Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-29
464 l i9. országos ülés 1901 deczember 12-én, csütörtökön. szakállt, hogy azzal azután ijeszszék a gyermekeket. T. miniszterelnök ur! A maga rendszerét fesse szépen, rajzoljon egy szép képet, de a mi megvan, azt hagyja ugy, a mint van, és ne igyekezzék azt a rútság színében előáliitani. A t. miniszterelnök urnak két festése igazságtalan. Mindjárt megmondom, hogy melyik. Ha valaki, a ki sohasem látott vármegyei pénzkezelést, hallja a miniszterelnök ur beszédét a vármegyei pénzkezelésről, azt hiszi, hogy ott csakugyan ugy megy a dolog, hogy a vármegyei pénztár fogja a pénzt, az egyik csomót az egyik zsebbe . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Azt nem mondtam ! Eszemben sem volt! (Ugy van! a jobboldalon,) Szederkényi Nándor: ... a másik részét a másikba dugja. (Ellenmondások a jobboldalon.) Ósdi pénzkezelést emlegetett. Széll Kálmán miniszterelnök: Az más! Szederkényi Nándor: Hát az ósdi pénzkezelés az, hogy a vármegyei pénztárnok csak ugy jöttém-mentem száz forint, ettem-ittam száz forint . . . (Zaj a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Azt sem mondtam! Szederkényi Nándor: A közönségnek mindig ez van az eszében. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem mondottam, eszemben sem volt! Szederkényi Nándor: És a t. miniszterelnök ur ezt a kéj>et ugy rajzolja, hogy a vármegyei kezelés ósdi, hogy ott semmiféle modernség nincs. A t. miniszterelnök ur modern pénzkezelést emiitett. Előadása rám azt a benyomást tette, hogy ott olyan pénzkezelés folyik, a melyet megtűrni nem lehet. De nemcsak a t. miniszterelnök ur mondta ezt ma. A javaslat indokolásában is benfoglaltatik ez, a mely igy szól (Olvassa): »A mai pénzkezelés olyan, hogy a kiutalásra váró árvapénzek jogosulatlanul visszamaradnak, néhol visszatartatnak, a gyámpénztári kölcsönök esedékes törlesztéseinek behajtása évtizedeken keresztül elhanyagoltatik, a követelések elvesztek, stb. stb. A t. miniszterelnök ur ugy látszik kellemetlennek találja az én rektifikácziómat, de bármily kellemetlen legyen is az, nékem, mint vármegyei bizottsági tagnak is, a ki lelkiismeretesen teljesítettem kötelességemet, ki kell jelentenem, hogy a mai vármegyében ép ugy a pénzkezelés, mint az ellenőrzés, legalább az én tudomásom szerint a legpontosabban gyakoroltatik. (Helyeslések a szélsöbaloldalon.) A t. ház kebelében kétségkívül van igen sok bizottsági tag, a ki nem érzi magát jól a vármegyei / pénzkezelésnek ilyen rut lefestése mellett. Én sem érzem magam jól, mert ez igazságtalan lefestés volt. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Tessék megnézni Pest vármegyét, a mely tekintélyes egy vármegye, vagy tessék megnézni Heves vármegye pénzkezelését, ott nem lehet mondani, hogy ósdi, vagy tehetetlen pénzkezelés és ellenőrzés folyik. Épen azért ez nem ok, hogy rögtön le kell vágni annak az egész pénzkezelésnek a fejét. De ha ilyen volna is, kinek a bűne ez t. képviselőház ? Nem annak a rendszernek a büne-e, a mely az 1886-iki törvényben minden megyei jogot, minden megyei hatalmat, a legutolsó fokon a saját kezében összpontosított és nem elégedett meg azzal, hogy felebbezés folytán még a legutolsó bakter-választás is a minisztérium kebelében döntethetik el, hogy fegyelmi utón a minisztérium minden tisztviselőnek a torkán tartja a kést, hanem fölébe helyezte a főispánt is teljhatalommal felruházva. Mikor pedig igy állanak a dolgok, akkor azzal állnak elő, hogy milyen gyalázatos pénzkezelési rendszer folyik a vármegyéknél. Ki az oka, ha van ilyen gyalázatos pénzkezelés, ha nem a szabadelvű-párti kormányzat, a mely ma bemutatja azt a világnak, hogy ilyen a magyar vármegye, tehát lenyakazzuk ? . A másik, a mit szintén színezéssel adott elő a t. miniszterelnök ur és a mit szintén nem hallgathatok el, az a községi költségvetésekre vonatkozik. Nem nj az, a mit a t. miniszterelnök ur mond. Sokszor elbeszélték ezt már mások. Természetes, hogy a közönség ezt hallván, az. a ki a viszonyokat és körülményeket nem ismeri, ezt utána mondja. »Nohát micsoda kezelés van a vármegyében; az utolsó nap adják elő a községi költségvetéseket, számadásokat és senki sem hallgatja meg.« Hát ez nem igy van. (Felkiáltások a jobboldalon: De igenis igy van!) Tessenek először meghallgatni, hogy mit mondok és azután beszélni! (Ugy van! a baloldalon.) Azt mondják, t. képviselőház, hogy a számadásokat, a költségvetéseket senki sem hallgatja meg, könnyen mennek azok keresztül; a kik ellenőrzik, azok meg is szavazzák a vármegye közgyűlése nevében. Hát, t. képviselőház, ha ezt igy adjuk elő, mindenki azt fogja mondani, hogy ez egy rut kép és ezen rut kép alapján kimondják, hogy le kell ütni ennek a vármegyének a fejét, mert az semmire való intézmény. Pedig nem igy áll a dolog. Megmondom tehát, hogy miképen áll? (Halljuk! Halljuk! a báloldalon.) Az a községi költségvetés, mielőtt a vármegye asztalára kerül határozathozatal végett, a következő retortákon megy keresztül. (Halljuk.' Halljuk !) Megcsinálja a község, a szolgabíró revideálja. (Egy hang a jobboldalon: Nem ugy van!) Nem ugy van? Hát kérem visszaélések történhetnek. (Egy hang a szélsöbaloldalon: De köteles revideálni!) A kortes szol gabirák kétségtelenül nem e szerint cselekszenek, hanem ugy, a mint jól esik odafent a magasban és megdicsérik mulasztásaikért, ha ugyan megdicsérik. (Halljuk ! Halljuk!) A község elkészíti a költségvetést, revideálja a főszolgabíró, vagy a szolgabíró, onnan bemegy
