Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-29

29. országos ülés 1901 deczember 12-én, csütörtökön' 449 Elnök: Kérem, még nincs kimondva. Tehát egykor vagy félkettőkor kívánja a t. ház ? Rakovszky István: T. képviselőház! Ez egy olyan fontos eset és gondolom, a nagyközönség megnyugtatására is szolgál, ha a t. miniszter­elnök ur előzetesen is megnyugtató nyilatkoza­tokat tehet, hogy arra kérném a t. házat, mi­után az interpelláczió egy kicsit terjedelmesebb lesz cs két interpelláczió is van, hogy ugy mint azelőtt, egy órára tűzzük ki az interpellácziót. (Helyeslés a néppárton és a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Nem tudtam, hogy az interpelláczió olyan nagyon terjedelmes lesz. Természetesen, tekintettel a ház türelmére és arra, hogy két órakor már kifáradt, részemről beleegyezem abba, hogy egy órakor térjünk át az interpellácziókra. De külön­ben ennek rendes ideje félkettő, és utóvégre ha valamely interpelláczió hosszabb, nem nagy vétek, ha a ház két órán tul is. esetleg félhá­romig tanácskozik. De minthogy a képviselő ur előre jelezte, hogy hosszú lesz, jól van, legyen egy órakor. De szerettem volna, ha ä t. ház azt a munkaidőt, a mely még rendelkezésére áll, lehetőleg kihasználja. (Helyeslés jobbról.) Elnök: Azt hiszem, a ház határozataként kijelenthetem, hogy az interpellácziókra egy óra­kor tér át. (Helyeslés.) Következik a napirend szerint a vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról szóló törvényjavaslatnak (írom. 12, 43.) folytató­lagos tárgyalása. Nyegre László jegyző: Haydin Imre! Haydin Imre: T. képviselőház! Négy szónok is hallatta tegnap véleményét a szőnyegen fekvő törvényjavaslatról. Azt hiszem azonban, t. ház, hogy a mint bőven ontották a vármegyei ön­kormányzatnak dicséretét, ép oly kevéssé hallot­tuk ennek a törvényjavaslatnak szakszerű és szorosan a tárgyhoz mért bírálatát. Azt hiszem, t. ház, hogy ez a körülmény bizonyít legjobban az előttünk fekvő törvényjavaslat czélszerüsége mellett, melyet nem a vármegye múltján könybe lábadó szemmel, hanem a gyakori élet aczélos pillantásával kell megbírálni. Előttem szólott t. képviselőtársaim valósá­gos védő sánczokat emeltek a vármegyei önkor­mányzat körül. (FelJááltáíoJc a szélsobaloldalon és a néppárton: Jól tették! Szükség van rá!) Mintha bizony ebből a törvényjavaslatból egy kaján ellenség kandikálna ki. (Felkiáltások a szélsöbaldalon: Persze! Ugy is van!) Én ellen­kezőleg, t. ház, a várnak még a kapuit is meg­nyitom, (Folytonos zaj a szélsobaloldalon. Az elnök csenget.) mert jól tudom, hogy a mi ebben a törvényjavaslatban van, az nem ellenség, ha­nem jó barát . . . (Folytonos zaj és ellenmondá­sok a szélsobaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. kép­viselőház ! Haydin Imre: , .. a mely a várbeli őrségnek felmentésére siet, hogy megszabadítsa őt leg­EÉrVH. NAPLÓ. 1901 1906. I. KÖTET, ádázabb ostromlójától, a bürokrácziától. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) A t. előttem szóló képviselő urak bizonyos ellentétbe helyezték ennél a kérdésnél az álla­mot a vármegyei törvényhatósággal és a tör­vényhatósági önkormányzattal. Azt hiszem, t. ház, hogy ez nem egészen helyes, mert elvégre is a törvényhatósági önkormányzat nem czél, hanem csak eszköz államiságunk megszilárdítá­sára, és ebből következőleg az államnak mindig kell hogy joga legyen ahhoz, hogy ezt az esz­közt a maga szükséglete szerint regulázza. Én őszintén bevallom, t, ház, hogy ebben a, tör­vényjavaslatban van egy szelíd, enyhe regulázás, de nem a törvényhatóságoknak kárára, hanem ellenkezőleg, azoknak hasznára. (Éljenzés és de­rültség a szélsobaloldalon.) Az előttem szóló t. képviselő urak élénken panaszkodnak a törvény­hatósági élet hanyatlásáról, elernyedéséről, tes­pedéséről. Elismerem, t. ház, hogy ez igaz, de azt már nem ismerem el, hogy ez talán az ál­lam, vagy pedig a kormányzat befolyásának a a következése. (Ellenmondás a szélsóbalvldalon.) Mert, t. ház, én e tekintetben is boldogult Hor­váth Boldizsár mondását vallom, hogy az egész­séges, ép test a leghidegebb zuhanyt is elbírja, sőt az még erősiti és aczélositja. (Ellenmondások a baloldalon.) Más itt az ok, t. ház, a mi miatt ez az elernyedés beállt. Röviden kifejezve: az, hogy változtak a viszonyok, változtak az emberek és haladt az idő. (Ellenmondások és zaj a balolda­lon.) T. ház! A mig a kevésre előbb sok idő volt és sok ember, ma a többre kevés az idő és kevés az ember. Előbb, t. ház, a vármegyei közgyűlés négy-öt najug is eltartott, ha nem egy hétig. Ugyan kérem, t. ház, kinek van ma módja, kinek van ma ideje arra, hogy négy-öt napon át a vármegyei közgyűlésekre elmenjen ? Senkinek. (Zaj és felkiáltások balról: A várnai csatáról beszéljen!) Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne mél­tóztassanak állandóan közbeszólni! Haydin Imre: Az én hőstetteimről nem fog a Curia regélni. (Derültség balról.) Rakovszky István: Azt elhiszszük! (Zaj.) Elnök (a baloldalra matat): Csendet kérek ezen az oldalon! Haydin Imre: Mégis, t, ház, az idő fejlődé­sével nőtt a munka is, a mely a törvényható­ság önkormányzatának vállaira nehezedett, ugy, hogy ma egy-egy törvényhatósági közgyűlés tárgysorozatán kétszáznál is több tárgyat lá­tunk, a mit alig négy-öt óra alatt morzsolnak le, ahhoz sincs idejük és türelmük. Polczner Jenő: Dehogy nincs! (Zaj balról) Elnök: Polczner képviselő urat kérem, ne méltóztassék állandóan közbeszólani! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Haydin Imre: És mi ennek az oka, t. ház? Ha végigtekintünk ezen közgyűlés tárgysoroza­tának pontjain, ugy azt fogjuk látni, hogy fe­57

Next

/
Thumbnails
Contents