Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-40
136 W. országos ülés 1902 délnek és délkeletnek folyik, ezek bizonyos mértékben, épen kiviteli piaczaink tekintetéből korrekcziót igényelnek és igy az az egy-két összeköttetés, a mely ezen folyamok között feltétlenül szükséges, s a melyek mellett már évtizedek előtt állást foglalt a törvényhozás, a gazdatársadalom és az egész közvélemény, végre megvalósuljon. Ilyen a Duna-Tisza közti kis csatornarész, ilyen esetleg a Károlyvárosig hajózható vizi ut a vukovár-samaczi csatorna, és a mint mondám, azon mellékfolyóknak szabályozása, a melyeken a belforgalom elevenebben kifejlődhetik, hogy ez által is visszaadjuk a gazdaságnak azon erőt, melyet ezen természeti kincsek és előnyök kiaknázása által neki visszaadhatunk. (TJgy van! TJgy!) Hogy a Duna völgyének milyen nagy jelentősége van forgalmi szempontból, azt a Magyar mérnök- és épitészegylet jelenleg folyamatban lévő tárgyalásain egy kiváló hajós szakférfiú, Rapaics igazgató, nagyon ügyesen mutatta ki, midőn a Dunának és főleg a románok által épitett és fejlesztett G-alacznak jelentőségét hangsúlyozta, bebizonyítván azt, hogy Romániából, jelesül Gyurgyevóból pl. gabona a tengeren keresztül Rotterdamon be, a Rajnán le és a Majna-csatornán át Frankfurtba olcsóbban jön, mint ezt Budapestről fel a Dunán, a meddig hajózható, és igy aztán Majna-Frankfurtba el lehetne juttatni. Az a konkurrenczia tehát, a mely ezáltal gondolkodóba ejthet és előáll, az a felelevenedés, a mely a Duna völgyének kihasználása által gazdaságunkra ós kereskedelmünkre háramolnék, a jövőnek oly problémája, a melylyel, azt hiszem, még foglalkozni fogunk. Mezőgazdaságunkkal -szoros kapcsolatban állanak azon iparágak,_ a melyeket első sorban a mezőgazdaság tájnál. És itt csak sajnosán lehet felemlítenem, hogy annak idején az ország tehetősebbjei — a mint ez Beksics Gusztáv t. képviselőtársam munkájában oly szépen ki van fejtve — nem vetették magukat a magyar iparnak ezen ágazatára (TJgy van! TJgy van!) és nem merítettek példát az angol vagyonos osztály törekvéséből. Pedig mennyivel más képet mutatna ma a magyar gazdasági ipar, hogyha ezek a nemzeti erők leköttettek volna annak szolgálatára! (TJgy van! TJgy!) De talán még ma sem késő. Francziaországban láttunk egy törekvést, a mely szintén fényesen bevált, a répaczukorgyártás körében a megoszlott kisebb gazdasági czukorgyárak felállítása, sőt most az u. n. czukorléátvételi állomásoknak felállításában. Hogy ezzel mit nyer a gazda, ismét mennyi mellékterményt értékesíthet, mely eddig a gazdaságában vissza nem maradt, azt bizonyítanom felesleges. (TJgy van! TJgy van! jobbfelöl.) És csak kívánatos volna, r hogy ez a fejlődés nálunk is talajra találjon. (Élénk helyeslés.) De ha egy másik foglalkozási térre térünk is át, és ez az ipar és kereskedés helyzete Magyarországon, (Zaj és mozgás balfelöl.) sajnálajanuár 29-én, szerdán. tosan látjuk, hogy e téren is pangás van, hogy ezek a vállalatok is a legnagyobb nehézségekkel küzdenek. Kifejtette ezt a miniszter ur is expozéjában és felszólalásában. És ha mi a jövendő iparpolitika feladataival foglalkozunk, ugy első sorban egyre okvetetlenül gondolnunk kell. És ez az, hogy legelsőbben meglevő iparainkat igyekezzünk megtartani, és igy bocsátkozzunk ujabb ipar teremtésébe. (Felkiáltások a bál- és a szélsőbaloldalon: Mit mond Hegedüs!) Mert az ország hitelét semmi sem bánthatja annyira, mint hogyha az ipari vállalatok egymásután lennének kénytelenek üzemeiket megszüntetni. (Zaj a szélsőbalon, felkiáltások: Ipar- és kereskedelmi bank!) Igen megnyugtató az a nyilatkozat, melyet a t. pénzügyminiszter ur a pénzügyi bizottságban is tett, (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) midőn az állami ipartelepek munkásságáról szólt, kijelentvén, hogy azoknak szélesebb alapokon való fejlesztését nem óhajtja, hanem inkább a már meglevőknek intenzivebb fejlesztését kívánja, hogy a magániparnak konkurrencziát ne csináljanak, hanem csak oly iparágakat karoljanak föl, a melyek nálunk még nem kultiváltattak vagy nem voltak kultiválhatok. Azt hiszem, mindnyájan megnyugvással fogadhatjuk ezt a nyilatkozatot, amenynyiben a mai válságos helyzet legkevésbbé sem teszi kívánatossá, hogy a magániparral az állam mint nagyiparos versenyre kelljen. (Elénk helyeslés.) A pénzügyi bizottság jelentése már ráutalt arra, hogy mit jelentenek Magyarországon ezen nyers alapokra fektetett magyar közgazdaságban azok a beruházások, a melyeket évek hosszú sora óta a kormány tényleg teljesít, és a törvényhozás mindig készséggel megszavazott. A lefolyt tíz esztendő alatt csaknem 600 millió korona az a befektetés, melyet az állam részben külön törvényhozási intézkedésekkel, részben a költségvetések keretében az ország közgazdaságának nyújtott. De nem is lehet ez másképen. Az ilyen tőkeszegény országban, a hol az állam szükségleteire sokat elvonunk, valamit vissza is kell adni. És ha gazdasági fellendülésünk jövőjére gondolunk, lehetetlen elzárkóznunk az elől, hogy e beruházások nagyobb mértékben ne folytattassanak, és ezt másképen, mint az állam hitelének ujabb igénybevételével alig tehetjük. Mert ha ezt a termékenyítő erőt, a beruházásokat most vonnók el az országtól, akkor gazdasági fellendülésre a közel jövőben nem számithatunk. Rakovszky István: Uj adósságok! Miklós Ödön: T. ház! Az állam bevételeinek fokozására igen természetesen nem elégségesek mindazok a módok, melyekkel az adózó polgárok áldozatkészségére appellálunk. Vannak intézkedések, a melyeknek igénybevétele és keresztülvitele az állam jövedelmeket fokozhatja a nélkül, hogy ez az állampolgároknak különös megterheltetésóvel járna. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Például! ?)
