Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-39

39. országos ülés 1902 január 28-án, kedden. 109 kok. Előbb-utóbb azonban mégis be fog következni az, hogy az országnak egy része azért fog dolgozni, hogy eltartsa az országnak másik részét, a hivatalnoki részt, (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) még j3edig nagyon szegényesen lássa el, ugy, hogy a hivatalnokok jogosan panaszkodnak arról, hogy fizetésükből megélni nem tudnak. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház! A költségvetéssel nem akarok tovább foglalkozni, mit felhoztam, elegendő arra, hogy igazolja azt az állításomat, hogy a költségvetésnek egész irányát nem helyeselhetem. Elismerem azonban, hogy a költségvetés iránya természetes következménye azon rendszernek, a mely most uralkodik és a melyet én teljes meggyőződéssel elitélek. (Tetszés és helyeslés a szélsöbalóldalon.) Áttérek most, t. ház, felszólalásomnak politikai részére. (Halljuk! Halljuk!) A mióta a függetlenségi és 48-as párt létezik, soha semmi 67-es kormány iránt bizalommal nem volt és nem is lesz. (Tetszés a szélsöbalóldalon.) A függetlenségi párt soha sem fogja feladni azt az alapot, a melyen áll és nem fogja engedni letördelni ezen alap egyetlenegy részét sem, de ragaszkodni fog ezen alaphoz abban a hitben, abban a meggyőződésben, hogy a jövő az övé, és nem is az övé, hanem a hazáé, a mely csak akkor fog élni, ha független lesz. (Elénk tetszés a szélsöbalóldalon.) Nincs szükségem részletezni a függetlenségi párt programmját; bár helyes lesz, ha az utánam szólók közül néhányan meg fogják ezt tenni, mert a függetlenségi elveket eléggé hirdetni nem lehet, de én már többször megtettem e házban, elég tehát csak azt kijelentenem, hogy pártom és én, magyar hazánk teljes függetlenségét kívánjuk, (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) ezért küzdünk és azért, hogy a független magyar hazában egy szabad, jogegyenlőségben és jólétben lévő nemzet éljen boldogan. (Elénk tetszés a szélsöbalóldalon.) T. ház! Mi csak éppen olyan törvényes alapon állunk, mint a t. túloldal, ámbár jól tudom, hogy sokszor azzal vádolnak minket, hogy mi felforgató szándékokkal vagyunk és ennek következtében bizonyos felső helyeken a mi küzdelmünk nem is rokonszenves. De, t. ház, mi csak ugy mint a túloldal, az 1723-iki törvénynek alapján állunk, mert ha nem állanánk ezen az alapon, ebben az országgyűlésben nem is ülhetnénk. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Az 1723-iki törvény alapján állunk, ámbár jól tudjuk, •— mert a történelem megtanított erre — hogy az említett törvényt az akkori ország nem is spontán fogadta el, mert megvették azokat, (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) a kik megalkották azt a törvényt. Sok példát nem akarok idézni, de megemlítem pl. az akkori alnádort. Nagy Istvánt, a ki a törvényt előterjesztette, s akit 24.000 írttal vettek meg . . . Nessi Pál: Ma többet kérnének! Kossuth Ferencz: . . . Szluha Perenczet pedig, a ki a fő védőszónok volt, csekély 20.000 írttal vették meg és így tovább; megemlíthetném azt is, hogy Csáky bibornokot, a ki a főrendiházban volt a fő szószóló, egy apátság jövedelmével, a szent gotthardiéval vették meg. Hát, t. ház, ámbár a történelem ezt tanítja, mi mégis ezen az alapon állunk, mert mi követni akarjuk mesterünknek tanítását, annak tanítását, a ki legnagyobb tényező volt az 1848-iki törvények megalkotásában. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Legyen szabad felolvasnom, mit irt az én boldogult édes atyám Iratai V-ik kötetének 221. lapján. (Halljuk! Halljuk! Olvassa:) »Az ellentétes érdekek kiegyeztetésére 1848-ban niegkisérlett mód sikerülhetése felől az utolsó szó még nincs kimondva, minthogy az akkori törvények erőszakos hatalommal megtámadtatván, hatályosságukat ki nem fejthették. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az én általam összeférhetetlennek tartott osztrák császári és magyar királyi kumulácziók ellentéteinek az 1848-iki alapon a nemzet megelégedésére kiegyeztethetése vagy ki nem egyeztethetése olyan kérdés, a mely még gyakorlatilag nincs eldöntve.« (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mi is ezt tartjuk, mi is azon iparkodunk, hogy ezt a nagy kérdést, a melytől édes hazánk jövője függ, (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) békés utón kiegyenlítsük és megoldjuk. (Elénk helyeslés a szélsöbalóldalon.) T. ház! Mi mindig azt állítottuk, hogy a 67-es alapon Magyarország államiságát kiépíteni nem lehet és minthogy ugy gondolkozom, hogy a t. túloldal kebelében is van hazafiság és ők is azt kívánják, hogy Magyarország államisága kiépíthető legyen, ha tehát be tudom bizonyítani, hogy a 67-es alapon nemcsak, hogy nem haladt előre az államiság kiépítése, hanem visszafelé hanyatlott, (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) akkor lehetetlen, hogy ne keltsem fel a túloldalt ülő magyar hazafiak keblében azt a vágyat, hogy a 67-es törvényeket törüljük el, minthogy ezen az alapon a magyar államiságot felépíteni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Állításomat röviden bizonyítani fogom: Az 1867 : XII. törvényczikkben a 11. §. megemlíti a magyar hadsereget . . . Barta Ödön: Hol van? Kossuth Ferencz: .... és kimondja, hogy e magyar hadsereg az összes hadsereg kiegészítő része. Hol van a magyar hadsereg? E hadsereg nem létezik, pedig a törvényben benne van a létezési joga; és a magyar hadsereg nem az öszszes hadsereg kiegészítő része, hanem a közös hadseregnek beolvasztott része. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Az emiitett 11. §. azt is mondja, hogy a