésem szemben a t. miniszterelnök ur állításával, ós a mire nézve az én álláspontom mellett sokkal több jelenség tanúskodik, ha nem ugy volna is, a mint tényleg ugy van, hogy igenis ez politikai jelentőségű utazás, hogy ezt az utazást ő Felsége alkotmányos tanácsosai kíséretében 1897-ben történt utazása előzte meg és az egész világsajtó az akkori utazásnak nagy fontosságot tulajdonított, — a diplomácziában és külügyekben járatos tényezők, és mindenki, a ki érdeklődik ez iránt, tudják, hogy ennek a fejedelmi utazásnak és találkozásnak kapcsán megállapodások jöttek létre és mindenki tudja, hogy Ferencz Ferdinánd főherczeg nem azért ment csak oda, hogy a katonai kitüntetést megköszönje . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Ezt sem tudja, senki, csak ön! Visontai Soma: A katonai kitüntetés épen azután érte őt, miután fontos politikai misszióban az orosz nagyherczeg, a ki épen a czárnak nagybátyja, tehát kiváló egyént választottak — őt megelőzte. Széll Kálmán miniszterelnök: Ez sincs ugy! Visontai Soma: Kétségtelen tehát, hogy ez az utazás, igenis, a mint egyáltalában látjuk és a mint a modalitások, a fogadtatás körülményei bizonyítják, politikai jelentőségű. De, ha igy volna is, ha politikai jelentőségűnek ismerné el a miniszterelnök ur is, nem látom át és ahhoz is sok szó férne, hogy vájjon, ha a t. miniszterelnök ur már nincs többé abban a helyzetben és nem érzi akarata végrehajtásának súlyát ott oly mértékben, hogy a maga teljességében érvényt szerezhessen a magyar államiságnak, mondom, még ahhoz is szó férne, de azt nem akarom bővebben feszegetni; helyes volt-e a trónörökös által választott egyén pártpolitikai egyéniségét kidomborítani, helyes volt-e, hogy a t. miniszterelnök ur ilyen pártpolitikai diszharmóniát és disszonancziát előidézzen oly körülmények líozt, a mikor ezt nem ugyan a t. miniszterelnök ur, de a pártállások közbenjárása folytán Magyarország önállósága és nemzeti érdekeinek képviselete sínylette meg. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Én ugy látom, hogy ez az ellenzéki pártvezéri álláspont csak akkor jutott tulaj donképen oly erős kidomborodásra, a mikor a t, miniszterelnök ur közbelépett. Mert hiszen a t. miniszterelnök ur, a ki egyszerű udvariassági aktusnak jelezte először ezt az egész tényt, maga mondja, hogy nem látja szükségesnek a beavatkozást a személy megválasztására nézve, hisz maga is azt mondja, hogy bele nyugodott egyszerűen abba, ha osztrákot választanak, akkor magyart is fognak választani. Széll Kálmán miniszterelnök: Megmondtam, hogy csak a két ellenzéki vezért nem. Visontai Soma: Hogy lehet az előrelátó államférfiunak kötelességével megegyeztetni, hogy azt hiszi, hogy csak az fontos, hogy magyar ember menjen, nem gondolt arra, hogy azonkívül abba a kényes helyzetbe juthat, hogy aztán később kénytelen lesz ellenmondani az illető egyének individualitása miatt. Hogyan történt akkor, hogy a t. miniszterelnök ur már előzetesen nemcsak az utazás megállapításánál, de
