Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-50

368 50. országos ülés 1902 fi mindig meg volt, sőt még ma is fentartja magát és ma is életet követel. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalion,) Ennek a nemzetnek a hűségéről az egész világ beszél, ennek a nemzetnek odaadó szeretete, áldozatkészsége néha még a józan ész rovására is olyan nagy volt, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a milyent nemzet nem tud felmutatni. És ha végig nézünk a történelmen, mondja meg nekem akárki e hazában, liogy érdemesitettek-e bennünket csak arra is azok, kik felettünk uralkodnak, hogy édes hazánk zengzetes nyelvét megtanulják? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mindig megvetett volt a magyar, mindig az volt a törekvésük, hogy a jogaiéit küzdő népet lealázzák, megsemmisítsék. Csak a legutolsó évek történelmére gondoljunk vissza, midőn akad egy királyfi, trónörökös, ki e néj>et kezdte megkedvelni, nyelvünket megtanulta, még tudományos mozgalmaink iránt is érdeklődést mutatott, nagy reményt kötött hozzá a nép, hogy talán megváltozik a helyzet és lesz egyszer igazán szere tett uralkodója a népnek; azt sem eresztették közibénk lakni soha, hanem oda parancsolták, hol mindig a magyar nemzet ellen szoktak fegyvert kovácsolni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ennek bizonyságát látom én abban a tényben, a melynek ötletéből kérdést akarok intézni az igen t. miniszterelnök úrhoz. Az ország egész közvéleménye j>ártkülönbség nélkül aggodalommal vett arról tudomást, hogy estei Ferencz Ferdinánd főherczeg ur az orosz czári udvarnál tett látogatása alkalmával Magyarországból senkit sem vitt magával. Nem szabad elfelednünk, t. képviselő urak, hogy Ferencz Ferdinánd főherczeg urnak kettős jellege van. Várományosa a magyar trónnak, várományosa az osztrák trónnak. A magyar nemzet önállósága megköveteli azt, hogy akkor, a midőn a magyar trón örököse bárhol megjelenik, megjelenésében és kíséretében a magyar állam önállósága, Magyarország függetlensége nyilvánvaló legyen és kidomborittassék. (Mérik helyeslés a szélsöbaloldalon.) Minden, a mi ezzel ellenkezőleg történik, a magyar állami eszmének fumigálása, a magyar nemzet önérzetének arczul csapása. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert akár egyszerű udvariassági aktus volt az a látogatás, akár. mint mondják, politikai háttérrel bír, az tökéletesen mindegy, mert idegen hatalomnál a magyar trónörökösnek, mint ilyennek kell megjelennie, és idegen hatalomnál a magyar állam különállásának, önállóságának kidomboritását elmulasztani nem szabad. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. A karzatról papírokat dobnak a terembe. Mozgás. Zaj. Halljuk! Halljuk !) Elnök: Csendet kérek! Komjáthy Béla: Annál inkább sérelmes tehát ez a tény, hogy Ferencz Ferdinánd főherczeg ur látogatásánál magyar részről senki sem már 13-án, csütörtökön, volt kíséretében, mert a mint a hírlapok közlik, a mi még eddig megezáfolásra nem talált, ezen látogatás előkészítése bizonyos változásoknak, melyeket a magyar állam politikai összeköttetésében terveznek. Sőt az sincsen kizárva, a mint ugyancsak a hírlapokból értesülünk, s a mi szintén nem talált megezáfolásra, hogy még a közgazdászati téren való összeköttetésekben is változásoknak nézhetünk elébe. Méltán aggodalmat kelthet tehát, t. képviselőház, az, ha ily körülmények és események között nincsen senki, a ki a főherczeget magát is informálja, mert fájdalom, az az ur nem oly nevelésben részesült, nem is tanították arra, hogy Magyarország érdekeit ismerje, Magyarország jogait tudja. (Élénk tetszés. Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Pedig első sorban arra kellett volna oktatni . . . (Zajos tetszés és helyeslés a szélsőbaloldal o n.) Olay Lajos: Csehül beszél! Magyarul nem tud. (Zaj.) Komjáthy Béla: . , . mert nemcsak ő rá, de nagyon kevés kivétellel századokon át, minden trónörökösünkre elmondhatjuk azt, hogy törvényeinket nem tudják, szokásainkat nem ismerik, asjűrácziőinkkal ellentétes irányban neveltetnek, és minden törekvésük, minden irányuk a nemzeti önállóság megtörésére irányul, (igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De hát lehet-e azon csodálkozni, t. képviselőház, ha a t. főherczeg urak, a kiket tisztán és kizárólag katonáknak nevelnek, a kiknek talán a nemzet történelmébe mélyen belepillantani rangjukon is alul van, de nem is szokás, a kik a tudományosság terén magukat kiművelni a katonásdi miatt talán nem is képesek, mondom, lehet-e csodálkozni, ha ezek talán így gondolkoznak: mikor ott túl az osztrák államban még tudós emberek is, még a mai világban is. csak a legközelebbi múltban is írnak munkákat, a melyek Magyarország önállóságát, Magyarország alkotmányát, Magyarország törvényét megtagadják és ugy tüntetik fel ezt az országot, mint ha ez az ország, midőn jogait követeli, midőn törvényeinek végrehajtásáért küzd, fellázadna a törvényes felség ellen. Csak most másfél esztendő előtt jelent meg egyik német tudósnak munkája, a mely egész határozottan előadja azt, hogy Magyarországnak 48-diki alkotmánya nem volt konstituczionális, az rendi alkotmány volt; azoknak a magyaroknak, a kik ott részt vettek, nem volt joguk törvényt alkotni, csak legfeljebb könyörögni és kérni valamit az állam fejétől. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Egész tudományosan igyekszik bebizonyítani, hogy a bécsi központi hatalomnak mindig joga van a magyar ügyekbe betekinteni, és egész határozottan azt tanítja, hogy mikor 1804-ben az osztrák császári czimet felvette Ferencz, az összes a Habsburgok uralma alatt levő országoknak külön közjogi titulusa és önállósága megsemmisült.