Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-39
39. országos ülés 1902 január 28-án, kedden. 117 nók. Hogy mennyire. nem a helyzet ismeréséből vagy — hogy enyhítsek a kifejezésen, félreismeréséből (Derültség jobbfelöl.) — származik a t. pénzügyminiszter urnak e nyilatkozata, erre nézve szolgáljanak bizonyítékul a következő adatok. (Halljuk! Halljuk'.) Az elmúlt évben 514.263 birtok cserélt gazdát, ebből egy negyedrész örökség, a legtöbb kényszereladás, árverés folytán. Ezen egy esztendőben bekebeleztek 678 millió koronát, — 334 millió koronát visszafizettek, — egy év alatt tehát 344 millió korona uj teher kebeleztetett be. De hogy mennyire mobilizálódik nálunk az ingatlan, ezt az állami jogilletékekbó'l befolyó jövedelemből is megállapíthatjuk, mert e czimen az országnak 46,250.000 korona bevétele volt. Barta Ödön: Nagyon szomorú bevétel! Buzáth Ferencz: A bélyegből pedig befolyt 30,660.000 korona. Ebből meg következtetni lehet arra, hogy a perek ijesztő módon szaporodnak és hogy az ország fizetési kötelezettségének mennyire nem képes eleget tenni. Hogy a személyi hitelt is mily óriási mértékben igénybe veszik Magyarországon, e részben én nem nézem a bankok kimutatásait, mert én a költségvetés egy tételéből ezt körülbelül, ugy nagyjából, meg tudom Ítélni, ha sz államnak a bélyegzett űrlapok jövedelméből 4,003.911 korona bevételét tekintem. Hogy nem állunk jobban az állami bevételeknek egyéb ágaiban sem, erre nézve legyen szabad csak néhány adatot felhoznom. Az egyenes adónál 225,851.664 korona bevétellel szemben 60,272.000 korona hátralék szerepel. (Halljuk ! Halljuk! balfelnl.) A fogyasztási adóknál 176,937.000 korona bevétellel szemben 39,073.000 korona hátralék van. A késedelmi kamatoknál 2,073.000 korona a bevétel, és, t. ház — erre különösen kérem becses figyelmüket •— a míg végrehajtásokra, adóbeszedésekre csak 57.000 frt és 371 korona volt előirányozva, tényleg 1,035.994 korona folyt be. /Élénk mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) És, mig e czimen 1899-ben csak 470.000 korona volt a hátralék, már 1900. évben e mellett az óriási bevétel mellett is 1,563,525 koronát tett az ki. (Mozgás és Saj a bal- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások bal felől: Gyönyörű haladás!) Ezek az adatok igenis igazolják, hogy a nemzet ellenálló ereje teljesen megtörött és hogy az állam bevételei többé nem a nemzet gazdasági és pénzügyi erőforrásaiból táplálkoznak; hogy a nemzet fizetési kötelezettségének ma már egyáltalán teljesen képtelen eleget tenni; szükségletei egy nagy és tekintélyes részének fedezésére hitelt kénytelen igénybe venni, a minek a jövőben is előreláthatólag bekövetkezendő ismétlése folytán előbb-utóbb be fog következni az, hogy a hitelforrások bedugulnak és ez állami életünkben is nagy zavarokat fog előidézni. (Ugy van! balfelöl.) Ily körülmények között, valóban nem marad más hátra, mint hogy a legszigorúbb takarékosság elvét alkalmazzuk, hogy a költségvetést revideáljuk és onnan minden felesleges kiadást ki kellene törölnünk. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A rohamos haladást és fejlődést lehetőleg mérsékelni, fokozódó igényeinket pedig redukálnunk kell (Ugy van! balfelöl.) és fel kellene hagynunk mindenféle modern újítással, mert ezek rengeteg pénzbe kerülnek, s mert ha ezeket nem teszszük, ugy erős hitem és meggyőződésem, hogy nagy bajok előidézőivé lehetünk. Különben a helyzet nehéz voltát beszédének egy másik részében maga a jjénzügyminiszter ur is elismeri, a midőn azt mondja: »Az ország közgazdasági helyzete, különösen mezőgazdaságunk, iparunk és kereskedelmünk általános pangás és válság között él,« Ebből láthatjuk, hogy a zárszámadás eredménye az ország teherviselői képességével nincsen arányban és ha az eredmények a zárszámadásban fényesek is, ez sok egyéb más körülménynek tudható be. Betudható első sorban adórendszerünk hibáinak, a melyek szerint az állampolgárok egyenesen ki vannak szolgáltatva az adóközegek önkényének és visszaélésének, a kik tetszésök szerint fokozhatják az adót addig, a meddig a pénzügyi kormányzatnak tetszik, (Ugy van! a baloldalon.) másrészt az adóbehajtás körül kifejtett óriási tevékenységűknek, a melyre buzdítást egyenesen a pénzügyi kormányzattól nyernek, a midőn a rendes szükségleten kivül az adóbeszedés és adóbehajtás körüli működésre, jutalmazásokra és kitüntetésekre még külön 884,000 koronát fordítanak a költségvetés szerint. (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) Betudható az továbbá az indirekt adóknak is, a melyeknek jövedelmei immár megközelítik egyenes adóbevételeinket. Szóval egész határozottan megálmpithatjuk azt, hogy az egyenes ós közvetett adók nyomasztó súlya alatt görnyedő mai nemzedék nehéz közgazdasági helyzetének felidézésében ezen faktoroknak tekintélyes részök van. (Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ily körülmények között kiváló fontossággal birna az uj adóreform kérdése. A t. pénzügyminiszter urnak egyik elődje, Wekerle Sándor, már 1893-ban kilátásba helyezte azt. A t. pénzügyminiszter ur először az 1899iki költségvetés tárgyalása alkalmával emlékezett meg róla, az 1900-iki költségvetés tárgyalásakor pedig azt mondotta, hogy ezen adóreformok egy része kész, azonban azokat azért nem terjesztheti elő, mert a képviselőház utolsó ülésszakát nem tartja tárgyalásra alkalmasnak. Most meg azt mondja, hogy ezen adóreformok egy része igaz hogy kész, de most meg azért nem terjesztheti a ház elé, mert ezen adóreformok a terheknek bizonyos apasztásával fognak járni, már pedig az ország közgazdasági helyzete oly súlyos, hogyha ezeket az adóreformokat most léptetnék életbe, ez az államháztartás egyensúlyában zavarokat idézne elő. Ezzel szemben áll