Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-49

49. országos ülés 1902 február 8-án, szombaton. M3 bői a legerősebb argumentumokat formálják az áll aru hatalom oinuipotencziájának kiépítésére, mert ezáltal mind ujabb és ujabb hivatalnokokat teremthetnek, a kiktől már a régi rendszer is mindig megkövetelte, hogy kötelesek a kormány szekerét tolni. De hogy mennyire megkövetelik a hatósági közegektől a politikai szolgálatokat, (Halljuk! Halljuk !) erre néhány eklatáns példát hozhatok fel. (Halljuk! Halljuk!) Itt van a »Neutraer Zeitung« 13. évfolyamának harmadik száma 1902. január 18-áról. Megjegyzendő, hogy ez a nyitrai zsidóságnak a lapja, tehát 13 próbás liberális félhivatalos lap. (Derültség a néppárton és a szélsőbal oldalon.) Ennek harmadik oldalán — magyarra fordítom, mert németül jelenik meg. — a következő passzus foglaltatik: . . . . Vészi József: A »Christliches Volksblatt« is németül jelenik meg! Kovács Pál: Nem azért mondom, hanem azért, mert nem akarok .németül idézni! (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »A megyei közigazgatási bizottság január 14-én a főispán — Kramolin Viktor — elnöklete alatt megtartotta havi ülését, a mely alkalommal többek között dr. Szálé szeniczi főszolgabíró jelentést tett, mely szerint az odavaló hitel- és fogyasztási szövetkezetek pánszláv irányzatokat követnek. Különösen az utóbbiaknak nem is az a czélja, hogy a népen segítsenek, hanem a pánszláv és antiszemita propaganda.« Egyáltalában azt tapasztaljuk, hogy a pánszláv és antiszemita, meg a néppárti és antiszemita propagandát mindig egy kalap alá akarják vonni. Azután következik a következő passzus (olvassa): »Az érsekújvári főszolgabíró abban a helyzetben van, hogy a tőt-megyeri plébánosnak sem állithat ki valami fényes bizonyítványt, a választás alkalmával tanúsított magatartásáról. Dr. Kostyál főjegyző erre azt véli, hogy a főszolgabiró rosszul értelmezte a bizottság czélzatait. Ilyen bizalmas jelentések nem alkalmasak nyilvános tárgyaltatásra. A főispán ugyan abban a véleményben van, hogy itt kettéválasztásnak van helye. Oly dolgok t. i., melyek köztudomásúak, tárgyaltassanak csak itt a bizottságban, oly dolgok azonban, melyek diszkréten kezelendők, csupán ő vele közöltessenek, majd ő gondoskodik róla, hogy azok a kormány utján alkalmas módon elintéztessenek.* Ezen közlemény valószínűleg nem ment át kellő czenzurán, mert különben nem tálalták volna fel ilyen naivul, hogy abból azután nyilvánvalóvá váljék, hogy bizony a perifériákon nincs ugy minden, mint a hogyan a t. miniszterelnök ur állítja és velünk elhitetni szeretné, hogy t. i. az ő rendszere rendszerváltozást jejent. A perifériákon igenis még nagyon grasszál a régi rendszer, mert a mostani rendszer tökéletesen megegyezik a régivel, illetőleg a régi rendszer teljes mértékben érvényesül ma is. Buzáth Ferencz: A szabadelvű rendszer ugyanaz ma is! Kovács Pál: Ebből a közleményből megtudjuk azt, hogy nemcsak a főispán, de ugy látszik, az előbbeni főispán gyámsága alá helyezett közigazgatási bizottság is, mely 13 jjróbás szabadelvűekből áll, (Derültség a néppárton) utasította a fó'szolgabirákat és a közigazgatási tisztviselőket arra, hogy tegyenek titkos, vagyis rezervált jelentéseket a területükön előforduló mindennemű politikai ténykedésekről. Ez a legrosszabb, és a legelavultabb rendszer, az u. n. spiczli-rendszer mintaképe. (Ugy van! a néppárton.) T. képviselőház ! Kezeim között vannak egy másik ilyen esetre vonatkozó iratok is, a melyekből nyilvánvalóvá válik, hogy mi mindent követ el a t. szabadelvű pártnak intéző bizottsága, ennek minden egyes végrehajtási közege és különösen a megyei közigazgatási tisztviselői kar csak azért, hogy a mennyiben szép szerével, gyenge nyomással az illetőre befolyást gyakorolni nem lehet, az illetőt, a kire szükség van, megtörjék és a maguk czéljaira alkalmassá tegyék, (Ugy van! Jjgy van! a néppárton.) Eklatáns példa erre (Halljuk! Halljuk! a néppárton.) a nizsnai biró esete. Ezen esettel véletlenségből akkor ismerkedtem meg, mikor a galgóczi választás alkalmával ott jártam. Ezt a bírót Hullmannak nevezik, s az egész környéken a nép között mint egy valóságos arisztokratát ismerik. Igen vagyonos ember, van állítólag körülbelül egy-két százezer korona vagyona, köztiszteletben és közelismerésben részesült mindeddig, a bírói tisztet is körülbelül 20 esztendeje viseli minden gáncs nélkül, soha semmiféle panasz sem merült fel ellene. Azonban az ottani főszolgabiró, látva, hogy Nizsnával egyáltalában nem tud boldogulni, onnan egyetlen szavazót sem tud behozni és ezáltal az ő érdemei nagy csorbulást fognak szenvedni, elhatározta, hogy ezt az embert minden körülmények között meg kell keríteni, a lábáról lekapni, hogy azután nekik méltó eszközül szolgálhasson. Kovácsoltak tehát ellene mindenféle fegyvert. Az első fegyver az volt, hogy alaptalanul gyanúba fogták, megvádoltatták egy gróf Pálffy-féle erdőmesterrel, hogy őt a korcsmában megtámadta, fölpofozta és onnan kidobta. Az eljárás során egyetlenegy tanúval sem tudták bizonyítani, hogy ez tényleg megtörtént volna, ámbár állítólag korcsmában, tehát nyilvános helyen játszódott le, a hol ha más nem, legalább a korcsmáros jelen volt. ki az ilyen zajt meghallotta volna. Ámbár, t. ház, egyetlenegy tanú sem tudta bizonyítani a tény megtörténtét, a vadász állítása alapján, a melyet állítólag esküvel is hajlandó volt megerősíteni, jogtalanul kétnapi elzárásra és 60 korona pénzbirságra ítélték, (Mozgás a néppárton.) Kérdhetnők, miért volt erre szükség ? A későbbi fejleményekből majd ez is ki fog derülni.