Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-28
28. országos ülés 1901 deczember 11-én, szerdán. 435 mondás a jobb- és baloldalon.) Mert a főszolgabíró és alantasai nem dobják el a pennát hat órakor, ha az óra szerint a hivatalos idő letelt, hanem tovább dolgoznak, a mig el nem végezték a napi munkát. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) És ha nagyon felszaporodik a munka, ugy újév körül, a mindenféle statisztika miatt, a mit a t. miniszter urak kivannak, továbbá katona állítás körül január, február, márczius hónapokban, akkor a szolgabíró egyik-másik ügyesebb jegyzőt bekéret, ellátja mindennel, szállással, koszttal és aztán az dolgozik more patrio és a megyére ebből nem háramlik kár és költség. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) A kinevezett tisztviselők ezt nem teszik és nem is fogják tenni, hanem elő fog állni az óriási személyszaporulat szüksége. Hogy ez milyen költséges lesz és mily terheket fog az adófizető polgárokra róni, azt ma ki sem lehet számítani. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De, t. ház, nem tartom helyesnek azt a sorrendet sem, a melyben a miniszterelnök ur mint belügyminiszter ezt az államosítást keresztül akarja hajtani. Azt hiszem ugyanis, hogy az első kellók lett volna {Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) megnyugtatni az országot, a közvéleményt abban a tekintetben, hogy a kinevezett hivatalnokok nem lesznek egy esetleg szeszélyes, zsarnok kormány hólabdái, játékszerei, rabszolgái, hanem igenis lesznek önálló, független, s a közigazgatás javítására szolgáló tisztviselők és hivatalnokok. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Legelőször erről kellett volna megnyugtatni a közvéleményt és be kellett volna nyújtani a törvényjavaslatot, a mely megállapítja e hivatalnokok jogait és kötelességeit. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalion.) Legelső kellék lett volna tehát a szolgálati pragmatika.. Hogy ha az ország közvéleményét megnyugtatták volna arra nézve, hogy ezek az urak nem lesznek korteseszközök, nem lesznek a mindenkori kormánynak rabszolgái, hanem igenis a közigazgatás javítása czéljából történik ez az államosítás, akkor talán nem is lett volna oly nagy ennek .az ellenzése. így azonban feltétlenül elítélem. Még egy érvet mondok az államosítás ellen, .a mely pedig az én szerény véleményem szerint a legerősebb érv, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) és ez a mi szerencsétlen közjogi helyzetünk. (Igaz! Ugy van! a szélsőbal oldalon.) Oly ország, oly állam, a melynek népeit összeköti a faj egysége, a nyelvi egység, esetleg a vallási egység is, a mely államnak semmiféle más idegen állammal semmiféle köze nincs, tőle függő viszonyban nincs, a melynek — értsük meg jól — dinasztiája is nemzeti, központi kormánya is nemzeti, az ilyen ország, az ilyen állam exfierimentálhat az ő közigazgatásával, mert akármilyent fog csinálni, czentrálist vagy nem czentrálist, de az nemzeti lesz, és ha nem válik be, visszatérhet a másikra. De mi nem vagyunk ily szerencsés helyzetben, hanem ellenkezőleg, nagyon szerencsétlen helyzetben vagyunk, mert mi felettünk mindig ott lebeg örökké a Damokles kardja, az Ausztriába, az összbirodalomba való beolvadás réme. (Igaz! Ugy van! a szélsőbahldalon.) Háromszáz évnél több, hogy e rém folytonosan üldöz bennünket, ez ellen nem védett meg a dinasztia, nem védett meg a központi kormány. (Igaz! ügy van! a szés•baloldalon.) Polczner Jenő: Eszeágában sincs! Hellebronth Géza: De igenis megvédett ós megvéd a nemzet ellenálló vasakarata. Ez a nemzeti ellenálló vasakarat, t. ház, a vármegyeházak termeiben nyilvánult meg, ez állott kősziklaként ellen a fejedelmi akaratoknak, a központosító kormányoknak és megfélemlítette azokat. Ha ezt a kősziklát magunk döntjük le, akkor magunk ástuk meg azt a sirt, a melyből nem lesz feltámadás. Méltóztassék a t. miniszterelnök urnak először megszerezni és biztosítani Magyarország önállóságát és függetlenségét, akkor experimentálhat a közigazgatással. De addig mindig vészes annak minden megingatása, mert könnyen megtörténhetik a t. miniszterelnök úrral, hogy egy szép napon arra ébred fel, hogy minket, népképviselőket, hazaküldenek, a PőherczegSándor-utczai palotába pedig beül egy osztrák generális és a t. miniszterelnök ur is mehet haza Eátótra gazdasági tevékenységet kifejteni és elmélkedni a világ és hatalom múlandóságáról. (Tetszés a szélsőbalon.) Nem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem hozzájárulok Benedek .János t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Öt perezJ) Illyés Bálint jegyző: Bizony Ákos! Bizony Ákos: T. képviselőház! Miután az előttem szólt igen t. képviselő urak a tárgyat meglehetősen kimentették és miután a túloldalról senki sem szólalt fel, hogy a vitának uj anyagot nyújtana, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) nagyon természetes, hogy én csak igen rövid lehetek. A vármegyei intézmény ezeréves alkotmányunknak a királysággal egyidős alkotása, melyben a magyar géniusz a legkiválóbban fejezte ki magát és a mely olyan érdemeket szerzett Magyarország és a magyar nemzet iránt századokon keresztül, hogy annak alapjait kellő okok, sőt mondhatom parancsoló szükség nélkül bontogatni nemcsak a hazafiúi kegyelettel, de az államférfiúi eszélyességgel is határozottan ellenkezik. (Helyeslés a szélsőbahldalon.) Azt mondja ugyan a szőnyegen lévő törvényjavaslat indokolása, hogy itt semmiféle komolyabb dologról szó nincs, hogy a megyei önkormányzat ez által érintve nem lesz, hogy itt •voltakép csak az ügykezelés módositásáról van szó. Ha azonban figyelembe veszszük az igen t. kormánynak és az előadó urnak a vármegyével szemben követett eljárását, meggyőződünk arról, 55*
