Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-9

9. országos ülés 1901 november 15-én, pénteken. 53 ha azt akarjuk, hogy az ország betölthesse azt a hivatást, melyet történelmi hagyományai és nemzeti nagy czéljai előírnak. Igaz. Helyesen mondja ezt Felséged. De hazafias közszellem, mely a történelem hagyományait ápolná és nemzeti nagy czélokért rajongana, ma nálunk nincs. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha közszellem volna! Hazafias, egészséges közszellem ha volna! Óh, ha ez volna Felséges Ur! Akkor nem ez a parlament üléseznék itt, s nem ez a kormány vezetné az ország ügyeit. (Elénlc tetszés a szélsöbaloldalon.) A nemzet legnagyobb része ki van zárva minden politikai jogból, a nemzet azon csekély részét pedig, mely minden politikai hatalmat kezében tart. a 34 év óta tartó korrumpáló rendszer kivetkőztette minden hitéből és lelkesedéséből, nagy eszmék fölvetésére képtelen, nagy ideálokért harczba menni nincsen sem ereje, sem lelkesedése. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Szomorú valóság, de igy van. A mai politikai rendszer és Felségednek 34 év óta váltakozó, de egyformán rettenetes rosszul gazdálkodó kormányai odavitték ezt az országot, hogy a nemzet nagy részét nem a történelmi hagyományok és nemzeti nagy czélok lelkesítik, hanem a mindennapi megélhetés keserű gondjai veszik igénybe minden idejét és erejét. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A történelem fel fogja jegyezni, mint nemzeti csapást, azt a tényt, hogy midőn legkedvezőbb volt az alkalom Magyarország állami önállóságának visszaállítására, akkor volt leggyengébb az országgyűlés. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Madarász József: 67-ben! Nyomorúság! Csávolszky Lajos: Felséged bölcseségétől várjuk tehát a nagy átalakulás kezdeményezését. Nyúljon bele Felséged két birodalma sorsának kerekébe merész kézzel, nagy elhatározottsággal, hadd zökkenjen ki a világtörténelem azon egyenes útjára, mely a két birodalom népeinek boldogságához vezet, de egyszersmind megtalálja ott a két birodalom bevehetetlen sziklavárában a korona fényét és hatalmát is. Magára hagyni a kerekek forgását vagy a jó Istentől várni, hogy azoknak uj irányt adjon, oly könnyelműség volna, mely hazánkra is, Felséged koronájára is végromlást hozhatna. (Elénlc tetszés a szélsöbaloldalon.} Annyi jóindulatot a népek sorsa iránt, oly erős alkotmányos érzést az országok kormányzása körül, negyedfélszáz esztendő óta nem láttunk a trónon, mint ma. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Véghetetlen szerencsétlenség lenne a trónra és népekre egyaránt, ha azon atyai jóindulat és alkotmányos érzület, mely 1867-ki törvények által nem birt érvényesülni, ujabb intézményekben nem találhatna kellő megoldást és üdvös befejezést. A körülöttünk mutatkozó jelek pedig rémségesen sürgetik ezen átalakulást. Ütött a nagy elhatározások végső órája. Nézzen széjjel Felséged Európában — mélyen fürkésző, mindent megfigyelő tekintettel : — álbarátokat és nyílt ellenségeket lát mindenütt. Megrontják a két birodalom jó hírnevét, aláaknázni segítik népeinek belső nyugalmát, csak azért, hogy a trón megingatásával annak idején osztozkodhassanak a gazdag örökségben. Irtózatos elhagyatottság az, melyben Felséged trónja van Európában. Felséges Uram magas személye, nemes tündöklő lelki tulajdonságainál fogva általános tisztelet és szeretetben részesül mindenfelé, de trónjának jövőjét veszedelem fenyegeti minden oldalról. Annak a trónnak pedig rendületlenül kellene állni — fényben és dicsőségben — még akkor is, midőn mi már régen nem élünk. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Madarász József: Isten mentsen meg! Én tovább akarok élni! (Derültség.) Csávolszky Lajos: Ezeket a veszedelmeket elhárítani, a trónt biztos alapra fektetni, gyors és erős elhatározásra van szükség. Nagy fenyegető veszedelmeket csak nagy és gyors elhatározások akadályozhatnak meg. Melyek ezen nagy elhatározások ? A magyar birodalom megteremtése. Magyarországot — mindazon országok és tartományokkal, melyek Szent István koronájához tartoznak vagy tartoztak — haladéktalanul ki kell egészíteni. Fel kell ruházni az országot mindazon kellékekkel, melyek egy teljesen önálló, független, szabad államot megilletnek. (Hosszantartó, élénk tetszés a szélsöbaloldalon.) Adja Felséged a magyar nemzet kezébe a kardot és a vezérszerej3et, a haza és a trón örökre biztosítva lesz. Tudjuk, hogy Felséged nemcsak magyar király, hanem Ausztria császárja is. Es mert azt óhajtjuk, hogy azon országokat és tartományokat, melyek a megállapított öröklési rend szerint Felséged uralkodása alatt állanak, feloszthatlanul és elválhatlanul együtt bírhassa; mert azt óhajtjuk, hogy a magyar király trónja az osztrák népek megelégedésében is támaszt találjon, de a népek között fennálló szolidaritásnak is szivünk érzelmei szerint eleget kívánván tenni, kérjük Felségedet, hasson oda is, hogy Ausztriának azon nemzetei, melyek történelmi múlttal bírnak, s melyek eddig is szabad, önálló nemzetek voltak, jogos asjfiráczióikban kielégíttessenek és teljes önkormányzati szabadságukat visszanyerjék. Nem a népek igazi érdekei kormányozták eddig a birodalmakat. A népek csak eszközök voltak a birodalmak területi nagyságához. Hasson oda Felséged, hogy a mi uralkodásának úgyis egyedüli czélja lehet csak: a két birodalomban a népek jóléte és boldogsága, az az élet-