Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-10
10. országos ülés 1901 november ltí-án, szombaton. 61 Lázár Árpád jegyző: Hieronymi Károly!" Hieronymi Károly: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Mielőtt beszédemnek tulajdonképpeni tárgyára, t. i. a képviselőház előtt fekvő válaszfeliratok méltatására térnék át, néhány rövid megjegyzést óhajtok tenni az előttem szólt t. képviselőtársamnak most elhangzott beszédére, különösen annak két tárgyára. (Halljuk! Halljuk !) Az egyik Németországgal fennforgó kereskedelmi viszonyainkat illeti, a másik pedig azt, a mit az iparról mondott. Hogy Németországgal való kereskedelmi viszonyaink felette kedvezőtlenek, hogy azok reánk nézve, ha a német kereskedelmi politika meg 'nem változik, felette károsak lesznek, abban teljesen egyetértek az előttem szólt t. képviselő úrral. Csak egyet jegyzek meg. Azt, hogy a német birodalomnak ez a kereskedelmi politikája eddig nem volt irányunkban nagyon barátságos. (Felkiáltások balfelöl: Annál rosszabb!) Mert hiszen nyers terményeinknek igen nagy részére nézve mindaddig, mig Németország védvámos p>olitikára át nem tért, a német piaezok voltak legjobbak és ezeket a német piaezokat nem a dolgok természetes alakulásánál fogva, hanem főleg és első sorban a német vámpolitika folytán vesztettük el. (Ugy van! Ugy van ! jobbfelöl.) Egyetértek azzal is, hogy most ez a vámpolitika még károsabb irányt követ, mert mig eddig legalább állatterménykivitelünk talált Németországban jDiaczot: most az exorbitáns vámemelés folytán e terményekre nézve is elvesztjük e jüaczainkat. De ezzel szemben nincsen fegyverünk. Mert hiszen a retorziót tiüajdonkéjjpeni fegyvernek nem tekintem. (Ugy van ! Ugy van! jobbfelöl.) Ez talán fájni fog Németországnak, de fájni fog nekünk is. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Nekünk felfogásom szerint nem lehet más reményünk, ámbár ez idő szerint nem sok szól a mellett, hogy ez a reményünk megvalósul mint az, hogy Németország gazdasági helyzete maga fogja Németországot arra kényszeríteni, hogy azt a védvámos politikát, a mely reánk nézve és többi szomszédjaira nézve is egyiránt káros, a saját ipara és saját piaczainak fentartása érdekében, a mire t. képviselő ur is utalt beszédében, kénytelen lesz elhagyni. A másik, a mivel t. képviselőtársam foglalkozott, az ipar kérdése. Azért reflektálok ezekre a kérdésekre, mert alig lesz alkalmam beszédem folyamán ezekre visszatérni. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur szembe állította egymással a gyáripart a kisiparral. Siratja a kisiparnak pangását, hanyatlását és a midőn ennek okait keresi, ezt a pangást és hanyatlást részint az iparképesitésnek nem megfelelő rendezésében, részint ipari szervezetünk hiányos voltában találja. De t. ház, midőn megengedem, hogy ezen mellékokoknak, mert csak mellékokoknak tekintem ezeket, igenis lehet némi befolyásuk; megfeledkezett a t. képviselő ur arról, a mi a fő ok: t. i. a gépeknek feltalálása és általánosítása, mely a termelést az egész világon módosította, a régihez képest teljesen átalakította, és mely a kisipartól annak természetes talaját többé-kevésbhé mindenütt elvonta; megfeledkezett a képviselő ur arról az egész világot átalakító nagy proczesszusról, a mely az addigival ellenkező irányban fejlesztette az egész gazdasági életet. Mert mig ezelőtt a termelés Szabta meg a legtöbb esetben a fogyasztás mértékét, addig most azt látjuk, hogy az egész világon túltermelés van az iparnak majdnem minden ágában. Különösen a gazdaságilag legfejlettebb államoknak az a baja, a mire t. képiviselő ur is rámutatott, t. i. a piaezoknak hiánya, hogy nem tudják termelésüket elhelyezni. Mikor egy ily világátalakitó proczesszussal állunk szemben, akkor elsőrendű fontosságot nem tulajdonithatunk azon okoknak, melyeket a t. képviselő ur különben helyesen felhozott. Hogy micsoda átalakító hatással birt egyáltalában a gépipar, arra engedje meg t. képviselőház, hogy egy nagyon kicsinynek látszó példát hozzak fel, de önkénytelenül rájövök, mert a t. képviselő ur különösen a czipőiparra utalt és azt mondta, hogy az most már a gyáriparral semmiképen sem tud versenyezni. Szüllő Géza: Turul! Hieronymi Károly : Ezelőtt egy évvel hozzám fordultak egy városnak iparosai, a kik egy szövetkezetet akartak alakitani — talán azóta meg is alakították — abból a czélból, hogy ők, a kik eddig önálló iparosok voltak, most mint szövetkezet gyárat rendezzenek be. Minthogy szívesen voltam hajlandó törekvésükben segédkezet nyújtani, igyekeztem magamat informálni azon előnyről, melyet ők a gépek beszerzése által elérni reméltek. Ezek a nagyon értelmes emberek igazán meglepő dolgokat mondtak nekem: igy pl. azt, hogy a kisipar éppen a czipészet terén már azon egy oknál fogva sem képes a gyáriparral versenyezni, mert mig a gyáriparban az egész bőrt egyetlen géppel vágják ki, addig, ha a dikicscsel kiszabja a kisiparos a bőrt, 15°/o-al több bőrt használ el; s ennélfogva ez az egy körülmény elég arra, hogy a kisipar a nagyiparral konkurrálni ne tudjon. Elismerem, hogy mindaz, a mire rámutatott a képviselő ur, a szövetkezetek, a kisiparnak jobb szervezete, esetleg az ipari törvényhozás módosítása de nem abban az irányban, a mint a képviselő ur mondta, t. i. megszorító irányban — mindez fog némi hatással lenni a kisipar helyzetére; de azt a nagy átalakulást, mely világszerte mutatkozik, ily kicsiny eszközökkel megakadályozni, feltartóztatni sohasem leszünk képesek. T. képviselőház! Minthogy azokra, a miket a t. képviselő ur a választásokra nézve mondott, beszédem folyamán úgyis vissza fogok térni, engedjék meg, hogy beszédenmek tulajdonképeni tárgyára térjek át. Négy felirati javaslat fekszik előttünk,
