Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-49

49. országos ülés 1902 február H-án, szombaton. 341 temjdálódik. Hatodik esztendeje, még mindig kontemplálódik? Mikor lesz eltörölve? Sohasem. Ez pedig annyi hasznot tenne a gazdaközönségnek, mint — nem akarok éppen a népies kifejezéssel élni, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloläalon.) hanem szebben fejezem ki magamat — mint holt lovon a patkó. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Mert a gazdaközönség 90% -a a ! terhekkel agyon van ütve, ennélfogva, ha a pótadót elengedik is, nem sokat használ. Ez is olyan mézes madzag. »vakulj magyar«-féle politikai kijelentés volt a miniszter részéről, mert el akarta hitetni, hogy gondoskodik a közönség java érdekében is, de ezt az értéktelen igéretét sem váltotta be. Azt hiszem, itt az ideje annak, hogy az elzüllött anyagi állapotok javítása czéljából követelőleg léjjjünk fel abban a tekintetben, hogy gyökeresen javitó, jó irányba ható törvények létesíttessenek az adórendszer tekintetében, hogy mentül előbb oda kell kényszeríteni a kormányt, hogy a progresszív adórendszert hozza be, az adóvégrehajtásoknál a végrehajtási költségeket törölje el, az illetékeket szabályozza, a fogyasztási adókat mérsékelje, mert különben a levegő, — ez a megadóztatott levegő, mert hiszen nálunk személyi adót fizetünk és a levegő is meg van adóztatva, — ez a levegő is mérges lesz életünkre nézve. (Igaz! TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Mindenki, minden párt oldaláról egyaránt panaszkodnak e képviselőházban, Erdélyből a székelyek j>usztulásáról, a Felvidékről a nép nyomoráról, az Alföldről a gazdák számának apadásáról, a napszám emelkedéséről és a kivándorlók óriási számáról hallunk jelentéseket. Itt Budapesten, az ország fővárosában, a munkátlanok, az éhségtől elgyötört emberek tiltakozó és követelő szava emelkedik fel. Ily körülmények közt, t. ház, én csodálatosnak tartom, hogy a helyett, hogy ennek a köznyomornak enyhítésére törekednének, némelyek még ráérnek felekezeti idegességben forgolódni és felekezeti idegességgel szaporítani és nagyobbítani a bajokat. Egy az Isten, egy az igazság. Az az egy az igazság, és az az egy a kötelesség, hogy minden ember a maga hitbeli meggyőződését teljes szabadsággal gyakorolja. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kovács Pál: Éljen! Marjay Péter: A vallási egyenjogúság áldása alatt boldoguljon minden vallásfelekezetben ember, mert felekezeti különbséget tenni nem helyes dolog. Valamely felekezetben születni nem érdem. Molnár Jenő: Igaz, nem érdem! Marjay Péter: De lehet hátrányos, a mint Förster Ottó t. képviselőtársam mondja, Förster Ottó: Én csak gondoltam! (Derültség.) Marjay Péter: Hagyjunk fel ezzel a felekezeti gyűlölséggel, sőt inkább az egy Istennek hívesében, annak szeretetével, egymással kezet fogva a vallási egyenjogúság áldásai közt erősítsük ezt az elgyengült, a pénzügyminiszter ur szerint is elbetegesedett, haldokló nemzetet. Majd eljön az ideje nem sokára annak, mikor arról lesz szó. hogy a gazdasági önállóság valahára messzereztessék. Mi, a kik annyiszor emlegettük és hangsúlyoztuk már, hogy a gazdasági önállóság lenne az egyedül megváltó, üdvös hatalom ebben az országban, mi most csak a költségvetését vetjük vissza ennek a kormánynak ; de remélem, hogy mikor majd eljön az a nagy idő, midőn majd meg kell vivni a csatát azon kérdés felett, hogy Magyarországon közös legyen-e a gazdálkodás vagy önálló és független, ez az ország elég erős lesz, hogy mint egy ember, egy szívvel-lélekkel küzdve, azt a kormányt, melynek most a költségvetését visszaatasitjuk, el is buktassa, elseperje helyéről, melyet szerintem nem érdemel. A költségvetést nem fogadom el, hanem csatlakozom Kossuth Ferencz javaslatához. (Elénk helyeslés s éljenzés a szélsőbal oldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Kubik Béla jegyző: Kovács Pál, Kovács Pál: Miután az általános parlamenti felfogás szerint a költségvetésnek elfogadása első sorban bizalmi kérdést képez, a magam részéről a költségvetést nem fogadhatom el. (Helyeslés balfelöl.) Engedje meg a t. ház, hogy indokoljam ezen véleményemet azon az alapon, mely alkotmányos államban a leghelyesebb alap, a mely t. i. ott kezdődik, hogy a választások tisztasága biztosítva legyen, hogy a választások tisztasága minden párt előtt a legfőbb és leginkább keresendő helyes alapot képezze. Oly államban, melyben a választások tisztasága nincs tökéletesen biztosítva, tiszta alkotmányosságról nem beszélhetünk. A múltban, még pedig a közel múltban a választási visszaélések, melyek alkotmányosságunkat alapjából kiforgatták, oly messze mentek már. hogy ezen visszaélések rendszerét tovább fejleszteni már nem lehetett. Be is következett a reakezió. És azt hiszem, valamennyien örömmel konstatálhatjuk azt, hogy az uj választási törvény alapján javulás állott be. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon./ Azonban nem minden téren. (Igaz! Ugy vau! a baloldalon.) Még nagyon sok visszaélés történik és ezeknek összegyűjtését első rendű feladatomnak tartom és tartsa mindegyik tagja ennek a t. háznak. A melyekről én személyesen meggyőződhettem, azokat kötelességem a t. ház előtt föltárni. (Helyeslés a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Sokan állítják, hogy országunkban rendszerváltozás van, de még többen azt állítják, hogy nincs. Engedje meg a t. ház, hogy ez alkalommal a többséghez csatlakozzam, és azzal együtt azt állítsam, hogy nincs rendszerváltozás. (Helyeslés a baloldalon.) De azért az igazság kedvéért engedje meg a t. ház, hogy konstatál-