Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-47

292 4-7. országos ülés 1902 február 6-án, csütörtökön. az értékben előáll, viszont az állam a maga hathatósabb eszközeivel képes lesz ama hasznavehetetlen és kopár teriileteket hasznavehető eredőterületekké átalakitani. (Helyeslés a jobboldalon.) Pénzügyi szempontból szintén fontos ez a körülmény. Mert mig ma az a 200.000 hold terület az ottani nagy szegénység közepette az államkincstár részére ugy sem képez olyan nagy értéket, mert hiszen nincsen sem munkása, sem a népnek igavonó ereje, addig, ha ez a nép anyagilag fellendül ós virágzani fog, ha mindjárt csak a terület fele marad is meg az államkincstár tulajdonában, ez is fog oly értéket képviselni, mint ma az a 200.000 hold, a mely fölött ma csak a sasok röpködnek és gyönyörködnek benne, a nép azonban kénytelen vándorbotot venni és Amerikába menni. És igen veszedelmes az az amerikai kivándorlás. Paupertas est maxima meretrix. Az a nép, mely ma legjobb érzületével megy ki Amerikába, szocziális szempontból nagy kárt okoz ennek az országnak, nemcsak azzal, hogy nyers munkaerejét elviszi, hanem azzal is, hogy elkótyavetyéli ingóbingóját, hogy magának pénzt teremtsen az útiköltségre. Eltekintve attól, hogy ez még talán pótolható azzal, — legalább látszólagosan — hogy onnan is visszaküldi keresményét, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy itthagyja gyámoltalan családtagjait, a kik ennek az államnak terhére maradnak, és a kiket az állam, hogy az éhenhalástól megmentse őket, kénytelen úgyszólván kitartani. És nem szabad megfeledkeznünk arról az akczióról, a melyet a hatalmas orosz birodalom meginditott. Hiszen milliókat költ rá Oroszország, hogy a tőlünk kivándorolt görög-katholikusokat első sorban bevihesse a schismába, másrészt pedig mindenféle röpiratokkal, mindenféle buzdításokkal őket bizonyos szeparatisztikus törekvésekre serkenti. És, igen t. ház, sajnosán tapasztaljuk egyes jelenségekből azt, hogy a visszatértek ilyen propagandákat igyekeznek ebben az országban előtérbe tolni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Másrészt, igen t, ház, látjuk még azt is, hogy magában Oroszországban ifjaink részére nagy alapítványok tétetnek, hogy oda kicsábittatván, iskoláztassanak; és ha iskolájukat elvégezték, nem akarja az orosz birodalom őket magának megtartani, hanem ide óhajtja küldeni őket agitátoroknak, hogy itt előkészítsék a talajt ahhoz, hogy azt a népcsoportot, a mely eddig soha szeparatisztikus törekvésekkel nem foglalkozott és a mely teljesen be volt olvadva a magyarságba, a magyar állameszmétől való eltántorodásra reábirni igyekezzenek. Igen t. ház, ez az utóbbi körülmény veszedelmes. Miért ? Azért veszedelmes körülmény, mert ez az elég nagy számot képező nép a legszegényebb nép lévén, intelligencziája úgyszólván teljesen hiányzik. Az intelligencziát tulajdonképen a papság szolgáltatja. A papoknak a fiaiegyedül azok, akik kivételesen vüági pályákra mennek, és a kik a társadalomban azután helyet foglalnak. Méltóztassék azonban figyelembe venni ennek a papságnak óriási szegénységét is. A pap, többnyire 10—12 tagból álló családját felneveltetni képtelen; a középiskolákat még csak elvégezteti, mert szegénységük daczára bő alapítványokat tettek az ungvári gimnáziumnál, tápintézetet létesítettek s több ehhez hasonló kulturális intézményt teremtettek meg. Mondom tehát, hogy a középiskolát még csak elvégezheti az illető; de a mikor tovább akarna haladni, a családfőnek neveltetési képessége kimerült, s akkor azután bekövetkezik az a helyzet, hogy az ifjú, hogy pályáját elvégezhesse, csakugyan elmegy oda, a hova őt csábítják és a hol minden gond nélkül elvégezheti iskoláit, megszerezheti diplomáját, hogy itt azután prosperálhassanak. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Es itt lehetetlenség föl nem hivnom az igen t. földmivelésügyi miniszter ur figyelmét arra, hogy Mármarosban és Ungban, a hol a mi parochiáink vannak, nagyon sajátságos és különös körülmény, hogy a latin szertartású pap, a kinek a kincstár csakúgy a patrónusa, a ki magános ember és vagyonosabb hivőkkel is rendelkezik, és a kinek a megélhetése ennélfogva sokkal könynyebb : megkülönböztetettebb helyzetben van; sokkal több a kegyurától járó dotácziója, mint a mi papjainké. Azért felhívom az igen t. földmivelésügyi miniszter ur figyelmét, ismerve az ő jóakaratát, erre a körülményre, és nincsen kétségem az iránt, hogy ezeket tudva, ezeken a szegény papjainkon segíteni fog. Gr. Wilczek Frigyes: A kongruát kell rendezni! Rabár Endre: Hát ha a kongruát méltóztatik felemlíteni, elismerem, hogy annak mai rendezetlen állapota szomorú jelenség. De miért húzódik ennek a rendezése oly hosszú ideig? Megmondom mindjárt. (Halljuk! Halljuk!) Azért éppen, mert a görög-katholikus papság olyan nagy szegénységben van ott, hogy nyomorúságos helyzeténél fogva a legnagyobb mértékben vennék igénybe annak a kongrua-alapnak jövedelmét. Már most, igen t. ház, czélzatosság van abban, hogy húzzák, halasztják ennek a kongruának rendezését azért, hogy a mi görögkatholikus papjaink vegyék igénybe az államtól állandó segély alakjában a kongrua kiegészítését, és hogyha azután ez a kongruakiegészités igy meg fog történni, akkor előállhassanak azzal, hogy, miután az államháztartásban úgyis fel van véve ezeknek a görög-katholikus papoknak segélye, most már nemzeti szempontokból is sokkal jobb lesz, hogyha a kultuszminiszter mindig szemmel tarthatja ezen papoknak politikai viselkedését és a segélyt bármikor visszavonhatja tőlük, és igy állandóan kézben tarthatja őket. A latin szertartású papok. kongruájának rendezésére elegendő, ha körülbelül 200,000 forint fordittatik erre a czélra; ezt a 200,000 frtot