Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-28

440 2$. országos älés 1961 deczember 11-én, szerdán. Nem fogadom el ezt a javaslatot azért sem, mert igazságtalannak, méltánytalannak találom azt az illető tisztviselőkkel szemben. A megyei pénz tárnokok ez idő szerint hat évre választatnak. A tisztujitások az egész országban a napokban fognak megejtetni, s miután ebből a javaslatból addig törvény nem lesz, nagyon természetes, hogy ezek a hivatalok be fognak töltetni. Az illetőknek tehát hat évre törvényesen szerzett joguk lesz, a számvevőségi személyzet pedig a főispánok által élethossziglan van kinevezve, s igy ezeknek szintén szerzett joguk van. Ezekkel már most hogy bánik el a javaslat? Azt mondja, hogy a ki beválik az egy évi próbaszolgálat alatt, azt az állam átveszi, a ki nem válik be, azt nyugdíjazza. Engedelmet kérek, igy elbánni ezekkel a tisztviselőkkel, csakugyan igazságtalan és méltánytalan. Azok a hivatalnokok abban a tudatban, hogy nekik hivataluk van, a melyből tisztességesen megélhetnek és családjukat eltarthatják, talán családot alapítottak, erre fektették exisztencziájukat, s most egyszerre ki vannak lökve a nagy világba azzal a nyugdíjjal, a mely meghalni sok, de élni kevés. (Ugy van! a szélsőbaloldalit.) De méltánytalannak tartom azt is, hogy a törvény értelmében ezek a tisztviselők, a kik annak idejében arra vállalkoztak, hogy a vármegyét fogják szolgálni, most kötelesek, akár tetszik, akár nem, az államkormányhoz átmenni és oly viszonyok között szolgálni, a melyek talán az ő Ízlésüknek vagy hajlamaiknak nem felelnek meg. Erre nézetem szerint senkit sem lehet kényszeríteni. És mit mond a javaslat? Azt mondja, hogy a ki méltánylandó ok nélkül nem vállalkozik az állami szolgálatra, az egyszerűen el bocsáttatik és még nyugdijat sem kap. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Engedelmet kérek, ez már csakugyan igazságtalanság, mert annak, a ki a megyében híven szolgált 25—30 esztendeig, azért, mert most nem akar az állam szolgája lenni, azt mondani, »hogy mehotsz, a merre akarsz, minden nyugdíj, minden kielégítés nélkül* : ez igazságtalanság, sőt szivtelenség. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Papp Zoltán: Be vannak már dresszirozva! Kubik Béia: Botrány! (Mozgás és zaj) Bizony Ákos: Nem akarom tovább untatni a t, házat. (Halljuk! Halljuk I a bal- és a szélsőbáloldalcm. Mozgás és zaj jobbfelöl.) Kubik Béla: Persze azok az urak odaát a börzével foglalkoznak. (Halljuk! Halljuk!) Bizony Ákos: Csak annyit vagyok még bátor megjegyezni, hogy ne bántsuk mi azokat a középkori romokat, a vármegyéket (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.), mert a régiek igen erősen építettek. Az a régi vármegye még most is erősebb igen sok modern alkotásnál és megtörténhetik még, hogy valamikor nagyon jó volna, ha a nemzet azokba a vármegyékbe, azokba az erős védbástyákba vonulhatna. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és onnan verhetné vissza a ha^ talom támadásait. (Élénk helyeslés a. szélsőbalok dalon.) Csatlakozom Benedek János t. képviselőtársam indítványához. (Elénk helyeslés a szélsiibaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.} Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. Szünet titán. Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitóim Mielőtt azonban az interpellácziókra áttérnénk, Visontai képviselő ur személyes kérdésben kér' szót. Visontai Soma: T. ház! Mikor tegnap az igen t. miniszterelnök ur beszédében azon adatok czáfolásába bocsátkozott, a melyeket én a munkanélküliségnek igazolására felhoztam és a. mely adataimban egyszersmind felsoroltam, hogy egyes gépgyáraknál mennyi volt a munkások számának a maximuma és hogy milyen számra redukálódott az most. s a t. miniszterelnök ur e számoktól meglepően eltérő adatokat mutatott be a t. háznak, már akkor megkértem a t. házat, méltóztassék nekem megengedni, hogy esetleg a mai alkalommal kimutathassam az én eljárásomnak legalább jóhiszeműségét, forrásaimnak elfogadhatóságát és azt, hogy azzal az óvatossággal jártam el, a mely minden parlamenti embert az ilyen és az ehhez hasonló ügynél kötelez. Ma már abban a helyzetben vagyok, t. ház, hogy itt bemulathatok egy hírlapot, a mely október 16-diki számában a következő közleményt hozta, mint pozitív tényt. (Olvassa:) »Gépipar. Hosszantartó gazdasági pangás súlyosan nehezedik a magyarországi gépiparra, mely oly nagy válsággal küzd, hogy ez idő szerint 20.000 munkás áll foglalkozás nélkül és legközelebb még 10.000 veszti el munkáját. Jellemző adatok a következők: azokban a gyárakban, a hol mülakatos-árukat készítenek, a régi 10.000 munkás helyett most 1500 dolgozik, a vaggongyárakban 8000 helyett 3000, a vasöntődékben 3000 helyett 1000; a Ganz-gyárban 12—15.000 helyett 6000 s igy tovább. A munkások a kormányhoz akarnak fordulni segítségért. « Ez a lap a kormánynak félhivatalos lapja, a Magyar Nemzet. Ugyanezt a közleményt abban az időben a többi lapok is hozták, vagy legalább is azoknak nagyrésze, sőt vezérczikkeket fűztek hozzá, fejtegetvén egyik-másik lap a munkára való jogot. Ugyanekkor történt az, hogy egy minisztertanács ült együtt, a melyen azután — igy írták a lapok — határozattá vált, hogy milyen terjedelmű és milyen munkákkal lássák el a szükségben levő gyárakat. Hogy ezen adatok publikálása és azon tény között, bogy ugyanakkor gondoskodott a kormány ezen szükségmunkákról, vagy azon tény között, hogy ezen adatokat egyetlenegy géj3gyár sem czáfolta meg, van-e összefüggés, irán\ zatosság, azt most ez alkalom-