Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-40

148 ÍO. országos ülés 1902 január 29-én, szerdán. következetes és heves küzdelem, a mely kiegye­zést mi alkotmányunk kiegészítő részének tar­tunk. {Derültség és mozgás a szélsöbalóldalon.) A t. néppártnak sem lehetünk tagjai, (Élénk Halljuk! Halljuk! kiáltások. Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) mert a mi népprogrammunk (Zaj. Halljuk.' Ralijuk!) 3. pontja azt mondja: (olvassa:) »Az állam, mint olyan, nem felekezeti, és ez okból nincsenek is tételes feladatai a val­lás terén. Az állam mindenekelőtt köteles nem­csak polgárainak benső vallásos életét, és a részéről bevett és elismert vallásfelekezetek jog­területét tiszteletben tartani, hanem a vallás­felekezetek kölcsönös jogtiszteletének fentartá­sáról is gondoskodni. Az 1868-iki törvényhozás részéről ujabban megerősített, s a törvényesen bevett vallásfelekezetek teljes jogegyenlőséget és autonómiát biztosító erdélyi vallástörvények mint meg nem változtatható alaptörvények te­kintendők.^ Barta Ödön: Ez a magyar közjogban is benn van ? Ilyet a magyar közjog nem ismer! (Zajos helyeslés a szélsöbalóldalon.) Lengyel Zoltán : Kolozsvárott is ezt tanította ? Lindner Gusztáv: De eltekintve ezektől, el­választ bennünket a vezérszónokának e házban tett nagy horderejű kijelentése szerint minden­nemű szabadelvüséget elvileg perhorreskáló tisz­telt néppárttól egy áthidalhatlan űr. Népünk, a melynek jogrendszere sem a nemességet, sem a jobbágyságot nem ismerte, mely földmivesekből és polgárokból állott és legnagyobbrészt még ma is olyanokból áll, min­denkor a szabadság hive és védője volt. Majd­nem 300 évvel ezelőtt nemzetünk egyetemének közgyűlése . .. Széll Kálmán miniszterelnök: Nemzetünk? Lindner Gusztáv: ... ünnepélyesen kijelen­tette: »A szabadság teszi az embert nemessé.« Hűtlenek lennénk önmagunkhoz és népünk egész történetéhez, ha eltagadnék e szabad elvek vallá­sát, ha eltagadnók a szabadságot, a melynek elődeink a rendi alkotmányu Erdélyben hét évszázon át hódoltak és a melylyel mi is, mint az újkori alkotmányos magyar állam polgárai az állami, egyházi, gazdasági és társadalmi élet terén az igazság, a jog és a törvény korlátai között élni kívánunk. így tehát csak egymagunk állunk törpe kisebbség e házban, e hazában. (Egy hang jobb­felöl : Hát a tótok ? Derültség.) Találnak reánk és szerény kívánságainkra báró Eötvös Józsefnek e tartalomdus szavai (olvassa): »Csak azt óhajtják, hogy saját nem­zetiségük mindenki által tiszteltessék és nemzeti erkölcseik és szokásaik követésében senki által ne zavartassanak, hogy saját nyelvük müvelé­sére, nemzetiségük kifejtésére minden az ország biztosságával megférő eszközöket felhasználhas­sanak.* Nincsen mit hozzátennünk e nagy hazafi és államférfiú nyomatékos szavaihoz, a ki egész életét hazája felvirágoztatásának és közjavának szentelte, midőn azt mondja: (olvassa) Tegyük fel, hogy mindaz eléretett, mit e nézet legtul­zóbb pártolói (érti alattok az erősen czentrali­zált nemzeti állam hiveit) kívánatosnak tarta­nak. Törvényhozás, melynek többsége az ország közügyeinek elhatározásában korlátlan hatalom­mal bír; közigazgatás, mely a legszigorúbb czentralizáczió elvei szerint rendeztetett, s hogy e törvényhozás majoritása a magyar nemze­tiség . . . Lukáts Gyula: A magyar nemzet, önök nem­zetiség. (Nagy zaj a szélsöbalóldalon. Felkiáltások a szászok padjain: Hisz ezt Eötvös mondja!) Lindner Gusztáv : Kérem, ezt Eötvös mondja... »a magyar nemzetiség szupremácziája« ... mel­lett buzog, a közigazgatás minden hatalmat, melyet a legtökéletesebb adminisztráczionális gépezet ke­zébeád, ezen érdekben használja fel. S vájjon.mit ér­tünk el? Elérhetjük, hogy a nemzetiségek sza­bad mozgását a községben s a megyékben meg­akadályoztatván, a hangokat elnémítjuk, melyek most némelyeket annyi félelemmel töltenek el; elérhetjük, hogy az összes nevelést a kormány kezében központosítva, azt saját nyelvünk ter­jesztésére eszközül használhatjuk; de azt, hogy az országban létező különböző nemzetiségek egyéniségöknek öntudatát elveszítsék, hogy nem­zetiségökért ne lelkesüljenek, azt épp ugy nem fogjuk elérni, mint mások, kik azt a magyar nemzetiség irányában ugyanazon eszközökkel megkísérték; s az eredmény, melyre számolha­tunk, csak abban áll, hogy a mozgalom, melyet közéletünk felszínéről leszoritánk, annál mélyeb­ben gyakorolja hatását; s azon ellentét, mely most a magyar nyelv eüen létezik, a magyar állam, a haza egysége elleni ellentétté változnék által«. Az, hogy a Szózat örökké szép gondolatai csak fajmagyarnak szólanak, nem zárhat ki bennünket a hazaszerető honfiak közösségéből, mert van a mi anyanyelvünknek is egy szózata, mely a haza minden fiának ugyanazt hirdeti : Ans Vaterland, ans theure schliess dich an, das halté fest, mit deinem ganzen Herzen! magya­rul : Hazádnak rendületlenül légy hive testes­lelkestől ! Lukáts Gyula: Érezni kell azt és nem mondani! Rátkay László: És nem szabad a magyar­nyelvet Nagy-Szebenben meggyalázni! Lindner Gusztáv : Különböző nyelveken imádkozunk az egy Istenhez. Különböző nyel­veken áldozhatunk hazánk egyetlen oltárán a hazaszeretet szent érzésével. Szívesen odaadjuk mindenünket, munkánkat, vagyonunkat, ha a haza közjava parancsolja, életünket is. (Helyeslés.) De egyről nem mondhatunk le: a nyelvünk­ben és kultúránkban élő nemzetiségünkről. (Felkiáltások jobbfelöl: Ki kívánja azt?) Min­denkor hazánk hűséges fiai, államunknak köte­lességtudó és teljesítő polgárai voltunk, vagyunk és leszünk, de a mi nemzetiségünkhöz épp

Next

/
Thumbnails
Contents