Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-49

4.9. országos ülés 1902 február H-án, szombaton. 345 akadni képviselő, ki magát a pénzügyminisztert és belügyminisztert is kérdőre fogja vonni.« Ezt a kötelességet tehát az imént teljesítettem, és azt hiszem, t. ház, hogy mindezekből nyilvánvalóan, — nemcsak általánosságban, hanem névszerint is megnevezett egyénekről lévén szó — joggal elvárhatjuk, hogy e tekintetben intézkedés fog történni. A múltra nézve, azt hiszem, módjában áll az illető miniszter uraknak kérdőre vonni az illetőket, hogy milyen jogczimen mertek ők olyan kerületben ténykedni és korteskedni a törvénynek nyilt tilalma ellenére, a melyben semmi keresni valójuk sem volt. (Ugy van! bal felöl.) De én nem annyira a múltra nézve tartom fontosnak ezt az intézkedést, hanem elvárom, hogy ha ez a helyzet igy feltáratott a t. miniszter urak előtt, ők kötelességüknek fogják ismerni jövőben a legpontosabban őrködni a a felett, hogy ilyen visszaélések elő ne fordulhassanak. (Helyeslés halfelöl.} Méltán várhatjuk el ezt különösen azért, mert arról az oldalról állítják leginkább, hogy rendszerváltozás van és hogy tiszták a választások. Méltóztassék tehát gondoskodni, hogy ha ilyen adatok kerülnek kezei közé, ezek alajwsan elbíráltassanak. (Helyeslés a bal- és szélsöbaloldalon.) Madarász József: Nem tehetik, mert ez élteti őket! (ügy van I a bal- és szélsöbaloldalon.) Kovács Pál: Ugyanebben a lapban találunk egy czikket, a mely szintén igen jól illusztrálja az ottani viszonyokat és a melyhez majd később fogom a kommentárt szolgáltatni. így szól (olvassa): » Visszhang a galgóczi választáshoz,« Azt a szívtelen emberkinzást, a melyen a galgóczi kerület választói keresztülestek e hó 9-én, nem hagyhatjuk csak ugy minden további sző nélkül. (Felkiáltások balfelől: Bizony nem!) A győzelem, a melyet kivívtunk, nem feledteti el velünk a szenvedéseket; a nyert diadal nem homályosítja el a kirívó törvénytelenséget, a inelylyel Csillaghy elnök a választást vezette. Annál szembeötlőbb ezen törvénytiprás, az emberbaráti érzelem ezen frivol megtagadása, mert olyan ember követte el, a ki azelőtt az igazságszolgáltatásnál éveken át gyakorolhatta jogérzékét, mint volt törvényszéki bíró. A galgóczi választás nem sokkal különbözött a Tarnóczy-választástól. Csillaghy elnök a maga részéről elkövetett mindent, hogy ne legyen pártatlan. Ha még sem voltak oly kézzelfogható visszaélések, mint annak idején Tarnóczy Gusztávnál, azt nem lehet annak tulajdonítani, mintha r Csillaghy ur csak kissé is méltányos volt volna. 0 nem! Egyszerűen csak attól félt, hogy a Curiával gyűl meg a baja. Már csak az a hallatlan, még Tarnóczy által sem elért rekord, hogy 20 km.-nyi távolságban lévő választóknak előírja, hogy Galgóczra ne a rendes utón menjenek, mely Wittencztől Kosztolányig 13.6 km.-tért tesz ki: hanem csaknem háromszor akkora kerülővel Verbónak menjenek. Elnök ur, ugyebár ön azt mondja, hogy KÉPVH. NAPLÓ, 1901—1906. U. KÖTET. ] hiszen ezt visszavonta. De ilyet még kiadni sem | szabad. Másodszor: A visszaszívás oly későn érkezett a színhelyre, hogy Szteruzs, Landzsár és Kocsin községek mit sem tudván a botor intézkedés megmásitásáről, a választást megelőzőleg útnak indultak, Vérbőn megháltak, s ugy tették meg a kínszenvedés útját.« Itt nyílik alkalmam reflektálni a t. miniszterelnök urnak tegnapi szavaira, (Halljuk! Halljuk I) a melyekkel ő már előre vetette árnyékát annak, hogy a mi jelentéseink, állításaink, nem felelnek meg a valóságnak, mert hiszen az általa igazolásra felhívott tolvaj letagad mindent, nem ismeri el bűnösségét. Tehát aem lehet akkor az illetőket elitélni. Azt állította a miniszterelnök ur, hogy oly intézkedés nem történt, hogy az illető községek, t. i. Wittencz, Lopassó, Szteruzs. Landzsár és Kocsin községek néppárti választói Verbón, a szomszéd kerületen keresztül menjenek be a választás színhelyére. Bemutatom tehát a választási elnöknek eredeti hirdetményét, a melyben ezt igenis elrendelte és ha a t. miniszterelnök ur kívánja, át is fogom neki nyújtani ezen példányt. Gr. Forgách Antal: Visszavonta! Kovács Pál: Majd arra is rákerül a sor. Gr. Forgách Antal: Együtt voltunk ott! Kovács Pál: Méltóztassék csak az események lánczolatát megvárni! Ez a hirdetmény január 4-én kelt és 5-én kifüggesztetett. Én azonnal kötelességemnek tartottam, hogy figyelmeztessem őt ezen törvénytelen intézkedésre. Itt van Csillaghy György elnök urnak sajátkezüleg irt és aláirt levele, a melyet én tőle elkértem azon óvatosságból, mert ismerem t. Csillaghy urat már előző időkből, ennélfogva Írásban kértem tőle, hogy igazolhassam magamat esetleg alantas közegei előtt, hogy az, a mit beszélek, a valóságnak megfelel; mert hiszen ezek nem lettek volna kötelesek nekem azt elhinni. A választási elnök ur kiadta nekem Czoher Kálmán főszolgabíró úrhoz intézett azon sorait, a melyekben azt mondja (olvassa): »Minden félreértés elkerülése végett ujolag van szerencsém értesíteni, hogy Wittencz, Lopassó, Jókeő, Szteruzs, Kocsin és Landzsár községek néppárti szavazói nem a hirdetményben megjelölt verbói irányban, hanem a mint tegnap megirtani, fog Galgóczra bevonulni.« Ez volt január 7-én este későn. Január 8-án én jókor útnak indultam, mert azt állította, hogy január 6-án intézkedett már a tekintetben, hogy értesítse az illető közigazgatási tisztviselőket, hogy ez az útirány megváltoztattatott. Gr. Forgách Antal: Értesítette is! Kovács Pál: Állítólag értesítette. Gr. Forgách Antal: Nemcsak állítólag, de valósággal értesítette. Kovács Pál: De mi volt ennek a közvetlen eredménye? Én január 8-án jókor útnak indultam ezen levéllel a kezemben, hogy az esetleg meg nem. történt intézkedés folyamatba tétessék ' és oda érkeztem — rendkívül hosszú ut volt, 44