Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-39

39. országos ülés 1902 január 28-án, kedden. 115 nem fogadhatom el a költségvetést általánosságban még a részletes tárgyalás alapjául sem, hanem bátor vagyok pártom nevében egy határozati javaslatot beterjeszteni. (Halljuk! Hall juh! olvassa) : »Határozati javaslat: A kormány maga is kénytelen elismerni az ország anyagi helyzetének súlyos hanyatlását, az államháztartás költségeit mégis folyvást növeli, az adózó polgárokra rótt terhek folytonos növekedése immár a nemzeti tőkét, magát az adóalapot támadta meg. A kormány politikája, mely az ország érdekeit idegen befolyások érvényesülésének szolgáltatja ki, gazdasági téren tanúsított magatartásával lehetetlenné teszi, hogy a nemzet adózó képessége a növekedő szükséglethez viszonyítva arányosan gyarapodjék. A kormány gyarló politikája egyetlen lépéssel sem viszi közelebb a nemzetet az egységes nemzeti magyar állam kiépítéséhez, az állam egységét veszélyeztető széttagolási törekvésekkel szemben pedig nem eléggé erélyes. (Igaz! TJgy van! a ssélsobalóldalon.) Milliárdnyi összegre rugó adóbevételeink és törvényszabta joga és kötelessége daczára a kormány nem akarja, vagy nem képes az ország gazdasági önállóságának, függetlenségének és az ennek nyomán várható anyagi jólétnek előfeltételeit megteremteni, sem pedig a pusztuló gazdasági tényezők kizsákmányolását meggátolni. A kormánynak a 67-es alaphoz minden áron való ragaszkodásában nyilvánuló kishitűsége megakadályozza a nemzet jogos aspiráczióinak megvalósulását. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ugyanez a szellem az osztrák kapzsiság szolgálatába tereli az ország közgazdaságának legfontosabb érdekeit. (Igaz! TJgy van! a szélsobalóldalon.) A kormány készületlenül áll a nemzetközi szerződések lejártának küszöbén, teljes bizonytalanságban hagyja a nemzetet a minden oldalról ellenünk készülődő támadásokkal szemben. Költségvetési jogunkat sérti a kiadások nagy részének eltitkolása által, mig viszont a bevételek önkényes előirányzásának segélyével tőkéket gyűjt az állampénztárban a helyett, hogy a legterhesebb adónemek leszállítását lehetővé tenné. (Igaz! TJgy van! a szélsobalóldalon.) Minthogy a kormány saját programmja megvalósítását sem birja beváltani és saját közjogi alapja törvényeit sem birja végrehajtani, annak pedig, hogy az ország elérhesse politikai és gazdasági önállóságát és függetlenségét, teljes erejével útját állja: a képviselőház nem viseltetik bizalommal a kormány iránt és bevett szokása szerint a költségvetés megszavazását bizalmi kérdésnek tekintvén, a benyújtott előirányzatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadja el.« (Hosszas élénJc tetszés, éljenzés és taps a szélsobalóldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem, (Szünet után.) Az elnöki széket Dániel Gábor foglalja el. Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsobalóldalon: Halljunk most már valakit a túloldalról!) Buzáth Ferencz képviselő ur következik a szólásra. (Mozgás és zaj jobbfelöl. Felkiáltások : Helyre! Helyre!) Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyüket elfoglalni. Buzáth Ferencz: T. képviselőház i (Halljak ! Halljuk!) Az országgyűlés egyik legfontosabb teendőjét kell, hogy képezze az állami költségvetés megbirálása, mert ebben jut kifejezésre a kormányzatnak összes ténykedése és az állami bevételek czélszerü és üdvös felhasználása; mert ebben kell keresnünk és találjuk is meg azon helyes irányt, mely az ország népe jólétének, boldogságának és a nemzet jövő fejlődésének képezi alapját, kiindulási pontját. A költségvetésben tehát mindenképen kifejezésre kell jutni a nemzeti érdekeknek és mint ilyennek ki kell terjesztenie figyelmét a legnagyobb kérdésektől a legkisebb érdeküekig. Ezen szempontok figyelembe vétele mellett kétséget nem szenved, hogy a költségvetés nem csupán pénzügyi, hanem közgazdasági és politikai tekintetekből is mérlegelendő, sőt mondhatjuk, hogy ezek egymással szorosan össze vannak forrva és mint ilyen kell, hogy a bírálat tárgyát képezze. T. ház! A modern állam egész erejével hódol a czivilizáczió eszméjének, az állami élet mintaszerű berendezkedése és az állam hatalmi erejét növelni czélzó törekvése folytán, egész verseny fejlődik ki a nemzetek között. A fokozatos fejlődés és haladás eszméje mindinkább leszorul, mert mindent egyszerre birni óhajt, semmiben visszamaradni nem akar és ez útjában haladna is a végletekig, ha ez nem merítené ki az anyagi erők kutforrását. Ha pedig ebben az útjában feltartóztatják, beáll a visszaesés, nyomában a bajok egész sorozata és az általános elégedetlenség támad. Ez a kép, t. ház, ráillik állami életünkre is, sőt mondhatjuk, áldozatai lettünk a czivilizácziónak, mert minden előrelátás, minden ok nélkül szakítottunk állami életünk hagyományaival, szokásaival, kivetkőztettük nemzetünket igaz magyar jellegéből, (TJgy van! a néppárton.) hódoltunk és hódolunk a nemzetközi divatnak és felfogásnak, soha sem azt nézzük és soha sem keressük, hogy mire is volna tulajdonkép szükségünk, hanem, hogy mi az, a mivel másokat megelőzhetünk, fölülmúlhatunk, de a mit sok esetben nélkülözhetünk. (TJgy van! a néppárton.) Az önök u. n. szabadelvű politikája is ebbe a nemzetközi labirinthusba tévedt és most nem találják meg a kivezető utat. A napi események kényszerítő hatása alatt elismerni kénytelenek ugyan, hogy baj van itt is, ott is, de az irányt megadni képtelenek, mert cselekedeteikben és tetteikben meg kell óvniok a szabad-