Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-40
128 W. országos ülés 1902 január 29-én, szerdán. Tudomásul vétetik, Bemutatom a n.unkácsi állami elemi iskolák tanítóinak Nedeczey János képviselő áltai beadott kérvényét, fizetésük rendezése tárgyában; a karászi gör. katb. tanítóegyesületnek Farkas Balázs, a gyergyói kerületi tanítóegyesületnek Lázár Menybért képviselő által beadott kérvényét az országos tanítói nyugdíjtörvény méltányos módosítása iránt. Tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Nyegre László jegyző: Plósz Sándor igazságügyminiszter ! Plósz Sándor igazságügyminiszter: T. báz! Van szerencsém a magyar polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslatot (írom. 102) indokolásával együtt benyújtani. Kérem a benyújtott törvényjavaslatot kinyomatni, szótosztatni és előzetes tárgyalás végett az igazságügyi bizottsághoz utasítani. (El/enzés.) Elnök: A polgári perrendtartásról szóló javaslat ki fog nyomatni, a báz tagjai között szét fog osztatni, előzetes tárgyalás végett ,pedig az igazságügyi bizottsághoz utasittatik. (Éljenzés.) Következik az indítvány- ós interpelláczióskönyvek felolvasása. Nyegre László jegyző: Tisztelettel jelentem, hogy az inditványkönyvben ujabb bejegyzés nincsen. Az interpellácziós-könyvbe azonban a következő interpellácziók vannak bejegyezve: január 29-éről, Zboray Miklós, a biztosítási törvény megalkotása és életbeléptetése tárgyában a kereskedelemügyi és igazságügyminiszterekbez és Nessi Pál, az általános jövedelmi pótadó kivetésénél számításba bozandó kamatok tárgyában a pénzügyminiszter úrhoz. Elnök: Az interpellácziók a szokott időben fognak megtétetni. Következik az 1902-ik évi állami költségvetés általános tárgyalásának (írom. 68) folytatása. Illyés Bálint jegyző: Hortoványi József! Hortoványi József: T. báz! A költségvetés el vagy el nem fogadása iránt, eddig ugy láttam, a bizalmi kérdés döntött, a mennyiben sokan azért nem fogadják el a költségvetést, mert nem viseltetnek bizalommal a kormány iránt. Én ezt a bizalmi kérdést inkább személyes természetűnek tartom, a mi nem elégséges arra, hogy a költségvetés el vagy el ne fogacltassék. Ezért én nem fogadom el a költségvetést azon rendszer miatt, a melyben az országot közel 30 év óta már kormányozzák, (Élénk helyeslés a hal- és a szélsöbalolda'on.) mert ez a rendszer £LZ. cl. mely megfeledkezett arról, hogy ez az ország első sorban földmivelő, agrár-állam, s a mely annak érdekeivel nemcsak nem törődött, de azt az anyagi tönkrejutás szélére juttatta. Másodszor e rendszer az Ausztriával való közös viszonyunk rendezésénél oda működött, hogy ez országot gazdasági tekintetben osztrák gyarmattá sülyesztette alá. (Ugy van! a bal- és a szélsubáloläalon.) Nem foglalkozom ennek bebizonyítására statisztikai adatokkal, sőt még csak elméletekkel sem, hanem egyes, a legközelebbi múltból vett történelmi tények felsorolásával igazolom azt, hogy ebben a rendszerben tovább ez országot kormányozni nem lehet. (Halljuk ! Halljuk!) Az 1848-diki, sőt az ezeket megelőző küzdelmek alapja és indoka nemcsak a szabadságdiadalának kérdése volt, hanem egy nagy átalakulási proczesszus, a melyben két döntő tényező küzdött egymással: a földbirtok mint tőke és másodszor a pénztőke. A régi korlátok, a melyek a földbirtokot megkötötték, lassan lehullottak és azt szabaddá tették. így nálunk is akkor, a midőn országunknak egyedüli eltartója, egyedüli táplálója maga a földbirtok volt, kezdett jelentkezni egy másik tényező: a pénz és ekkor bekövetkezett az az időpont, a midőn a földbirtok-gazdálkodásnak lassankint át kellett alakulnia pénzgazdasággá. Ebben az átalakulási proczesszusban látjuk a küzdelmét a nemzeteknek. Különösen nálunk, a mi agrárállamunkban a negyvenes években már megkezdik az előkészületeket, megkezdi különösen Széchenyi István, a ki a gazdasági téren előre intézkedik és előre gondoskodik csatornázásról, gondoskodik egyéb intézményekről, hogy előkészülhessen az ország; maga Kossuth Lajos megalkotja az u. n. védegyleteket, hogy a hazai ipar pártolásával mentse meg a bécsi konkurrencziával szemben a mi szerény iparunkat; azonban csakhamar bekövetkeztek az 1848-iki események. Ekkor megalkották ugyan az alapot, a mely Magyarország önállóságát és függetlenségét biztosítsa; azonban az akkori idők lehetetlenné tették, hogy továbbra is létesüljenek oly intézmények, a melyek az átmeneti időszakban a magyar gazdának és a magyar birtokosnak érdekeit biztosítsák mindaddig, a mig ez az átmeneti proczesszus tart. (Ugy van! balfelol.) A negyvennyolczadiki események lezajlása után (Halljuk! Halljuk!) következik az abszolutizmus, a mely, a mily kíméletlenül bánt politikai tekintetben az országgal, meg kell hagyni neki azt: vigyázott ennek a gazdasági érdekeire, vigyázott azért, mert egy nagyon jó adóobjektumot talált; nem érintette ezeknek gazdasági létkérdéseit, sőt azoknak rendezésével a régi úrbéri viszonyok megszüntetése, azoknak teljes befejezése, telekkönyvek behozatala stb. által, meg kell vallanunk, anyagi tekintetben jólétünk még inkább emelkedett. Azonban ennek megszűntével a 60-as és 70-es években kezdődik egy uj korszak és ebben a korszakban első és egyedüli kibontakozási ut volt a Magyarország és Ausztria közötti közjogi viszonyokat rendezni. De ekkor sem gondoltak arra, hogy letegyék az alapot Magyarország gazdasági önállóságának és fejlődésének biztosítására és átmenetileg az ország gazdasági jövőjének alakulásához. Ekkor következett az u. n. liberális rendszer, a midőn a kormánypárt többsége ebben az
