Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-48

31(i 18. országos ülés 1902 Ezek elmondása után kijelentem, hogy a költségvetést általánosságban elfogadom, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kubik Béla jegyző: Szalay László! Szalay László: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Alig tartom lehetségesnek, hogy bárki is képes lenne teljesen legyőzni azt az elfogultságot, a mely kisebb vagy nagyobb fokban önkéntelenül is jelentkezik akkor, midőn szavát e házban, a nemzet tanácsában első alkalommal felemeli. Én azt hiszem, hogy ezt az elfogultságot még azok sem képesek elkerülni, kik egyenlő fegyverekkel, a tudásnak, a tapasztalatoknak gazdag tárházával jelennek meg a porondon, a kik érzik, hogy tudásukat és tapasztalataikat az ékesenszólás himes köntösébe öltöztetve képesek bemutatni. És ha ez igy van, t. ház. akkor teljesen érthető az a nagy mértékű elfogultság, a mely ez alkalomból az ón keblemet eltölti; mert én magam érzem és tudom legjobban, hogy az ország minden részéből egybesereglett kiváló férfiakkal sem tudásban, sem tapasztalatokban, sem államférfiúi tulajdonokban nemcsak nem mérkőzhetem, de őket meg sem közelithetem; (Tetszés a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Halljuk! Halljuk !) sem a szó hatalmával, a szólás művészetével nem rendelkezem. Ezen őszinte kijelentésem után, a mig egyrészről a t. ház kegyes elnézésére méltán számithatni vélek, addig másrészről indokolni tartozom azon elhatározásomat, hogy erőm és tehetségem fogyatékosságát ismerve, a szőnyegen forgó kérdéshez a magam egyszerű szavaival röviden hozzászólani óhajtok. (Halljuk! Halljuk !) Hogy e tekintetben nem az önteltség. nem képességeimnek tubecsülése vezérelt, nem a fontoskodás és nem a feltűnni vágyás ösztönzött, az fenti kijelentésein után kétkedés tárgyát nem képezheti. (Ugy van! TJgy van! a szélsőbal oldalon.) De nem képezheti kétkedés tárgyát az sem, hogy nem azzal az igénynyel, nem azzal a várakozással szólalok fel, mintha egyéniségem és képességeim felszólalásomnak különös súlyt kölcsönözni képesek lennének. Elhatározásomnak egyedüli inditó oka tehát egyedül abban a körülményben keresendő, hogy arról vagyok meggyőződve, miszerint a képviselői állással nemcsak kiváló jogok, de súlyos kötelességek is vannak összekötve, (Ugy van! Ugy van !) s hogy annak, a kit a honpolgárok bizalma, — érdeme szerint, vagy érdemtelenül — erre a diszes polczra emelt, képviselői kötelességót képezi élni azzal a joggal, hogy meggyőződését és választóinak érzületét az ország szine előtt is kifejezésre juttassa. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Ebben a mnggyőződésben én is képviselői kötelességemet vélem teljesíteni akkor, a midőn fogyatékos külső fegyverzettel ugyan, de erős meggyőződéssel, igazi lelkesedéssel én is a parlamenti küzdelem terére lépek, s a magam egyszerű szavaival a szőnyegen forgó kérdéshez hozzászólok. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Teszem február 7-én, pénteken. ezt annál inkább, mert férfinak csak azt tekint hetem, a ki kötelességót minden körülmények közt híven és lelkiismeretesen teljesíteni törekszik. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Politikai érzelmeim és elveim ehhez az országos párthoz csatolnak, a mely a szabad és független Magyarországért lelkesül. (Éljenzés a szélsöbaloldalon.) Miként ennek a pártnak minden tagja, ugy én is arról vagyok lelkemben meggyőződve, hogy Magyarország csak akkor lehet boldog és szabad, ha önsorsáról önmaga függetlenül intézkedik. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Épen azért függetlenséget és szabad rendelkezési jogot kívánok az ország részére az egész vonalon, ugy közgazdasági, mint közjogi téren, mindazon kérdésekben, a melyek az ország függetlenségét, az ország polgárainak politikai és egyéni szabadságát, nemkülönben anyagi érdekeit bármily részben érintik. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Függetlenséget és szabad rendelkezési jogot kívánok olyan értelemben, hogy a nemzet törvényhozását minden intézkedésében csakis a nemzet érdeke, csakis a nemzet akarata vezérelje, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) hogy a magyar nemzet érdeke, a magyar nemzet akarata alkotmányos formák között ugyan, de minden idegen érdekre való tekintet nélkül szabadon érvényesüljön, (Elénk tetszés a szélsöbaloldalon.) Magyarország idegen érdekeknek kiszolgáltatva, illetéktelen tényezők által kormányozva ne legyen. Ezt a szabad rendelkezési jogot, ezt a függetlenséget hazánk mai államjogi helyzete és jelenlegi kormányzati rendszere nemcsak nem biztosítják, de egyenesen lehetetlenné teszik, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a minek következménye, hogy országunk helyzete, közállapotaink valóban sivár és elszomorító látványt nyújtanak. Mert sivár és elszomorító látványt, t. ház, az a meghunyászkodás, a melynek jelenségeit lépten-nyomon észleljük; sivár és elszomorító az a, hogy ugy nevezzem, szolgai szellem, a mely a nemzet alkotmányos aspirácziójának lehetetlenségét bebizonyítani törekszik ; (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) sivár és elszomorító az a kishitűség, a mely a nemzeti érdekeknek nemcsak megvalósításától, de még hangoztatásától is irtózik ; (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) sivár és elszomorító az a törekvés, hogy Magyarország Ausztriának gyarmata, vazallusa, uszályhordozója lenni soha meg ne szűnjék; a nemzeti önérzetét sérti annak hirdetése, hogy Magyarország csak a kétfejű sas és a sárgafekete zászló védelmében képes fennállani. T. ház! Hazánk ezeréves története azt a kétségbevonhatatlan tanulságot tárja elénk, hogy Magyarország a múltban is csak akkor volt boldog és szabad, a mikor önsorsáról önmaga rendelkezett, (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) hogy minden idegen befolyás, minden idegen tényező, mindenkor csak a magyar nemzet meggyengítésére