Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-39
106 39. országos ülés 1902 január 28-án, kedden. gában véve a társadalom szempontjából vívmány és minden egyéb előhaladásnak feltétele ? A második vívmány, a melyről a költségvetés tanúságot tesz, a valutaügynek közellevő befejezése. Éppen tíz éve lesz e napokban, hogy az első valutajavaslatokat ennek a háznak asztalára letették. Azóta az ország ennek a czélnak érdekében oly áldozatokat hozott, melyek méltán sorakoznak azok mellé, melyeknek árán korábban az államháztartási egyensúlyt állította helyre. Ma pedig, mikor a tizedik évfordulóhoz elérkeztünk, az aranypénz tényleg már forgalomba került és küszöbön állónak mondhatjuk a készfizetéseknek törvényes kimondását. Nagy tévedés, t. ház, ha valaki ezt csak absztrakt vívmánynak tekinti. Mert valójában a valutarendezéssel járó előnyös átalakulást kell, hogy már az első stádiumban is bizonyos fokig az egész forgalom tapasztalja, elkezdve a legmagasabb orgánumtól egészen le a legprimitívebb szervezetig. A mely országnak romlott valutája és a világforgalomban közkelettel nem biró értékrendszere van, annak közgazdasága hasonló azokhoz a hosszan elterülő, sekély partu szigetekhez, melyeket a tenger rendesen horooknyelvvel szokott magától elválasztani. Áldását a tenger közelségének az ilyen sziget ritkán élvezi, ellenben a tenger veszedelmeit soha el nem kerüli. Ingoványos partjai nem alkalmasak arra, hogy világjáró hajó ott kiköthessen, még kevésbbé alkalmasak arra, hogy világjáró hajó onnan útra keljen. A szigetnek lakói nem kapitányok, legfeljebb evezősök, a. kik apró járműveken hordják a termékeket a szigetről az igazi forgalmat közvetítő nagy hajókig és hordják vissza az árukat a hajókról a szigetig. Csöndes időkben ez a képe az olyan országnak, a melynek romlott valutája homoknyelvet alkotott közte és a világforgalom között. (Halljuk 1 Halljuk!) De jönnek a haragvó tenger rombolásának napjai, a mikor hullámai legelsőbben a szigetország védtelen lapályait borítják el. így esik meg, hogy oly ország, a mely a gazdasági fellendülésből nem vehette ki részét, viszont érzi a világforgalom periodikus válságainak pusztítását. Nem volt részese az akcziónak, de alapjaiban megrendíti a bekövetkező reakczió. És ha ennek az elmaradottságnak a megszüntetésére és ha az ilyen veszedelmek ellen való védelem okáért, egy évtizeden keresztül megfeszítettük országunknak erejét és ha végre a ezélt megközelítettük: vájjon ki tagadhatná, hogy ez a vívmány nemcsak az államnak, hanem a társadalomnak is gyümölcsözik? Igenis, oly válságnak közepette, melynek kár volna a jelenségeit még kiszínezni, ezek mégis csak vívmányok, a melyek annyival becsesebbek, ha számbaveszszük, mennyire uralkodó most egész Európában az aggodalom és a bizonytalanság. Egyetlen ország sem tudja, gazdasági értelemben szólva, hogy ezután kik lesznek szövetségesei és kik lesznek ellenfelei? Ámde minden ország tudja, hogy a jövő súlyos megpróbáltatásokat tartogat számára. Nincs hazafi, a ki aggodalom nélkül tudna arra az eshetőségre gondolni, ha ilyen konstelláczióba megzavart államháztartással, szűken dotált kincstárral és rendezetlen valutával sodortattunk _volna bele! Barta Ödön: És elszegényedett néppel! (Ugy van! a sstls'c'ibáloldahn.) Neményi Ambrus előadó: Ha mindezekről a múltban nem gondoskodtunk volna, akkor ezen mulasztásainkat a közel jövőben bizonyára helyre nem hozhatnók. Nincs tehát okunk kicsinyleni azokat az eredményeket, melyeket elértünk és nem tennénk jó szolgálatot az országnak, ha itthon terjesztenők a kishitű kétséget, az ország határán kivül pedig a bizalmatlanságot ezeknek az eredményeknek maradandó volta iránt. Hogy ezeket az eredményeket még csak pillanatnyilag se kompromittáljuk, azért voltunk kénytelenek a költségvetés előkészítésénél sok olyan kívánságot elnyomni, a melynek helyességéről egyformán vagyunk meggyőződve. Ugyanerre a tartózkodásra kell, hogy rászánja magát a t. ház is. Sőt tartoznak ezzel a maguk állásjíontjának talán leginkább a háznak azon tagjai, a kik merész és messze kiható következményekkel járó elhatározásoknak szószólói. Mert ők legjobban érezhetik annak a szükségességét, hogy államgazdaságunk konszolídácziója világszerte elismertessék. Bizonyára nehéz és nem közönséges önmegtagadással járó feladat, (Halljak! Halljuk!) mikor a mellett a mély lehangoltság mellett, a mely elfogta társadalmunknak minden munkás és kereső rétegét, a közönséget oda utaljuk, hogy találjon megnyugvást abban, hogy legalább az állam gazdasága, minden viszontagságoknak daczára, ép, erős és rendezett. Bizonyára nehéz feladat, a mely erős nemzeti fegyelmezettséget feltételez, ha azok után az áldozatok után, melyeket a nemzet az államháztartás egyensúlyáért hozott és azok után, melyeket a valuta rendezéseért elviselt, most ismét csak uj küzdelmeknek, kereskedelempolitikai küzdelmeknek kilátásával biztatják. Ámde biztathatják és jogosan azzal is, hogy a múltnak áldozatai nem voltak hiábavalók, ós hogy az előző évek kedvezését az állam arra fordította, hogy gazdasági védrendszerünknek hézagait kitöltse és uj védelmi eszközöket teremtsen. Meggyőződése szerint azoknak, kik az előzetes tárgyalás alkalmával az előirányzatot elfogadták, ennek a költségvetésnek szilárd rendje is oda tartozik országunk első védelmi eszközeinek sorába. Mert ezt a meggyőződést én is osztom, azért kérem a t. házat, hogy a költségvetés előirányzatát általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Altalános éljenzés.)
