Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-40
132 40. országos ülés 1902 január 29-én, szerdán. csak egyes jelenségekre óhajtok utalni a költségvetés általános tárgyalásánál, hosszú lennék, ha mindazokra, a melyek elhangzottak, már most válaszolnék. T. ház! Az előadó ur tegnap igen helyesen rámutatott arra és kiemelte, hogy mit jelent különösen a mai súlyos gazdasági helyzetben az a jelenség, ha egy országnak államháztartása rendben van, ha az ország szükségletének költségvetésszerü összeállítása és e költségvetési szükségleteinek mikénti fedezése a komoly bírálatot megbírja, rámutatott arra, hogy egy országban, a mely hitelével a küldföldhöz fordul, a mely jóformán egész gazdasági életének nyers berendezése folytán rá van utalva a mások szigorú bírálatára, ez a rendezett államháztartás egy oly tényező, melyet kicsinyelni nem lehet. Hogy az ország súlyos gazdasági viszonyok közt van, hogy közállapotaink terhesek, azt senki sem tagadhatja. Elismerte ezt és ennek kifejezést is adott a pénzügyminiszter ur, midőn mély hazafiúi fájdalomtól eltelt szavakkal vezette be a költségvetést itt a ház előtt és óva intett, épen a jövendő nagy feladatokra utalva, a melyeket e nemzetnek még meg kell oldania, a túlkapásoktól. Épen azért nem veszi rossz néven tőlem Kossuth Ferencz t. képviselőtársam, ha tegnapi azon megjegyzését, mintha a t. miniszter ur dicsekednék a költségvetésével, vagy dicsekednék a zárszámadások által elért pénzügyi eredményekkel, én sem a miniszter ur eddigi működéséből, sem általában a kormány eddigi tevékenységéből, de legkevésbbé azon komoly hangból, a melyet a t. miniszter ur expozéjának előterjesztése alkalmával itt hallatott, kimagyarázni nem tudom. Mindent ráfoghatunk talán a t. miniszter úrra, de az, hogy dicsekedni szokott volna, nem tulajdonsága. Rakovszky István: Dicsekedni a miniszterelnök ur szokott! (Zaj.) Miklós Ödön: Azt a miniszter ur bizonyára nem a maga érdemének tudja be, hogy az ország ilyen erőkifejtésekre képes, hanem igenis érdeme a miniszter urnak és a kormánynak az, hogy a nehéz és súlyos viszonyok között a kormány figyelme kiterjed az állami élet minden ágazatára és főleg azokra, a melyeknek istápolása feltétlenül szükséges és e mellett óvatosan őrködik az államháztartás egyensúlya körül. (Igás! Ugy van! jobbról és a középen.) De épen azon megjegyzése a miniszter urnak, a melyben pénzügyi figyelmeztetését megtette, a jövendő nagy feladatokra czélozva, bennem is némi aggodalmat keltett, mert hiszen az eddigi nagy áldozat, a nemzetnek eddigi nagy pénzügyi igénybevétele, a melyet ez az ország bámulatos szívósságánál fogva megbírt, eltekintve egyes intézményektől, inkább csak a keretek megalkotására szorítkozhatott mindeddig. Megalkottuk a kereteket, a melyeknek körében önálló gazdasági berendezkedésünk végczélja felé haladunk, de magukban ezekben a keretekben még rendkívül sok tennivaló van. Ki kell fejleszteni, ki kell építeni egész gazdasági belszervezetünket, reformálni közigazgatásunkat és általában adminisztrácziónkat. Különben is belügyi dolgainkon még annyi munkálkodásra van az országnak szüksége, és anyagi ereje ebben az irányban annyira igénybe veendő még, hogy ha ezekkel szembenézünk, nem lehet egyes aggályos jelenségek előtt szemet hunyni. (Ugy van! Ugy!) Én tehát, ha a t. ház türelmével vissza nem élek, épen ezen egyes jelenségekre óhajtanám a t. ház szives figyelmét felhívni. (Halljuk! Halljuk!) A főbb keretek, mint mondám, meg vannak alkotva, de ezekbe a keretekbe kép is kell és e képeknek szerintem az ország nyüzsgő, eleven sikeres munkáját kell mutatni, melyben az országnak minden egyes munkára képes és szorgalmas fia komoly törekvésének biztos eredményét szemlélhesse. — És ha ezt szem előtt tartjuk és azon nagy rétegzetekre gondolunk, a melyek foglalkozási körök szerint az ország lakosságát alkotják, akkor mindenekelőtt a földbirtokos osztály viszonyai azok, a melyekkel első sorban foglalkozni kell, azon ismert fénynél fogva is, hogy lakosságunk háromnegyed részét épen a földbirtokkal foglalkozók, vagy a földbirtokból élők alkotják. A birtok-statisztikára tekintve, ismeretes az a körülmény, hogy az ország állandó üzemmel biró gazdaságainak száma — levonva tehát tisztán az erdő- és legelő-gazdaságokat, a melyek mint üzemgazdaságok nem szerepelhetnek, — ma 2,388.482. Ezen gazdaságok eloszlása szerint az 1—5 holdig terjedő gazdaságok száma 1,279.718, az 5—10 holdig terjedő gazdaságok száma 1,049.097. Tehát 2,328.000 körülbelül azon gazdaságok száma, a hol az állandó üzemmel 1—50 holdig terjedő aránylag kis területen folyik a gazdálkodás; ós ha hozzászámítunk még egy felsőbb kategóriát is, hogy ezen kisebb gazdaságoknak egész csoportját megalkothassuk, mondjuk, az 1 —100 holdig terjedő gazdaságokat, ezeknek össz--száma2.364,000-et képvisel ós ezek 11.171,921 hektárra terjednek ki. — A nemzet lakosai e nagy rétegzetének ereje tehát a nemzet ereje is. (Helyes. Ugy van! Ugy!) Hogy ezen kisgazdaságok és gazdálkodók egy részének helyzete milyen súlyos és hogy milyen válságokkal küzd, azt pénzügyi bizottsági tárgyalásaink folyamán bátor voltam részletesebben én is kifejteni, sőt e házon kivül is foglalkozván e kérdéssel, visszaélnék szives türelmükkel, ha erre most részletesen ki akarnék térni. (Halljuk! Halljuk!) Ezen tárgyalásaink folyamán felmerült félreértések azonban azon kijelentésre késztetnek, hogy az itten felemiitett birtokoknak körülbelül 20°/ 0-a, vagyis 400—450,000 birtokos olyan súlyos helyzetben van, mint azt az emiitett helyeken vázolni szerencsés voltam, hogy ezeknek a birtokoknak viszonyaival foglalkozni kötelességünk, hogy ezeknek az állapotoknak javítása az állami tekintély bevonásával
