Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-48
324 48. országos ülés Í902 február 7-én, pénteken. A házadó már nagyobb hullámzást mutat. Feketetett 1869-ben 5 millió, 1879-ben 8 millió, 1889-ben 10 millió, 1899-ben 11 millió, 1902-re pedig 12 milliót méltóztatott előirányozni. Személyes adók czimén az előirányzat volt 7 millió 1869-ben, 17 millió 1879-ben, 18 millió 1889-ben, 20 millió 1899-ben és 22 1 j 2 millió 1902-re. Itt azután azt gondolhatnék, hogy ki van merítve az egyenes adók sorozata. De nincs. Mert igaza volt a t. miniszterelnök urnak, midőn tegnapelőtt itt azt a megjegyzést tette, hogy hozattak adótörvények az adóreform érdekében. Igenis hozattak, de csak uj adók behozatala kedvéért. (Igaz! Ugy van! a szélsÖbálóldalon.) 1869-ben még 4 rendbeli egyenes adóval dolgozott az államháztartás, 1879-től fogva már a következő egyenes adók is szerepelnek, persze változatos összegekben. (Halljuk! Halljuk! a szélsobalőldalon.) 1879-ben költségvetésünkben a nyilvános számadásra kötelezett intézetek és vállalatok adója szerepel — az 1873-iki törvény alapján — 2 millió forinttal. Csekély eltéréssel 1889-ben ugyanannyival, 1899-ben 3 millióval, 1902-re már 4 millióval. A bánya-adó 1879-re 95.900 forinttal volt előirányozva; 1889-re felvétetett 90.000 forinttal, 1899-re 250.000 forinttal, most j)edig már 520.000 forinttal irányoztatott elő. A tőkekamat-és járadék-adó volt 1879-ben 3 millió, 1889-ben 5 millió, 1899-ben 4 millió, 1902-re 5'/a millió. Időközben a malomadó, továbbá a kereskedelmi és iparvédelmi adó megszüntettetvén, a szállítási adó mutat igen nagyugrást. (Halljuk! Halljuk! a szélsobalőldalon.) Ez 1879-ben 2 millió, már 1889-ben 5 millió, 1899-ben 7 millió, az ipari és kereskedelmi forgalmi érdekek nagyobb dicsőségére j>edig 1902-re már 9 millió. Időközben a cseléd-, ló- és kocsi-adót, méltóztatnak tudni, megszüntették. A fegyveradó 268.000 forintról felment 500.000-re, majd 1 millióra, ma pedig 450.000 forint. Az általános jövedelmi pótadó, a melynek behozatalakor az akkori kormány azt állította, hogy az csak a különbözetek kiegyenlítése, az arány helyreállítása szempontjából hozatik be, sajátságos emelkedést mutat. 9 millió volt 1879ben, később 16 és fél millió lett, majd leszállt 1899-ben 15 8 /* millióra, most ismét 16 millió. Hogy állunk tehát az állami egyenes adók emelkedésével? Mig 1869-ben 53 millió forintot, 1879-ben 81 milliót, 1889-ben 97 és 1899-ben 98 milliót fizettünk, 1902-ben 105 milliót kell fizetnünk. Azt kérdezem már most az előadó úrtól, hogy 31 százalék emelkedés-e ez a mathematika szerint? Ez nagyon csekély eltéréssel 100 százalék. És ezt az összeget a földbirtokból kell túlnyomó részben előteremteni. Sokkal érdekesebb azonban a fogyasztási adók emelkedése. (Halljuk! Halljuk !) Ez már aztán 600 százalékra emelkedett a 69-iki állapottal szemben. Nevezetesen 1869-ben a szeszadó volt 5 és fél millió, 1879-ben 7, 1889-ben 20, 1899-ben 29 millió és 1902-ben 37 millió. A boradó 1869-ben 1 miUió, 1879-ben 3 millió, 1889-ben 5 millió, 1899-ben már boritaladó czimén 7,800.000 és 1902-ben 8 millió forinttal szerepel. A sörnél 1—2, majd jelenleg 3 millió van előirányozva. A husadó másfél millió volt 1869-ben, 2 millió 1879-ben, a 3 milliót meghaladja 1889-ben, ez megmarad 1899-ben és most 4 millióra emeli fel a pénzügyminiszter ur. Thaly Ferencz: így csinálják a szocziálizmust! Babó Mihály: A czukoradó 1879-ben 1 millió, 1889-ben ugyanennyi, 1899-ben már 5 és fél millió és most 14 inilló forintban van előirányozva. Hozzáadva a sörfogyasztási, sajtolt-élesztő és szeszfogyasztási adót és az italmérési illetéket, melynél az 1899-iki 800.000 forinttal szemben 1.600.000-ret irányoz elő a pénzügyminiszter ur a jelen esztendőre, a következő mérleget találjuk: A fogyasztási adó előirányozva volt 1869ben 11 millió, 1879-ben 14, 1889-ben 39, 1899ben 74 és 1902-ben 83 millió forinttal. Hát, t, előadó ur, ez bizony 600° o emelkedésnek felel meg, nem pedig 31%-nak. Azt kérdem már most, hogy ezeknek az óriási összegeknek előteremtése kikre nehezedik ? Agrikultur minőségünknél fogva első sorban a földmivelőkre. (Igaz! Ugy van! a szélsobalőldalon.) Vájjon azoknak az érdekét szolgálják ezek az adók, melyek ily őrületes gyorsasággal emelkedtek, és már teljesen lehetetlenné teszik azt, hogy a földbirtokos-osztálynak érdekei legkisebb mértékben is kielégíttessenek ? Ez u. i. még nem minden, t. ház. Az előadó ur nagyon óvatos előrelátással elhallgatta a bélyeg-, jogilletékek és dijösszegek emelkedését, a hol 34 esztendei gazdálkodás alatt szintén 100°/ 0 emelkedés van. 1869-ben bélyegben közel 4 millió forint volt előirányozva, 1879-ben 7 1 /2, 1889-ben 9 és i/a millió. 1899-ben 15 millió és 1902-ben 16 millió. Polczner Jenő: így csinálják az olcsó igazságszolgáltatást! Babó Mihály: Mikor ezek az összegek túlnyomó részben az igazságszolgáltatás körül merülnek fel, azt kérdezem, hogy ez a túlterhelt közönség, mely olykor akaratlanul kényszeríttetik igazainak keresésére, vájjon viszonzásul miben részesül az államhatalom részéről ? Polczner Jenő: Olcsó igazságszolgáltatásban! Babó Mihály: Abban, hogy szabadságában áll ujabb terheket viselni. (Igaz! Ugy van! a szélsobalőldalon.) Az illetékek következő táblázatot tüntetnek fel: 1869-ben Q 1 ^ millió, 1879ben 14 millió, 1889-ben 18 millió, 1899-ben 23 millió, 1902-re előirányoztatik 25 millió. (Mozgás a szélsobalőldalon.) Most nézzük a mér-
