Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-49
4.9. országos ülés 1902 február 8-án, szombaton. 335 kor igy a mézes madzaggal bekötött költségvetési zsák elkészült, akkor az elkészítők czinikus malicziával mellükre ütve — és ezt szinte hallani véltük, — azt mondták: ime a mérleg jól mozog, deficzit nincs, felesleggel záródik a költségvetés. De mi az ilyen vakulj-magyar politikának nem ülünk föl. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A ki az ellenőrzés munkáját végezve, sarkig kinyitott szemekkel bírálja a költségvetést, ugy találja,,, hogy az szemfényvesztés és nem teljes valóság. Általában véve a felszólalók, azok is, a kik egyórás beszédük végén arra a konzekvencziára jutnak, hogy elfogadják a költségvetést, azok is, a kik nem fogják megszavazni a költségvetést, mindnyájan panaszolkodnak; csakhogy azok nem olyan hangosan, mint mi, a kik nem vagyunk a muszáj-szavazatokhoz kötve. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Látjuk a költségvetésből, hogy a pénzügyminiszter ur jó számvető, de gonosz kormányzó. (Ugy van! a szélsöbaloldalon) És rossz gazdája az ország sok száz millióinak, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) de méltó utódja azoknak, a. kik az első költségvetés óta, annak akkor még tűrhető összegéről, mesterséges erőszakkal azt ez óriási összegre felsrófolták. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mesterséges erőszakkal igenis, mert miből jön össze az egy milliárd koronát meghaladó összeg? Az igazságtalan adókulcs szerint felfokozott földadóból, a Lázadóból, a kereseti adóból, a pótadóból, a rengeteg fogyasztási adók összegéből, az illetéktelenül kivetett illetékekből, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a drága tandijakból és a drága kereskedelmi eszközök dijából. {Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Sok tönkrement gazda, sok elbukott földbirtokos, sok kis hivatalnok, rongyoskodó, éhező családapa és nyomorgó család siratja a pénzügyminiszter ur számtudomänyát és pénzügyi politikáját, (Igaz! Uyy van! a szélsőbaloldalon.) Legnagyobb részében tehát a polgárok zsebéből, keserves keresményéből jön össze az az egy milliárd korona és csak bizonyos részben az állami vagyon jövedelméből. Egy milliárd korona, 500 millió forint, kimondani, elképzelni is borzasztó összeg. Mennyi jót lehetne ezzel tenni! Hogy lehetne ezzel a nyomort enyhíteni, ipart, kereskedelmet, földmivelóst, tudományt magasabb fokra fejleszteni! Csakhogy nem oda költik a milliárdokat, a hová kellene, hanem idegen czélokra, a mindig gyűlöletes, a mindig átkos és az általunk mindig üldözendő közös-ügyes dolgokra. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Egy tekintet a költségvetés első füzetére, azonnal meggyőz bennünket ennek az állitásnak tiszta igazságáról. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ott áll a költségvetés első füzetében mindjárt egy tétel: 9,300.000 korona királyi udvartartásra, pedig nálunk királyi udvartartás, magyar udvartartás tulajdonképen nincs. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Éppen a tegnap megjelent lapok egyikében, (Halijai-! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) nem ellenzéki lapban, hanem a magyar kormány politikáját támogató »Pesti Hirlap«-ban, nem hírlapíró, nem ellenzéki képviselő, hanem a kormány pártjának sok ideig volt tagja, egy volt képviselő: Busbach Péter irta meg a vezérczikkben, hogy magyar udvartartás, magyar királyi udvartartás itt nincsen. Nem az ellenzéki szellem, nem a túlhajtott ellenzékeskedés, nem tulszigorusága a bírálatnak, hanem a parlamenten kivül álló, higgadt ember mondja ezt. Azt mondja, hogy a magyar király lejön ide Magyarországra legszűkebb kíséretével, legszorosabb, nélkülözhetetlen környezetével, (Mozgás a szélsöbaloldalon.) szoros értelemben vett cselédségével és itt eltölt öt-hat napot a legcsendesebb — úgyszólván — inkognitóban. Példát hoz fel, hogy más országokban milyen az állapot, Felhozza Svéd- és Norvégországok esetét, a hol nem tűrnék azt, hogy az uralkodó fele részét az esztendőnek egyik fővárosban, másik felét a másik fővárosban ne töltené. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nessi Pál: Ez a paritás! Marjay Péter: És ezt éppen nem mi panaszoljuk fel, hanem a képviselőházon és a kormánykörökön kivül álló ember. Nyilvánvaló, ha még belül lenne, ő sem mert volna igy beszélni. O azt panaszolja fel, hogy azt a 9,300.000 koronát azért szavazza meg a képviselőház, hogyha nem is egészen, de legnagyobb részben ez a j>énz itt cseréltessék ki, itt jöjjön forgalomba. (Helyeslés «, szélsöbaloldalon.) De hogy lehet itten Magyarországon azt várni, hogy a királyi udvartartásra vonatkozó törvény a maga teljes igazában, egészében megtartassák, hiszen a magyar kormány e tekintetben az uralkodóval szemben mukkanni sem mer; sőt tovább megyek, a magyar eszme szempontjából éjípen a király közbejöttével bűnt követ el nagyon sok esetben. Bűnt követett el legközelebb ennek a hónapnak hatodik napján is, mikor Budapest fővárosának kereskedői, tehát ennek a városnak egyik legtekintélyesebb társadalmi osztálya egy bált tartott a miniszterelnök és a kereskedelemügyi miniszter védnöksége alatt. Azon a bálon megjelent a király és mikor belépett, a »Grott erhalte« hangzott fel. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Molnár Jenő: A miniszterelnök volt a főrendező ! (Zaj.) Nessi Pál: Szolgalelkűség! (Mozgás jobbfelöl.) Marjay Péter: Nem méltán nevezhető-e bűnnek, hogy a magyar miniszterelnök védnöksége alatt az egész minisztérium jelenlétében Magyarország királyát, Magyarország fővárosában egyik legtekintélyesebb társadalmi osztály mulatságán a »Grott erhalte« gyűlölt zenéjével fogadják? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én ugy tudom, hogy nem az osztrák császár jár el a mi ünnepélyeinkre, hanem hogy ezeken a magyar
