Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-39

39. országos ülés 1902 január 28-án, kedden. 121 Arra nézve, hogy milyen másképen gondolkoznak más államokban, legyen szabad csak egy kis hirt felolvasnom — nem néppárti újságból ollóztam ki — a Budapesti Hírlapból. Ez a bir szól a New-Yorkban egy pár hónappal ezelőtt megtartott polgármester-választás előzményeiről, és pedig a következőkben : »New-Yorkban most van a polgármester-választás. Két párt áll egymássál szemben: a reform-párt és a Tamany-párt. Az utóbbi a new-yorki plutokraták pártja, s minden követ meg is mozgat hathatós eszközével, a pénzzel. Félmillió dollárt oszt szét holnap ez a párt New-York szegényei között, hogy az ő jelöltjére Sheherd-re szavazzanak. A reform-párt épen az ellenkezőjével akar hatni a választókra, s ugy látszik, ezen a párton van a papság. Holnap ugyanis imádkoznak New-York számos templomában, hogy a reform-párt jelöltje Low kerüljön ki győztesen a választásból. Ugyanezekben a templomokban kortes-beszédeket mondanak, s a szónokok erősen elitélik a Tamany-pártot, hogy fél millió dollárral akarja megvásárolni New-York polgármesteri székét. A reform-pártnak különben még egy erőssége van, az ő jelöltjükre szavaz Amerika elnöke, Rosevelt is, a ki a választásra Washingtonból New-Yorkba utazik.« T. képviselőház! Ki merné mondani, hogy a szabad állam ezzel a reakczió szolgálatába lépett? Hiszen ez nem azt mutatja, hanem azt, hogy még egy olyan állam is, mint az EgyesültÁllamok, mely szaturálva van a szabadság és a szabadelvüség eszméjével, belátja, hogy a hol egyszer a korrupczióval kell harczolnia, sikeresen mással, mint a vallás erejével, nem képes felvenni a harczot; és az ily állam is súlyt fektet arra, hogy a nemzet csak a tiszta erkölcs alapján állhat fenn és fejlődhetik. Önök azonban egészen máskép gondolkoznak. Önök a mi hasonló irányú törekvésünket egyszerűen lehetetlenné akarják tenni. Más államokban a kisebbséget megbecsülik, önök egyszerűen proskribálják, le akarják szorítani a politikai élet mezejéről. De különben mi mást is várhatnánk mi, az önök szabadelvüségétől és szabadságszeretetétől, mint rablánczokat ? Azonban erős hitem és meggyőződésem, hogy azt szét fogja tépni az ország keresztény népének tántoríthatatlan hazaszeretete és hithüsége. (Éljenzés a néppárton.) És most áttérek, t. képviselőház, a jelenleg napirenden levő aktuális kérdésekre, első sorban a kiegyezés kérdésére. (Halijuk I Halljuk!) A múlt országgyűlésről maradt reánk örökségképen a vám- és kereskedelmi szerződésnek Ausztriával újból való megkötése, a melynek egyik legnagyobb akadályául az szolgált, hogy Ausztriában a pártok oly bomlasztólag hatottak az osztrák parlamenti viszonyokra, hogy Ausztria úgyszólván megszűnt alkotmányos tényező lenni. Az 1896-ik évi képviselőválasztással, a mely mindennek volt nevezhető, csak alkotmányos küzdelemKÉPVH. NAPLÓ. 1901 —1906. II. KÖTET. nek nem, a Bánffy-kormánynak az volt a czélja, hogy miután Ausztriával a kiegyezést alkotmányos utón többé létrehozni nem lehet, oly többséget szervezzen, a mely a törvény egyenes mellőzésével és kijátszásával, az alkotmány ellen irányzott merénylettel a nemzet egyenes kárára és veszélyére hozza létre ezt a kiegyezést. Sikerült is ilyen többséget létrehoznia, azonban az egyesült ellenzék összetartásának, erélyes fellépésének sikerült megakadályozni, hogy a többség a nemzetnek árulója lehessen. A t. miniszterelnök ur a kérdést az általa feltalált formulával ideiglenesen rendezte, csak provizóriumos állapotot teremtett, miáltal időt ós haladékot nyertünk a kérdésnek végleges rendezésére. Hogyan és miként akarja a t. miniszterelnök ur ezt a kérdést rendezni, arról semmiféle tudomásunk sincs. Azonban némileg megvilágítják a helyzetet az újévi beszédek, de különösen az a jelenet, a mely Ausztria fiókparlamentjében, a Lloyd-klubban, legközelebb lejátszódott. (Derültség a néppéirton.) Ebből azután megtudtuk azt, hogy a szabadelvű párt a közös vámterület alapján áll; megtudtuk azt, hogy a 12-ik órában vagyunk, és hallottuk a miniszterelnök urnak azt a dicsekvését, hogy az ország közvéleménye az ő politikája mellett döntött. Rakovszky István : Száli! Száli! Buzáth Ferencz: Hát, t. képviselőház, én alkotmányos szempontból nem vonom kétségbe, tökéletesen igazsága van a t. miniszterelnök urnak, a többség az ő politikája mellett nyilatkozott. De azt az egyet már merem tagadni, hogy önök a nemzettől másra nyertek volna felhatalmazást, mint az 1867: XII. t.-cz.-nek végrehajtására és pedig vagy a közös vámterület, vagy pedig az önök által kétségbevont, de a Széli-formulának most már semmiféle magyarázást nem tűrő értelmezése szerint az önálló vámterület alapján. Már most kérdem én a t. miniszter úrtól: képesek-e erre, vagy sem ? Ha nem képesek, miért nem világosították fel a nemzetet a választások alkalmával ? A miniszterelnök urnak már akkor is ismernie kellett a helyzetet; meglepetésszerüleg az azóta bizonyára nem változott. Nem tette. Miért ? Mert nem volt hozzá bátorsága, mert ha lett volna, ma nem dicsekedhetnék ezzel az óriási többséggel, a melyet a törvényes jognak védelme czimén a nemzettől kicsikart, de a melyet most cserben hagyni készül . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Mit akarok cserben hagyni? Buzáth Ferencz: Cserben akarja hagyni a törvényes alap védelmét. Azt is mondja a miniszterelnök ur, hogy a 12-ik órában vagyunk. Hát mit titkolóznak? Önöknek, mint valóságos belső titkos tanácsosoknak megengedem, hogy egymás közt sok titkolni valójuk van, (Derültség a néppárion.) de a nemzet előtt senkinek semmi körülmények között 16